Líbiában maradhat Kadhafi

Az USA stratégiai szerepe meghatározó jelentőségű a líbiai konfliktus rendezésében. Ennek ellenére, az Egyesült Államok a légicsapások megindítása után a háttérbe vonult. A lázadók előretörésével most esély nyílik a politikai megegyezésre. A tűzszünet és a konszenzus azonban nehéz feladat elé állítja majd a feleket és még nagyobb szükség lesz a belpolitikailag megosztott Amerika háttérmunkájára. A kérdés az, hogy az Obama-kormányzat hogyan oldja meg ezt a helyzetet.

Az USA és még 39 ország és több nemzetközi szervezet részvételével múlt szombaton a török miniszterelnök vezetésével Isztambulban ült össze az un. Líbiai Contact Group. A NATO-vezette koalíció élenjáró országai most negyedszer találkoztak, de a korábbiakkal ellenétében a központi téma nem civilek megsegítése és a NATO csapások intenzitása volt. Ezúttal már inkább a Kadhafival való politikai megegyezésre és a távozása utáni időkre vonatkozó útiterv kidolgozására koncentráltak a tárgyalófelek. Ennek érdekében diplomáciailag és gazdaságilag is igyekeztek megerősíteni a Átmeneti NemzetiTanácsot (ÁNT), hogy képes legyen átvenni az irányítást az egész ország fölött. A NATO tagállamok vezetői megegyeztek, hogy addig folytatják a katonai nyomásgyakorlást, amíg Kadhafi beleegyezik a tűzszünetbe és távozik a hatalomból.

Az USA-nak kulcsszerepe van a líbiai konfliktus megoldásában. Szakértők szerint Kadhafi csak az Egyesült Államokat tartja komoly tárgyalópartnernek. Az Obama-adminisztráció azonban kezdettől fogva vonakodva, csak a „háttérből irányítva” hajlandó részt venni az beavatkozásban. Azonban a tűzszünethez és a Kadhafival való kompromisszumos megoldáshoz elengedhetelen lesz az amerikai közreműködés. Úgy tűnik, ha lassú is, egyenlőre hatásos az Obama-kormányzat eddigi stratégiája.

A hadszíntér

A frontvonalakon lassú ütemben, de haladnak előre a lázadók. Jelentős állásokat foglaltak el a Nefúsza-hegységben Tripolitól délre. Az ország középső részében sikerült felszabadítani Brega városát. Az európai harci repülők folyamatosan bombázták a várost és az itt található olajfinomítót, és az ideérkező olajvezetékeket. Brega stratégiailag kulcsfontosságú célpont. Miután a felkelő kezébe került, stratégák szerint Rasz Lanuf és Szidra városa is könnyen bevehető lesz, és így megnyílik az út a part menti útvonalakhoz és Líbia egész olajexportáló térségéhez.

Az Egyesült Államok álláspontja

Az isztambuli tárgyalások eredményeként az Egyesült Államok is teljes jogú diplomáciai elismerésben részesítette a Tanácsot, mint a líbiai nép legitim képviselőjét. Ezzel az USA csak a sokadik volt a sorban, mintegy két tucat országot – Franciaországtól Katarig – maga elé engedve. A hivatalos elismerés jóval több, mint szimbolikus jelentőségű lépés. Ilyen mód elhárult a legfőbb akadály a korábban befagyasztott, több, mint 34 milliárd dolláros líbiai források felszabadítása elől, bár a tényleges folyósítás még hosszú ideig eltarthat. Más részről, így a ÁNT teljes jogú tárgyalópartnerként vehet részt a Líbia jövőjét érintő politikai tárgyalásokon.

A Contact Group országai, köztük az USA is a minél előbbi fegyverszünetre törekszenek, és ennek érdekében akár egy olyan megoldást is elfogadnának, amely alapján Kadhafi Líbiában maradhat, miután távozott a hatalomból. Ez azt jelentené, hogy teljesen lemond a katonai és politikai hatalomról. Így sem ő, sem pedig közeli családtagjai nem vehetnek részt a tűzszünet utáni tárgyalásokon és a jövőbeli kormányzatban sem. Viszont cserében Líbiában maradhat Kadhafi, így nem kell egyenesen Hágába mennie, hogy a Nemzetközi Bűntetőbíróság előtt feleljen tetteiért, hanem a líbiai nép dönt a sorsáról.

Az isztambuli találkozó utáni napon az amerikai külügyminisztérium küldöttsége Tuniszban első alakalommal találkozott Kadhafi képviselőivel is. A külügy szerint Tripoli már több alkalommal kért találkozót, jelezvén, hogy hajlandó tárgyalni. A mindössze három órás találkozóról eltérően nyilatkoztak a felek. Amerikai tisztségviselők szerint az ő üzenetük az volt, hogy Kadhafinak le kell mondania, punktum. Moussa Ibrahim, a tripoli kormány szóvivője viszont úgy nyilatkozott, hogy ezt egy tárgyalássorozat első lépésének tekintik. Diplomaták szerint Kadhafi így próbálja tesztelni, hogy valamelyik fia részt vehetne-e egy jövőbeli kormányban. „Bármilyen párbeszédet és békeindítványt támogatunk, amennyiben Líbia jövőjét nem kívülről diktálják,” mondta Ibrahim.

