Kérdések és válaszok a kelet-afrikai élelmiszerválságról (II. rész)

A kelet-afrikai éhezés középpontjában továbbra is Szomália áll – az országban körülbelül a lakosság felének, 3,2 millió embernek van szüksége azonnali segítségre. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az élelmiszerárak megduplázódtak a tavalyiakhoz képest, sőt bizonyos részeken akár meg is triplázódtak. Tízezer emberből naponta két felnőtt és négy gyermek hal éhen, a helyzet pedig csak romlani fog, amennyiben a nemzetközi közösség nem mutat nagyobb hajlandóságot a kelet-afrikai éhezéssel szembeni küzdelemre. Annak ellenére, hogy korábban már nagy mennyiségű segély érkezett a térségbe, ez nem bizonyult elegendőnek. 

Mekkora segélyre van most szükség Szomáliában?

Az ENSZ szerint jelenleg 1, 4 milliárd dollárra lenne szükség, mely csak a válság kezelésére lenne elég, a további éhínség megelőzésére viszont semmiképpen sem. Amennyiben a nemzetközi közösség nem tesz nagyobb erőfeszítéseket a szomáliai éhség megfékezése érdekében, a krízis nem csak az egész országra, hanem a kelet-afrikai régióra is átterjedhet. Már több, mint 12 millióan szorulnak segítségre Kenyában, Szomáliában, Etiópiában és Dzsibutiban. Az ENSZ jelenleg 600 millió dollárnyi összeg felajánlását várja el a nemzetközi közösségtől.

Hogy alakulnak a szervezeti segélyezések Szomáliában?

Szomáliában a világ legnagyobb humanitárius szervezete, az ENSZ Világélelmezési Programja (WFP – World Food Programme) küzd a legnagyobb erőfeszítéssel az éhezés ellen. Erőforrások hiányában azonban le kellett csökkenteni az éhezőknek szánt fejadagok mértékét – ezzel párhuzamosan a kiosztott élelmiszerek tápanyagértéke is csökkent. Mindez azonban elkerülhetetlen volt, mivel a megszorítás hiányában a szervezet tartalékai mindössze augusztus végéig lennének elegendőek. A WFP júniusban 167 ezer embernek nyújtott közvetlen segítséget – ez többnyire alultáplált gyerekeket, várandós és kisgyermekes anyákat takar. Április és július eleje között a szervezet egyáltalán nem jutott segélyszállítmányokhoz, pont abban az időszakban, amikor az ENSZ az ország két tartományát – Bakoolt és Alsó-Shabelle-t – kritikus éhínséggel sújtott régióknak nyilvánította. A lista a napokban három új területtel bővült: az éhínség riasztó mértékeket ért el Közép-Bakoolban, a Mogadishu környéki Afgooye-folyosóban, illetve magában a fővárosban is.

Tett korábban előrejelzéseket az ENSZ a szomáliai helyzetre?

A szervezet már tavaly decemberben is kiadott egy kérvényt, melyben közel 530 millió dolláros összeg felajánlását várta a tagországoktól a térségben segélyező egységek erőforráshiánya miatti nehézségek leküzdésére. Mint általában, a nemzetközi közösség ekkor sem hamarkodta el a felajánlásokat. Még több időbe telt az élelmiszerek beszerzése, szállítása, illetve az együttműködő partnerekhez való eljuttatása, akik elvégzik az elosztást. Mindez három-hat hónapot vett igénybe.

A WFP Szomáliában elhelyezett készletei tavaly novemberben tízezer tonnát tettek ki, idén júniusra ebből mindössze 2500 tonnányi maradt. Eddig több, mint 250 millió dollár értékű felajánlást kapott a donor országoktól, ám még egyszer ennyire lenne szükség ahhoz, hogy a következő félévben is eredményesen folytathassa tevékenységét.

A segélyszervezeteket leginkább az bosszantja, hogy annak ellenére, hogy a világ országai érzékelték a közelgő válságot, nem hangsúlyozták eléggé a veszélyeket, a figyelem leginkább – igaz,  joggal – Haitire és Japánra irányult.

