Nem hozott eredményeket az orosz-NATO csúcs

„A 20. század a NATO és a Szovjetunió szembenállásának százada volt. Azt szeretném, hogy a 21. század a szövetség és Oroszország közötti együttműködés százada legyen” – mondta Anders Fogh Rasmussen NATO főtitkár. A július 4-i NATO-Oroszország Tanács találkozója Szocsiban legalább néhány előrelépéssel szolgálhatott volna a két fél kapcsolatában, de szakértők szerint nem így lett. A fő kérdés, hogy a közeljövőben, legkésőbb a 2012-es NATO csúcsig pont kerülhet-e az európai rakétapajzs ügyére.

A lisszaboni csúcstalálkozó óta

Ahogy arról korábban beszámoltunk,  a NATO és Oroszország kapcsolata új minőségi szintre lépett a 2010 novemberében megrendezett lisszaboni csúcstalálkozón, ahol szintén napirenden voltak a Moszkvát állandó jelleggel aggasztó témák. A soron következő berlini találkozón áprilisban a felek a Lisszabonban kötött stratégiai partnerség előmozdítását tűzték ki célul, és ennek keretében megtárgyalták a líbiai és afganisztáni helyzetet, és ez utóbbival kapcsolatban elindították a Helikopter Fenntartási Pénzügyi Alapot. Jóváhagytak továbbá egy frissített Terrorizmus-elleni Cselekvési Tervet is.

Május 4.-én került sor a NATO-Oroszország Tanács vezérkari főnök-szintű találkozójára, amelynek során elfogadták a szakkifejezéseket és meghatározásokat tartalmazó közös fogalomjegyzéket. Az Amerika Hangja az ezt megelőző este számolt be Washington és Románia nyilatkozatáról, amely szerint egy 2015-ben már működő rakétapajzsot telepítenek Románia területére. Moszkva rögtön jogi garanciákat követelt az Egyesült Államoktól, hogy ez a rendszer nem ellene irányul.

Igor Korotcsenko, az oroszországi Védelmi Minisztérium Állami Tanácsának tagja szerint az ilyen fórumok, mint a brüsszeli is, főleg kinyilatkoztató jellegűek. Az, hogy Washington közvetlenül a találkozó előtt hoz döntést a rakétapajzsról, arról tanúskodik, hogy az USA csak nyilatkozati szinten működik együtt Oroszországgal. Korotcsenko irreálisnak látja jogi garanciák követelését, hiszen azokról meghatározott egyezményes keretek között lehet szó, de jelenleg nem ez a helyzet. Dmitrij Danyilov, az Oroszországi Tudományos Akadémia Európa Intézetében az Európai Biztonsági részleg vezetője összességében pozitívan értékelte a brüsszeli ülést. Medvegyev szavait idézte arról, hogy ha nem sikerül megállapodniuk a rakétapajzs ügyében, akkor a következő évtizedben egy újabb fegyverkezési versennyel kell majd szembenézniük. Ellentétben Korotcsenkóval, ő úgy képzeli el a jogi garanciákat, hogy a felek aláírnak egy nyilatkozatot a cselekedetek „nem egymás ellen való irányultságáról”.

Alekszandr Golc politológus és újságíró elmondta, hogy a rakétapajzsról szóló tárgyalások folytatódni fognak, de a szakértőknek világos, hogy a közösködés lehetetlen Oroszország és Amerika között. Inkább valamiféle csillapító megoldás képzelhető el, mint például rendszeres információcsere vagy rakétatámadásra figyelmeztető radarok telepítése. Kifejtette, hogy itt politikai döntésről van szó, és Oroszország ragaszkodik, hogy az ő részvétele nélkül bármilyen rakétapajzs létrehozása fenyegetést jelent a Föderáció nukleáris potenciáljára. „Ez nem felel meg a valóságnak, mindazonáltal ez az orosz álláspont” – tette hozzá. Elmondta, hogy elméletben lehetségesek a jogi garanciák, de ahhoz az amerikai Kongresszusnak csatolnia kell egy ilyen dokumentumot, aminek kicsi a realitása.

A hétfőn kezdődőtt szocsi csúcs előtti június 9-i védelmi miniszter-szintű találkozón a lehetséges közös európai rakétavédelmi rendszer volt a fő téma, mivel az előző brüsszeli ülésen nem született megállapodás ebben a kérdésben. Moszkva ragaszkodott az úgynevezett ágazati rendszerhez (szektorális szisztéma), és továbbra is írásba adott garanciákat követel, hiszen az oroszokat aggasztja, hogy a Lengyelországba, Romániába és a szövetség Földközi-tengeren állomásozó hadihajóira telepített rakétarendszer hatósugara az Urálig ér. Anders Fogh Rasmussen NATO főtitkár azonban elutasította az ilyen garancianyújtás bármilyen lehetőségét, és azt mondta, hogy a bizalomhoz vezető út nem jogi formulákon, hanem tárgyalásokon és véleménycseréken át vezet.

