Veszélybe kerülhet az EU egyik alappillére

Mindenki meg akarja őrizni a személyek szabad mozgásának európai vívmányát, de ehhez erősíteni kell a külső határok védelmét, és kivételes esetben lehetőséget kell hagyni a határellenőrzés időszakos helyreállítására is. Ami egyelőre nyitott kérdés, hogy az utóbbi miként történjen – derült ki a belügyminiszterek csütörtöki ülésén.

„Nem megvédeni kell a schengeni rendszert, mert nincs rászorulva erre, hanem megerősíteni” – szögezte le Pintér Sándor az EU-belügyminiszterek csütörtöki rendkívüli tanácsülése után, midőn Cecilia Malmström belügyi EU-biztos társaságában válaszolt újságírók kérdéseire. A miniszterek soron kívüli ülését a magyar EU-elnökség eredetileg a tunéziai menekültválság nyomán hívta össze, hogy a probléma rövidtávú kezelése mellett áttekinthessék a hosszabb távú teendőket és a meghatározó körülmények alakulását. További, nem lebecsülendő funkciója volt az ülésnek, hogy levezesse az indulatokat – „engedj ki a gőzt” – az olasz-francia menekültvita nyomán már-már válságosba fordult menekültügyi, majd utóbb Schengen-értelmezési vitában. Enélkül ugyanis félő volt, hogy az egymásra licitáló nyilatkozatok eszkalációja nyomán kiélezett konfliktus-helyzetben kerülne sor az állam- és kormányfők júniusi találkozójára is, ami nem feltétlen kedvez konstruktív megoldások kihordásának.

Sajtóértekezletükön mind Pintér, mind pedig Malmström egyöntetűen hangoztatták, hogy a legfontosabbat sikerült elérni: „teljes konszenzus” volt a tagállamok között Schengen”, és általában a személyek szabad mozgását segítő mechanizmusok megőrzését illetően. Az is nyilvánvaló ugyanakkor, hogy „a rendszerben vannak még bizonyos rések” és sebezhetőségi pontok, amiket kezelni kell – mutatott rá a belügyi biztos. Valamennyi tagország egyetértett, hogy ennek egyik iránya a külső határvédelem erősítése (beleértve Frontex-mechanizmusok és eszközök bővítését), másfelől rendkívüli helyzetben „szabályozott, szervezett, átlátható” lehetőséget kell biztosított mindenkinek a nemzeti határellenőrzés ideiglenes helyreállítására is. A lényeg, hogy ez utóbbit mindenki tényleg csak a „legutolsó eszközként” vethesse be, nagyon világos, körülhatárolt szabályok és egyértelmű döntési mechanizmus mellett – fejtegette sajtóértekezletén Cecilia Malmström.

Az Európai Bizottság – nem kis részt a soros elnökség sürgetésére – május 4-én tette közzé menekültügyi stratégiáját, aminek tengelyében a fenti gondolatok állnak (megtetézve egyebek között a menekültügyi „forrás-országok” támogatásával is), és a két kiemelt láncszem a külső határvédelem erősítése, illetve a „Schengen-kormányzás” megerősítése. A belügyminiszterek mostani tanácskozásán különösen előterébe került az utóbbi kérdés, mert a tunéziai menekültválság kirobbanása után a francia elnök és az olasz miniszterelnök közös levélben külön is szorgalmazták az Európai Tanács és az Európai Bizottság elnökénél a schengen-rendszer reformját.

Az ülésről adott tájékoztatók és kiszivárgott értesülések egyaránt arra utalnak, hogy a „Schengen-kormányzás” kérdéskörének legérzékenyebb pontja az említett „rendkívüli helyzetekben” esedékes döntéshozás mikéntje. A tét pedig láthatóan az, vajon a tagállami, vagy a bizottsági („közösségi”) hatáskör kerül-e közben túlsúlyba. Malmström szerint mindenki egyetértett azzal, hogy nem megengedhető, hogy tagországok egyéni belátásuk szerint magukban döntsenek a határellenőrzés visszaállításáról. „Ez nem kívánatos láncreakciókat indítana el, a végeredmény pedig alapjaiban rombolná a kölcsönös bizalmat”, az egész rendszer fundamentumát – mutatott rá. És mivel egyhangú egyetértés van a Schengen-rezsim szükségességében, ezért értelemszerűen a fenti helyzet kialakulása sem áll senkinek érdekében.

Megosztottság mutatkozik viszont atekintetben, vajon pontosan ki legyen illetékes eldönteni, hogy egy esetleges újbóli határzár helyreállításához fennáll-e az a „legvégső helyzet”, amikor tehát nem áll rendelkezésre semmi más megoldás. Az Európai Bizottság május 4-i jelentésében ezt a hatáskört saját magának vindikálta, amivel nem lebecsülendő módon újabb területre terjedne ki a közösségi módszer. Akad tagállam, amelyik ezzel szemben kizárólag a tagországok minisztereinek tanácsülésére bízná a kérdés eldöntését. Mások köztes megoldásnak ajánlják – hírek szerint erre hajlik a német és részben az osztrák álláspont is -, hogy a döntéshozáshoz szükséges kritériumok meghatározása közösségi módszerekkel (bizottsági javaslat, európai parlamenti egyetértés, stb.) alapján történjen. De konkrét döntéshelyzetben, az iméntiek figyelembe vételével a végső szót az EU-tanács mondhassa ki.

A csütörtöki ülésen amúgy az első – napirenden kívüli – felszólaló a dán miniszter volt, aki szükségét érezze, hogy „helyére tegye” a csütörtöki nemzetközi sajtóban megjelent híreket arról, hogy a dán kormány heteken belül vissza kívánja állítani a dán-német vonalon a határellenőrzést. Mint jelezte, itt „túlreagálásról” és félreértésről van szó: Koppenhága nem a „Schengen” előtti szisztematikus személyi határellenőrzés újbóli bevezetésére készül, csupán bizonyos fokú, esetenkénti vámvizsgálatot készülnek újból alkalmazni, (diplomáciai források szerint elsősorban az illegális volumenű alkohol-csempészés kiszűrésére). Mindezt – hangsúlyozták dán részről – „valamennyi létező Schengen-előírás maximális tiszteletben tartásával” végzik majd. Az ülést levezető Pinté Sándor utóbb hangsúlyozta, hogy a dán felszólalás olyan körültekintő volt, hogy senki nem kívánt a témához hozzászólni.

A magyar miniszter egyúttal sajtóértekezletén – román újságírói kérdésre válaszolva – kijelentette: a jelenlegi „Schengen-reform” semmilyen formában nem kell, hogy érintse Románia és Bulgária leendő Schengen-tagságát. „Az előbbi kapcsán ma egy elvi vita folyt. az utóbbi pedig kizárólag a két ország felkészültségének a megítélésétől függ” – mutatott rá az EU-belügyi tanács soros elnöke.