A WTO Kína körmére csapott

A WTO előtt kapott elégtételt az Egyesült Államok, Mexikó és az Európai Unió: a kínai nyersanyagexport-korlátozásnak kívántak véget vetni. Az ázsiai óriásnak a jövőben be kell tartania a kereskedelmi liberalizáció alapszabályait.

A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) törvényellenesnek minősítette a Kína által különböző nyersanyagokra kivetett exportkorlátozást, amit Peking sajnálattal nyugtázott, és fellebbezni kíván a döntés ellen. Az érintett ásványi anyagok elengedhetetlenek az acél-, alumínium- és vegyipar számára. A döntés különös elégtételt jelent a vitarendezési eljárást kezdeményező országok (Egyesült Államok, Európai Unió, Mexikó) számára. A WTO határozott fellépése a jövőben utat engedhet az európai országok panaszainak, melyek szintén a kínai, ritkaföldfémekre vonatkozó kivitel egyenlőtlen szabályozását akarják megszüntetni. A ritkaföldfémek a legmodernebb szórakoztatóipari cikkek (okostelefonok, tabletek, LCD televíziók) előállításához szükségesek.

A WTO nyilatkozata szerint a jelen vitarendezési panelben érintett nyersanyagok (többek között cink, bauxit, magnézium, mangán) exportkorlátozása hátrányosan érintette a nem kínai nyersanyag-feldolgozó gyárakat, míg jelentős előnyben részesítette a hazai ipari szektort. Ron Kirk, az Egyesült Államok kereskedelmi képviselője győzelemnek nevezte a meghozott ítéletet; míg Karel De Gucht, az Európai Unió kereskedelemügyi biztosa elégtétellel nyugtázta a szervezet felszólítását: „Ez egyértelmű üzenet a nyitott kereskedelem és a nyersanyagokhoz való egyenlő hozzáférés irányába” – nyilatkozta. Hozzátette, hogy Kínának ezen túlmenően nem csak a mostani jogi döntésnek kell eleget tennie, hanem az úgynevezett ritkaföldfémekre kiszabott kiviteli korlátozást is fel kell oldania. Utóbbi különösen jelentős lenne az európai térség számára, hiszen ezen nyersanyagok képezik az elektronikaipar alapját és az ázsiai óriás a ezen speciális anyagok világexportjának 97 százalékát adja.

Amikor Kína 2001-ben belépett a WTO-ba, vállalásokat tett a belső piacát megnyitó intézkedésekre, illletve a világszervezet alapelveinek (vámok, exportszubvenciók, beviteli engedélyek fokozatos leépítése) betartására és saját gazdasági jogába való átültetésére. Ugyanakkor a jogi ígéretek ellenére csökkentette a nyersanyagok exportját arra hivatkozva, hogy az ennek nyomán emelkedő bevételből helyreállíthatja a súlyosan környezetszennyező bányászat okozta természetvédelmi károkat és egyben megőrzi az ásványi anyag-készleteket is. A WTO azonban nem fogadta el az érvelést, mert a kiviteli korlátozások nem csökkentik valójában a kitermelést és Kína jóval olcsóbban árulja az anyagokat belföldön, mint külföldön.

Az áthárított költségemelést az évek során leginkább a feldolgozási és eladási lánc végén álló fogyasztók érezték meg. Az Egyesült Államok, Európai Unió és Mexikó 2009-ben elégelte meg végleg, hogy Ázsia egyik legnagyobb gazdasági óriása csak papíron tartja be a kereskedelmi liberalizáció alapelveit, így két éve a WTO vitarendezésére bocsátották a kérdést.