A hivatalos amerikai  nyilatkozat szerint a líbiai népnek kell döntenie a saját sorsáról. Amerikai tisztségviselők többet akarnak tudni a ÁNT pontos – a demokratikus választások és a politikai bázisuk kiszélesítése érdekében kialakított – stratégiájáról.

Az amerikai tudományos és politikai elit végig nagyon megosztott a líbiai felkelőknek nyújtott segítség ügyében. Max Boot befolyásos konzervatív elemző a Wall Street Journal hasábjain szemrehányást tett az elnöknek, hogy idáig várt a hivatalos diplomáciai elismeréssel. Boot azoknak a véleményeknek ad hangot, akik szerint gyors győzelemre érdekében Amerikának sokkal több repülőt kéne bevetnie, és különleges alakulatokat és fegyvereket kellene küldenie a lázadók megsegítésére. Ugyanakkor ultraliberális és ultrakonzervatív törvényhozók a felkelőknek juttatott anyagi források azonnali felszámolását sürgetik. A közvélemény nagy része továbbra is ellenzi az aktív amerikai részvételt.

Úton a kompromisszum felé

Az amerikai-líbiai találkozót követően a Kadhafi-féle küldöttség értekeztek a francia tisztségviselőkkel is. A Financial Times értesülése szerint a franciák a találkozó után elkezdtek csendeben a kompromisszumos megoldásról beszélni, és a francia diplomácia működésbe lendült. Július 26-ra sikerült „megpuhítani” a britteket is akik korábban ragaszkodtak Kadhafi kiadatásához. William Hague és Alain Juppé külügyminiszterek londoni találkozója után már Hague is úgy nyilatkozott: „Nyílvánvalóan úgy tudnánk legjobban megnyugtatni a líbiaiakat, hogy nem kell többet Kadhafitól tartva félelemben élniük, ha elhagyná az országot, … de végül is ezt e líbiaiaknak kell eldönteniük”.

Jalil Musztafa a lázadók egyik vezetője nemrég visszakozni kényszerült, amikor elhamarkodottan úgy nyilatkozott, hogy Kadhafi Líbiában maradhat. Később visszavonta nyilatkozatát. Azt mondta Kadhafi nem maradhat, és szembe kell néznie az igazságszolgáltatással.

Bennfentesek szerint Kadhafi egyáltalán nem akar lemondani, de tekintetbe kell venni a korlátozott ítélőképességét. Riasztó példaként ott lebegehet előtte Hoszni Mubarak egyiptomi vezető példája, akit a fiaival együtt elfogatott az átmeneti katonai kormány.

Stratégiai megfontolások

Elemzők további szempontokat hangsúlyoznak. Rendkívül körültekintőnek kell lenni a konfliktus utáni tartós politikai berendezkedést illetően. A kérdésnek ugyanis sok buktatója van. Elhamarkodott lehet elismerni a felkelők törvényes kormányzását mielőtt elérik a fővárost. A felkelő csapatok összetétele meglehetősen homogén, sok köztük a bizonytalan eredetű helyi milícia. Az alá-fölé rendeltségi viszonyok nem teljesen tisztázottak. Ez által ellenőrizhetetlenné válhat a radikális iszlám vagy a katonai befolyás. Líbia Kadhafi idején egy szélsőségesen centralizált országgá vált, ezért itt hiányzik az egyiptomihoz vagy a tunéziaihoz hasonló kiindulópontként felhasználható kormányzati infrastruktúra. Nagy kérdés az is, hogy a tűzszünet utáni politikai rendezésben milyen szerephez jussanak a Kadhafihoz hű erők. Teljes mértékben ugyanis nem lehet őket „kiiktatni”.

Kadhafi erői még mindig jelentősek. A megadás helyett és a vezető további ellenállásra bíztatja az ország déli és keleti részén élő törzseket. Így félő, hogy az ország két részre szakadhat. Mivel a hadműveletek folytatása az európai közvélemény részről is egyre inkább kérdésessé válik, a minél előbbi politikai megegyezés bizonyul a legjobb megoldásnak. Lehetőleg még a Ramadam előtt. Az USA-nak mindkét félnél meg kell őriznie erős alkupozícióját, hogy kompromisszumra kényszeríthesse a feleket.

A gyors megegyezés szempontjából nem lenne előnyös, ha a ÁNT arra költené az újabb anyagi forrásokat, hogy a már megszerzett területeket újjáépítsék és a civil lakosság támogatását megszilárdítsák, a további felszabadító hadműveletek helyett, állítják amerikai szakértők.