Felhőtlen viszonyok?

Az amerikai elnöknél járt Angela Merkel: a német kancellárt az Egyesült Államok legmagasabb rangú polgári kitüntetésében részesítette Barack Obama. Merkelt katonai tiszteletadással fogadták, Obama díszvacsorát adott tiszteletére, eközben pedig mindketten igyekeztek hangsúlyozni, hogy Németország és az Egyesült Államok mennyire fontosak egymás számára. A kancellárt kabinetjének több tagja is elkísérte a hivatalos útra, amelyen többek között a líbiai és afganisztáni bevetésekről, a világgazdasági és euró-válságról valamint energiaügyi kérdésekről tárgyalt a két nagyhatalom vezetője.

Katonai tiszteletadással és tizenkilenc ágyúlövéssel köszöntötték kedden a német kancellárt a Fehér Házban. A ceremónián több száz vendég, többek között a First Lady, Michelle Obama és az alelnök Joseph Biden vett részt  – tudósít a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Ilyen fogadtatásban ritkán van részük a kormányfőknek, ekkora felhajtás általában az államfőknek jár. Merkel és Obama ezután első hivatalos beszélgetésükre is sort kerítettek a kancellár mostani látogatása során. A legfontosabb témákat a líbiai helyzet, az európai pénzügyi- és adóválság valamint az IMF elnöki posztjának betöltése jelentették.

Nagy az egyetértés a sajtótájékoztatón

A tárgyalást követő közös sajtótájékoztatón Merkel és Obama az elmúlt hónapok nézeteltérései után igyekeztek hangsúlyozni a transzatlanti kapcsolatok jelentőségét. A két ország között a líbiai helyzettel és gazdasági kérdésekkel kapcsolatban alakultak ki enyhébb viták az utóbbi időszakban, a mostani látogatáson azonban – tekintve a hivatalos út apropóját, ami a Szabadság-érem átadása volt – nem igazán esett szó ezekről.  Obama Németországot „kulcsfontosságú országnak” nevezte a görögországi helyzetben – Merkel és az amerikai elnök abban egyetértettek, hogy a válságot meg kell fékezni. Obama kiemelte, bízik abban, hogy „a német vezetés és mások segítsége elvisznek minket arra az útra, amely Görögországban újra növekedéshez vezet”. Merkel válaszul azt nyilatkozta, hogy „tudatában vagyunk a világgazdaság iránti felelősségünknek”, emellett pedig „ha az euró egésze veszélyben van, akkor német érdek az, hogy segítsünk, annak érdekében, hogy  ne veszélyeztessük a gazdasági fellendülést”. 

Obama hangsúlyozta, hogy országa hajlandó segíteni, akár a Nemzetközi Valutaalapon keresztül is , amelynek legnagyobb részvényes az amerikai állam. Merkel kiemelte, hogy a  segítségnek fenntarthatónak kell lennie, mivel „Európa versenyképességét akarjuk”. A német kancellár emellett hangsúlyozta, hogy „Németország számára Európa nemcsak nélkülözhetetlen, hanem identitásunk része”. Az amerikai kormány sürgeti Görögország megsegítését, mivel újabb világméretű pénzügyi válságtól tart. A német kancellár a líbiai helyzettel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy „Németország igenis felelősnek érzi magát a líbiai folytatással kapcsolatban”. Obama pedig jelezte, hogy több lehetőség van a segítségadásra, ha Kadhafit megfosztják majd hatalomtól.

Merkel és Obama már a hivatalos találkozót megelőzően is találkozott egymással: a két vezető helyi idő szerint hétfőn este egy éttermi vacsora alatt a német-amerikai viszonyról beszélgetett. Német kormányzati körök információi szerint a két vezető később az észak-afrikai és afganisztáni helyzetről, a közel-keleti-konfliktusról és az euró-válságról értekezett. A Frankfurter Allgemeine információi szerint „sikeres, intenzív és barátságos eszmecsere” történt.

A látogatás célja

Obama a német kancellárt kedden este az Elnöki Szabadságéremmel tüntette ki, ezzel méltatva Merkel szabadságért és emberi jogokért való elkötelezettségét a rendszerváltás idején valamint a német-amerikai barátságban tett erőfeszítéseit. Obama februárban a kitüntetés hivatalos adományozásakor úgy nyilatkozott, hogy Merkel élettörténete mindenki számára inspiráció, mivel első nőként és első kelet-németként került a német kancellári székbe. Az átadás hivatalos díszvacsora keretén belül történt, amelyen 250 meghívott vendég között a First Lady és Angela Merkel férje is jelen voltak. Obama az érem átadásakor Merkel „az emberi jogokért és a méltóságért ékesen szóló hangját” méltatta.  Az amerikai elnök beszédében megemlékezett Merkel NDK-beli gyermek- és ifjúkoráról és a rendszerváltás utáni politikai karrierjéről. Obama szerint a német kancellár az első nő és kelet-német a német kormány élén, hanem „rendkívüli” vezető személyiség is. Merkel a megtiszteltetést „nagyon megindító pillantatnak” írta le, emellett pedig úgy gondolja, hogy a Szabadságérem átadása „a kitűnő német-amerikai partnerség kifejezése”. Merkel szerint azonban a szabadság iránti törekvés a világban még mindig „túl sok áldozatot” követel: „a szabadság iránti vágyat nem lehet befalazni” – a kancellár emellett hangsúlyozta, hogy minden embernek joga van a szabadsághoz lakhelyétől és országától függetlenül.

