A készpénz ideje lejárt

Az Európai Unió már létrejötte után egyik legfontosabb céljaként tűzte ki a közös gazdasági térség létrehozását, mely magában foglalta a törekvést a pénzforgalom forradalmasítására is. Ennek érdekében 2007-ben egységes jogszabályokat hozott létre, melyben azonos pénzforgalmi szabványokat és kötelezettségeket fektetett le az uniós tagállamok és az Európai Gazdasági Térségre (EGT) vonatkozóan.

Ez a törekvés azonban nem aratott osztatlan sikert a tagállamok körében emiatt az önkéntes kifizetési rendszer és a pénzforgalmi irányelv bevezetése (PSD)  nehézkessé és lassúvá vált, azáltal, hogy tagállami szinten állandóan akadályokba ütközött, főként az euró övezet iparának képviselői illetve a tagállami bankok körében. Az irányelv első lépésben a jogi és technikai akadályokat kívánta megszüntetni, melyek a fizetési szolgáltatások európai piacának létrehozását gátolták, ezzel jelentős megtakarítást elérve.

Az új jogszabályok bevezetésével országhatárokra való tekintet nélkül, azonos díjakkal és gyorsasággal hajthatják végre utalásaikat az európai fogyasztók és vállalatok bármelyik EU, illetve EGT tagállamban., ezenkívül újítás, hogy ehhez már nem szükséges bankszámlát nyitni hanem egyéb módon is eszközölhetőek a kifizetések olyan közszolgáltatókon vagy mobilszolgáltatókon keresztül akik megfelelnek a jogszabályi előírásoknak. Azzal azonban minden felhasználónak tisztában kell lennie, hogy ezen intézmények kevesebb ellenőrzésen vagy engedélyeztetési procedúrán mennek át, enyhébb tőkekövetelményekkel, mivel hatáskörük is szűkebb.

Egy másik jelentős módosulást jelentene, ha ehhez a tagállami bankok is hozzájárulnak, hogy az utalási idő egy napra csökkenne, az ún. „D+1” szabály keretében az ügyfélnek joga lenne arra, hogy az összeg már a tranzakciót követő első napon megérkezzen számlára. Jelenleg a bankok 5 napot vehetnek igénybe az átutalások teljesítésére. Ezenkívül a betétkártyát használók köre is egyre bővül, előnye, hogy már számos helyen elfogadják, könnyebben és gyorsabban lehet velük fizetni, illetve hogy az olyan kiskereskedőknél is lehet vele vásárolni, ahol a hitelkártyát nem fogadják el.

Az Európai Bizottság szerint erős verseny fog kialakulni a fizetési szolgáltatások terén mivel a készpénz előállítása drága, biztonságossága vitatható, a mobilszolgáltatók és bankok által nyújtott szolgáltatás olcsóbb egyszerűbb, biztonságos(abb) és kényelmes.

A Bizottság szerint például a papírpénzzel történő fizetés költsége 30 és 55 eurocent között van, amit a kereskedő a termék árába belekalkulál. Ezzel szemben, az elektronikus fizetés már csak pár eurocentbe kerül.

A világban már számos példát találunk jelenleg is a készpénzt helyettesítő fizetési eszközökre:Londonban feltölthető „okoskártyával” közlekedhetnek a metrón az utasok, Japánban a chippel vagy a szintén „okoskártyával” ellátott telefonon keresztül azonosítnak bennünket és máris fizethetünk vagy világszerte a bevásárló központokban, szupermarketekben ahol saját ún. vásárlói kártyákat adnak ki, mellyel szintén fizethetnek a vásárlók.

A PSD Tanácsi elfogadása után Charlie McCreevy a belső piacért felelős biztos elmondta: ”Ez a szabályozás nem csak az Unió fizetési rendszerét javítja, hanem lehetővé teszi, hogy a vásárlók is érezhessék a pénzügyi piacok integrálásának előnyeit.”

A legnagyobb európai bankokat tömörítő Euró Bankszövetség (Euro Banking Association (EBA) szerint: „Annak érdekében, hogy létrejöjjön az egységes eurófizetési térség, a belső piac új jogi pénzforgalmi szabályainak arra kell koncentrálnia, hogy meghatározza a rendszeresen használt fizetési eszközök jellemzőit és hatásait. A legszükségesebb a közvetlen terhelések egységes meghatározása és szabványosítása.”

MasterCard véleménye szerint azonban „Komolyan kételkedünk abban, hogy megfelelő az összes kereskedelmi fizetési eszközt (pénzutalás, közvetlen terhelés, terheléses és hitelkártya kifizetés, elektronikus pénztárca, kis összegű kifizetések, stb.) azonos jogi szabályozás alá vonni. Mivel valamennyi eszköznek különböző tulajdonságai vannak, számunkra nem tűnik alkalmasnak, hogy az összes jogi szabályozását „egy kalap alá” vegyék.

A Vodafone szerint ”A kritikus pont a szabályozás arányossága.  Az arányosság azt jelenti, hogy a szabályozást nem egy adott a szolgáltatáshoz kellene kötni, hanem a szolgáltatással kapcsolatos kockázathoz. A mobiltelefonon végezhető pénzforgalmi szolgáltatások növelik a modern kockázatokat.”

A PayPal Europe is csak mérsékelten lelkesedett: „Támogatnánk bármilyen kezdeményezést, amely harmonizálja a pénz átutalásának és a hazautalásnak unión belüli szabályait. Minthogy ezek a szolgáltatások kevesebb szabályozói kockázatot rejtenek, mint az „eMoney” kibocsátása és az azzal kapcsolatos bankügyletek. Tisztázni kellene, hogy a minden arra felhatalmazott elektronikuspénz-kibocsátó intézmény a saját e-money engedélyének keretein belül jogosult pénzösszegek átutalására anélkül, hogy további követelményeknek kelljen megfelelnie.”

Ezek alapján elmondható, hogy a PSD célja, hogy megszüntesse a piacra lépés akadályait az új pénzforgalmi szolgáltatásokat ellátó távközlési cégek, szupermarketek vagy éppen a hazautalást segítő pénzintézetek előtt, nem aratott osztatlan sikert a készpénzt helyettesítő fizetési eszközök forgalmazói, felhasználói körében sem,azonban az már a gyakorlati példákból is megállapítható, hogy egyértelműen van igény az egyéb elektronikus fizetési formákra kérdés azonban, hogy ezek valóban egységesen szabályozhatók e és nem jelent-e az elektronikus bűnözés jóval nagyobb veszélyt pénzforrásaink ilyen módon történő továbbítására.