Az együttműködés jelentősége

Oroszország némi tartózkodással viszonyul a szövetséggel való együttműködéshez, és a kulcskérdés számára továbbra is a közös rakétapajzs, amellyel kapcsolatban viszont nem lát lényeges előrelépést. Dmitrij Rozogin, Oroszország NATO képviselője nem vár konkrét döntést a NATO-tól, és véleménye szerint országa fő partnere a rakétapajzs-kérdésben az USA, hiszen Európa ebben az esetben, az ő szavaival élve csak „garázs”, és őket az „autóvezető” érdekli (magyarul az öreg kontinens csak helyszínül szolgál az amerikai fegyverzetnek). A NATO két párhuzamos rakétavédelmi rendszer kiépítését tervezi, míg Moszkva ragaszkodik az egységes rendszerhez azzal érvelve, hogy a szövetség rendszere tulajdonképpen az amerikai globális hálózat része lesz. Rasmussen úgy nyilatkozott, hogy a legjobb megoldás az információcsere és olyan mechanizmusok kidolgozása, amelyek összekötik a két ország ezen területen lévő potenciálját.

A szövetségnek ugyanis lényegesen fontosabbak az egyéb közös projektek és programok, mint például a terror-elhárítási kiképzések, az afgán biztonsági erők helikoptereinek fenntartására létrehozott pénzügyi alap és a már megkezdett szakértői-oktatás a közép-ázsiai, afganisztáni és pakisztáni drogkereskedelem ellen. A NATO főtitkár továbbá engedékeny hangot ütött meg azzal a kijelentésével, hogy a katonai szövetség bővítésének feltétele a tagok jó viszonya a szomszéd országokkal, így Oroszországgal is. Ezt természetesen a hagyományosan orosz érdekövezetnek tekintett országokkal (Ukrajna, Grúzia) kapcsolatban jegyezte meg. Egyébként hozzátette, hogy a NATO nem támogatja az érdekszféra, mint fogalom használatát.

Andrej Piontkovszkij szakértő szerint a rakétapajzs-ügy nem annyira fontos a NATO, mint Oroszország számára, hiszen a transzatlanti szövetség nem lát valós rakétatámadási fenyegetést. Ez a probléma Moszkva számára inkább belpolitikai. Danyilov pedig úgy összegezte az együttműködést, hogy az fontos és fejlődik, de nem lehet egy visszafordíthatatlan jellegről beszélni a NATO-orosz kapcsolatokban.

Mit történt Szocsiban?

A Szocsiban zajló találkozón három fontos kérdés került megbeszélésre: a NATO-orosz kapcsolatok fejlődése a lisszaboni csúcs után, rakétapajzs-probléma, illetve a terror-elleni harc.

Dmitrij Medvegyev orosz elnök rövid megbeszélést tartott Rasmussennel, majd a többi képviselővel is, és így közvetlenül lehetett megbeszélni a vitás (európai rakétapajzs) és kevésbé vitás kérdéseket. Kijelentette, hogy összességében elégedett az ülés eredményességével. Rögtön Szocsi után követ-szintű megbeszélést folytatnak Brüsszelben, hogy összegezzék a találkozó eredményeit. Medvegyev véleményével ellentében a szakértők szerint Szocsi nem hozott áttörést, bár a remény még nem veszett el.

Lavrov megerősítette, hogy Moszkva álláspontja változatlan a jogi garanciákat illetően, míg Rasmussen továbbra sem látja szükségét egy egyezmény aláírásának. Oroszország itt azonban ellentmondásos helyzetbe került szakértők szerint, mert garanciákat követel, de ő nem tervez ilyeneket nyújtani a maga részéről, sőt nyíltan hangoztatja, hogy a légvédelmi rendszere a szövetség és az USA ellen irányul. A rakétapajzs kérdése tehát elég bonyolult, és a közeljövőben nem várható komoly áttörés. Líbiával kapcsolatban a két fél szintén kitartott az álláspontja mellett. Az orosz külügyminiszter elmondta, hogy bármilyen fegyverszállítás a polgárháborúval sújtott országba az ENSZ BT 1973-as rendeletének megszegését jelentené, míg a NATO főtitkár állítja, hogy a szövetség nem tervez szárazföldi hadművelet és nem lépi át mandátumának határait.

Rogozin a rakétapajzs-üggyel kapcsolatban, kijelentette, hogy ha a két fél 2012 május közepéig nem egyezik meg, akkor az orosz elnök nem vesz majd részt a Tanács jövő tavasszal rendezendő legmagasabb szintű chicagói ülésén, és emellett azzal fenyegetett, hogy ebben az esetben Oroszország saját rakétapajzsot fog építeni, amelynek infrastrukturális elemei már tulajdonképpen léteznek. Bár ez katonai szakértők szerint sem pénzügyileg, sem technikailag nem egyszerű, de megjegyezték, hogy egy ilyen vagy egy ehhez hasonló rendszer sem tud 100 százalékos védelmet biztosítani. Rogozin is megállapította, hogy „ma ez inkább politikai szimbolizmus, mint konkrét biztonsági kérdés”, szerinte a legjobb garancia Moszkva számára az lenne, ha nem is lenne rakétapajzs.

Andrej Kortunov, az Eurázsia kutatói alap vezetője szerint, Dmitrij Rogozin nyilatkozata azonban nem biztos, hogy Moszkva utolsó szava, és előfordulhat, hogy ha még az orosz elnök el sem megy a chicagói csúcsra, az nem a kapcsolatok megtörését jelenti majd, hiszen egyet nem értés egy kérdésben még nem feltétlenül vezet a más területeken lévő együttműködés felbontásához. A szakértő azzal zárta véleményét, hogy ha Oroszország lejjebb adna a követeléseiből és megelégedne reálisabb eredményekkel, akkor még sikerülhetne is kompromisszumot kötni.

Rozogin úgy foglalta össze a hétfői megbeszéléseket, hogy egyetlen egy politikai nézeteltérésben sem sikerült dűlőre jutni.