Az Elnöki Szabadságérmet évente adományozzák olyan emberek részére, akik kiemelten szolgálták az Egyesült Államok nemzeti érdekeit, a biztonságot, a világbékét vagy olyanoknak akik más, jelentős kulturális és más fontos köz- vagy magánjellegű törekvéseket teljesítettek. Angela Merkel Helmut Kohl után a második német kormányfő, akit a kitüntetéssel megtisztelnek. Obama hivatali ideje alatt Merkel az első európai kormányfő, akit az elnök ezzel az éremmel méltat.

Interjú a hivatalos út előtt a Tagesspiegelnek

A látogatás előtt Obama a Tagesspiegelnek azt nyilatkozta, hogy az USA és Németország közötti együttműködés „mindennek a kulcsa, amit a világban elérni remélünk”. Obama szerint Németországnak fontos szerepe van az Észak-Afrika demokratizálásában, a német katonák Afganisztánban pedig jelentősen hozzájárulnak a békéhez és biztonsághoz. Az amerikai elnök az interjúban azt is kifejtette, hogy a gazdasági válsággal kapcsolatban is egyetért a két állam: a célok a működő piacok és a fenntartható, globálisan kiegyensúlyozott növekedés.  Obama Merkelt „jó barátnőnek és az egyik legszorosabb partnerének” nevezte, akiben meg tud bízni, ha ígéretet tesz. Bár nem mindig van egy véleményen vele, „mindig őszintén és nyíltan beszélünk egymással, ahogy ennek szoros barátok között lennie kell”.

Akikkel együtt utazott Merkel

1995 óta nem járt egy német kormányfő sem hivatalos látogatáson az Egyesült Államokban, Merkel Helmut Kohl óta az első kancellár, akit a Fehér Házban fogadnak. Merkel hivatali ideje alatt hatodszor járt Egyesült Államokban, utoljára tavaly áprilisban látogatott Washingtonba. Merkelt külügyminisztere, a liberálisok volt pártelnöke, Guido Westerwelle (FDP), gazdasági minisztere, a liberálisok új elnöke, Philip Rösler (FDP), belügyminisztere, Hans-Peter Friedrich (CSU), védelmi minisztere, Thomas de Maziere (CDU) és pénzügyminisztere, Wolfgang Schäuble (CDU) kísérték el, annak érdekében, hogy a transzatlanti témákról folyó tárgyalások az amerikai kollegákkal minél hatékonyabbak legyenek. A német delegációban emellett a Bundestag-frakciók képviselői és más politikusok, magas rangú vezetők és a társadalmi élet más szereplői is helyet kaptak.

Guido Westerwelle, a sokat támadott külügyminiszter a látogatás kezdetén úgy nyilatkozott, hogy „a német delegáció a különleges fogadtatása az amerikai kormány által azt mutatja, hogy a viszony a két ország között kitűnő” – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Westerwelle azt is hozzátette, hogy a legszorosabb barátok között is vannak néha különböző felfogások. A nemzetközileg bírált német ENSZ Biztonsági Tanácson való tartózkodáshoz Westerwelle annyit fűzött hozzá, hogy Németország döntése, miszerint a német katonák nem vesznek részt a katonai bevetésben, marad és ezen a kormány nem is kíván változtatni. Németország az ország civil felépítésében fog részt vállalni – nyilatkozta továbbá a német külügyminiszter.

A kapcsolat

Hogy milyen a valódi viszony Merkel és Obama között, nehéz megmondani: a líbiai helyzetre adott német válasz ugyanis nem keltett túl nagy lelkesedést a tengerentúlon, ráadásul más előzmények is voltak a két vezető viszonyában, amelyek inkább hűvössé és nehézkessé tették Obama és Merkel kapcsolatát. Kapcsolatuk kezdetén Merkel utolsó pillanatban megakadályozta Obama egy választási kampány fellépését a Brandenburgi Kapunál –ennek azonban most már három éve, és úgy tűnik, hogy lassan mégiscsak megtörik közöttük a jég: legalábbis a mostani látogatás ezt a képet igyekszik lefesteni. A közös vacsora, a katonai tiszteletadás, a kitüntetés és a nagyszabású díszvacsora valamint az elnök és a kancellár egymáshoz intézett szavai a nyilvánosság előtt mindenképp baráti és jó viszonyra engednek következtetni.  A líbiai konfliktust a hivatalos köszöntés is igyekezett elfeledtetni: Obama németül köszöntötte Merkel, majd közölte, hogy „Németország és Ön világszerte a legfontosabb partnereim közé tartoznak”. Az amerikai elnök ezután személyesebbre váltott: „Kedves Angela, mi ketten nem úgy nézünk ki, mint elődeink. Az, hogy mi itt állunk, elnökként és kancellárként, azt mutatja, hogy lehetséges a haladás és a szabadság”.  Merkel hasonlóan szívélyes volt: „Soha nem fogom elfelejteni ezt a napot.” Amikor Merkel Obamáról beszél, akkor tiszteletteljesen teszi és szimpátia is felfedezhető szavaiban.  Obama pedig nem győzi hangsúlyozni Merkel teljesítményét, amellyel Németország első emberévé vált. Az amerikai elnök emellett becsüli a kancellár megbízhatóságát, ami a politikai életben nem utolsó szempont.