Szerbiában kísért a koalíciós erőtlenség

Tavasszal választ Szerbia, mégpedig minden szinten – értettek többé-kevésbé egyet a héten a hatalmi pártok és az ellenzékiek. Egyesek szerint az előrehozott választások vonata már elment, mostanság nem is érdemes beszélni azok esetleges kiírásáról. Így, jelenleg, inkább az áll a figyelem középpontjában, hogy tényleg egy napon rendezik-e meg a köztársasági, a tartományi és a helyhatósági választásokat, valamint az, hogy minderről, a lapértesüléseknek megfelelően, valóban döntött-e már a kormánykoalíció. Az előttünk álló választások valószínűsíthető körülményeinek feltérképezésére Marko Blagojevićet, a Szabad Választásokért és Demokráciáért Központ (CeSID) igazgatóját kértük fel.

Mennyire tűnnek ma reálisnak a választások megtartásával kapcsolatos, napokban elhangzott részletek, melyek szerint azonos időpontban lenne a szavazás mindhárom szinten?

 Értelmét látom, persze nem tudom garantálni, hogy ez valóban így is történik majd meg.

Lát-e esélyt ebben a pillanatban arra, hogy a választások mégis előrehozott választások legyenek, még ha mindössze pár hónappal is tartanák azokat korábban?

Persze. Az esélye még mindig megvan egy ilyen forgatókönyvnek is. Természetesen csak akkor fog mindez be is következni, ha a hatalmi koalíció számára megfelelő végkimenetelként tekint majd erre a lehetőségre. A hatalmon lévő pártok stabil parlamenti többséggel rendelkeznek, vagyis módjukban áll olyan döntést hozni a választások kiírásával kapcsolatban, amilyent csak akarnak. Csak a végső határidőt kell szem előtt tartaniuk. Ez annyit jelent, hogy az elkövetkező egy év alatt teljesen szabadon dönthetnek a választások számukra legideálisabb időpontjáról.

Az eltérő szintű választások egyidejűleg történő megszervezése kétségkívül növeli majd az egyébként kevésbé népszerű helyhatósági választásokon való részvételt is. Hasznot húzhatnak-e ebből a nagyobb pártok? Egyes vélemények szerint ekképp több szavazatot „zsebelhetnek be”, éppen a magasabb részvételi arány és a köztársasági voksok húzóereje miatt.

Ennek igazán nem látom okát. Egyedül azzal tudok egyetérteni, hogy ezzel a lépéssel nagyobb lesz a részvételi arány a helyhatósági választásokon, politikai haszonszerzést nem látok mindebben.

Mennyiben változtathatják meg a pártok a szavazók véleményét jövő tavaszig, s mennyiben tudja majd a választás előtti kampány befolyásolni a választások eredményeit?

 A választások eredményeit nagyban meg fogja határozni a kampány. Elsősorban azért, mert a részvevők száma lesz az, ami a leginkább befolyásolja majd a szavazatok megoszlásának arányát. Az a párt éri majd el a jobb eredményt, amelyik sikeresebben tudja a kampány során szavazásra motiválni szimpatizánsait. A kampány pedig egyértelműen az az eszköz, amellyel a leginkább befolyásolható a részvételi arány. Minden pártnak megvan a maga potenciális szavazótábora, melynek szavazatai csakis a választások során realizálódhatnak. Amikor a különféle felmérések készülnek, kiderül, hozzávetőleg két és fél millió elkötelezett szavazó van az országban. Ehhez képest a választásokon végül négymillióan szavaznak. A kampány minőségétől függ tehát a részvételi arány. Amelyik párt jobban végzi el ezt a munkát, annak az eredményei is jobbak lesznek.

Az uniós tagjelölti státus megszerzéséről, a csatlakozási tárgyalások elindításának időpontjáról szóló esetleges európai döntések jobb helyzetbe állíthatják a hatalmi koalíció pártjait?

 Ezek a hírek tényleg kedvezhetnek a hatalmon lévő pártoknak, s nagymértékben segíthetik a választási szereplésüket is.

A kormány illetékesei folyamatosan a gazdasági krízis elmúlásáról, a statisztikai adatok inkább annak jelenlétéről beszélnek. Miként befolyásolja majd a polgárok életszínvonala a választások kiírásának időpontját, illetve azok eredményeit?

Minél magasabb az életszínvonal, annál jobb eredményre számíthatnak a kormánypártok. Nem egyedül az számít azonban fontosnak, hogy történt-e az életszínvonal tekintetében előrelépés az utóbbi időben, a kulcskérdés inkább az, a hatalmon lévő pártok meg tudják-e győzni a polgárokat afelől, hogy velük az élen a közeljövőben várható lesz lényegesebb fellendülés.

Ha a választások lehetséges végkimeneteleire gondolunk, megkerülhetetlen kérdésként merül fel, sikerül-e majd a haladóknak elegendő koalíciós partnert maguk köré gyűjteniük ahhoz, hogy kormányt tudjanak alakítani.

Ez a kérdés a haladók legnagyobb gondját jelenti. Ugyanezzel a problémával küzdöttek még nem is olyan régen a radikálisok, pártjuk a legnépszerűbbnek számított, a parlamentben is a legerősebbek voltak, kormányalakításra azonban mégsem voltak képesek soha. Most ugyanez a helyzet a haladóknál is. Potenciális koalíciós partnerként kezelhető esetükben – a már meglévő szövetségeseik mellett – a Szerbiai Demokrata Párt és a Szerb Radikális Párt. Az SZDP egészen biztosan nem fog a választások előtt koalícióra lépni velük. Hogy a választásokat követően belebocsátkoznak-e a koalíciós tárgyalásokba, az elsősorban azoknak a tárgyalásoknak a perspektívájától függ majd, pontosabban attól, hogy sikerülhet-e közösen létrehozni a kívánt többséget. Másfelől, a Szerb Haladó Párt igen feszült kapcsolatban áll a radikálisokkal is, így kérdéses, hogy ez a párt hajlana-e egyáltalán egy választások utáni koalícióra.

Van-e valóságalapjuk a demokraták és a haladók nagy koalíciójáról szóló elképzeléseknek?

Úgy vélem, csak abban az egy esetben következhet be ez a koalíció, ha az lesz a kormányalakítás egyetlen fennmaradó lehetősége. Egyik szóban forgó pártnak sem lenne ez az elsődleges választása, hiszen tisztában vannak vele, jelentős károkat okozhat számukra egy ilyen döntés. Csakis végszükség esetén látom esélyét a két párt közötti ilyen célú párbeszéd megkezdésének, mely, hozzá kell tennem, egyáltalán nem biztos, hogy megegyezéshez, kormányalakításhoz vezetne.