Cikkünk nem ért véget. Lapozzon a folytatásért!

Mire elég a segély?

A WFP elsősorban légi úton érkező segélyeket oszt szét a fővárosban, Mogadishuban. Több, mint 28 ezer tonna magas tápanyagtartalmú mogyorókrém érkezett eddig az ígért 100 ezer tonnából, melyet elsősorban 35 ezer alultáplált gyermeknek szánnak. A szervezet dolgozói továbbá naponta 85 ezer embert juttatnak főtt ételhez.

Ugyan Mogadishuban az éhezők töredéke végre többé-kevésbé jóllakhat, biztonságuk már korántsem sértetlen. Az éhínséget tagadó al-Shabab iszlamista milícia és az Afrikai Unió békefenntartó katonái között újabban fegyveres összetűzések alakulnak ki. Egyre több szélsőséges csoport említi egy lapon magát az al-Kaidával, ezzel tovább növelve a félelmet, hogy a gyenge átmeneti kormány még a békefenntartók segítségével sem lesz képes megőrizni maradék hatalmát.

Emellett a kilátástalan helyzetbe került éhezők nagy számban özönlenek a fővárosba a jobb körülmények reményében. Csak júliusban több, mint 27 ezer ember érkezett ide, legfőképp Bayból, Bakoolból és Alsó-Shabelle-ből. Mivel az éhezés mértéke valószínűleg tovább nő a térségben, minden bizonnyal a menekültek áradata sem apad el.

A kritikus területekre is eljut a segítség?

Bakool és Alsó-Shabelle: két régió, ahol a legsúlyosabb a helyzet és ahol a legnagyobb támogatásra lenne szükség. Sajnos azonban mindkét terület az al-Shabab irányítása alatt áll, mely végre engedélyezte a nyugati segélyszervezetek tevékenységét az általa ellenőrzött területeken, ugyanakkor tagadja, hogy az éhezés bármely formája problémát okozna. Bár nyugati segélyszervezetek nem, a Vörös Félhold a Szomáliai Vörös Félhold Társasággal együttműködve folyamatosan élelmezési programokat folytat az alultáplált gyermekek megsegítésére. A WFP állandó párbeszédet folytat a délen működő iszlamista nem-kormányzati szervezetekkel annak érdekében, hogy bejutást nyerjenek az al-Shabab területeire.

A napokban Hillary Clinton amerikai külügyminiszter szólította fel az al-Shababot, hogy állítsa le a segélyek célba juttatásának megakadályozására irányuló akcióit. A milícia elsősorban a fővárosban járt élen a segélyszervezetek munkájának megnehezítésében.

Milyen a kapcsolat a WFP és az al-Shabab között?

Tavaly decemberben az al-Shabab többszöri fenyegetéseinek és támadásainak  következtében a WFP kénytelen volt felfüggeszteni a déli területek megsegítését célzó akcióit. A milícia azt követelte, hogy a szervezet távolítson el minden nőt a munkájából, és félévente fizessenek 20 ezer dollárt azért cserébe, hogy az al-Shabab fenntartja a biztonságot az általa uralt régiókban. Amikor az ENSZ-ügynökség mindezt megtagadta, a terrorista csoport január 1-jei határidővel kiutasította azt területeiről. A WFP az elmúlt két évben 14 dolgozóját veszítette el Szomáliában, az ENSZ jelzésű járműveket pedig már az al-Shabab tagjai használják fel öngyilkos merényleteikhez. Idén a milícia visszavonta a tavalyi évben tett korlátozásait, így a WFP dolgozói újra aktívvá válhattak a térségben. Újabban az al-Shabab azonban azt sérelmezi, hogy az élelmiszersegélyek lefölözik a helyi mezőgazdasági termékeket, a WFP-t pedig azzal vádolja, hogy politikai érdekeltségeket tart fent a régióban.