Thomas Hammarberg: „Valamit tenni kell, hogy a média ne váljon a kormányok propagandájává”

Thomas Hammarberg 2005 óta az Európa Tanács emberi jogi biztosa. Évitzedek ótaaz emberi jogokkal foglalkozik Európában és világszerte, az Amnesty International főtitkáraként végzett munkáját 1977-ben Nobel-békedíjjal jutalmazták. Thomas Hammarberggel az EurActiv hálózat munkatársa, Georgi Gotev készített interjút Európa emberi jogi kérdésekhez való hozzáállásáról, a befogadásról, a romakérdésről, a multikulturalizmusról, valamint a magyar és európai sajtószabadságról.

Hammarberg úr, legújabb könyvében, melynek címe „Emberi jogok Európában: nincs ok az elégedettségre” („Human rights in Europe: no grounds for complacency”) azt írja, hogy az eredmények számítanak és nem az Ön feladata „jó és rossz kormányokat” megnevezni. Mégis vannak olyan helyzetek, mint a jelenlegi bevándorlási krízis Olaszország és Franciaország között a tunéziai bevándorlók miatt. Nem jött el az ideje annak, hogy megnevezzük és megszégyenítsük azokat az országokat, amelyek megsértik az alapvető emberi jogi normákat?

Az én feladatom az, hogy kritizáljam, „megnevezzem és megszégyenítsem”, ha úgy tetszik, a kormányok tetteit, amelyek ellentmondanak a már elfogadott emberi jogi normáknak, vagy amelyek megvalósulásuk esetén megsértik az emberi jogokat. Valóban úgy gondolom, hogy egy nagyon szerencsétlen helyzettel kell most szembenéznünk, amikor Európa még jobban bezárkózik, újra elkezdi felállítani a belső határokat annak érdekében, hogy negatív jelzéseket küldjön a világ többi részének arról, hogy hogyan fogadja a menekülteket és a bevándorlókat.

Ezzel szemben az olyan országok, mint maga Tunézia is, meglehetősen nagylelkűek voltak az érkezőkkel…

Valójában Tunézia mintaként szolgál minden menekültügyi politikának az egész világon. Ők maguk is nagyon nehéz helyzetben vannak. Nagyon nehéz politikai átmeneten mentek keresztül, széleskörű a munkanélküliség, sokkal mélyebb a válság, mint Európában bárhol. Mégis tárt karokkal fogadtak több, mint negyed millió menekültet Líbiából. Még mindig nyitva tartják a határaikat. Ezzel szemben az 500 millió európai bezárja a kapukat, visszaküldi a hajókat és az embereket, akik ide jönnek, úgy bánik az Európába jövő emberekkel, mintha teljesen feleslegesek volnának. Szerintem ez nagyon szomorú. Ez bizonyítja, hogy Európa a saját emberi jogi nyilatkozataihoz sem ér fel.

Ezért Európa nem lehet hiteles világszinten…

Nem, ezzel a politikával Európának nagyon kevés hitele lesz, ha a jövőben nemzetközi fórumokon emberi jogokról fog beszélni.

Nevezzük nevén a dolgokat. Sarkozy választásokra készül. 25 ezer bevándorló nem olyan nagy szám az Európai Uniónak, Franciaországnak vagy Olaszországnak…

Nyilvánvalóan az otthoni reakciókra gondolnak. Az én javaslatom az, hogy ahelyett hogy megadják magukat az ilyen fajta idegengyűlölő tendenciáknak, a vezető politikusoknak inkább fel kellene állnia és elmagyarázni, hogy miért kell törődnünk ezekkel a nélkülözésben élő emberekkel a világ más részein, ezt a feladatot emberbaráti feladatnak kellene tekinteniük. De nem teszik. Inkább visszahúzódnak és elárulják az alapvető humanitárius elveket, amelyekről eddig azt gondoltam, hogy Európa tiszteletben tartja őket.

Tavaly történt egy szomorú eset, amikor a romákat kiutasították Franciaországból. Gondolja, hogy ennek a történetnek már vége?

Nem, nincs vége. A romák valójában még mindig mozognak. Néhányan már újra visszatértek Romániából Franciaországba. Szóval ez nem volt megoldás, hogy letartoztatták és visszaküldték őket és rosszul bántak velük.

Tehát ez az ügy még mindig jelen van. Azt hiszem szükséges tisztáznunk az alapelveket: Európában élnek a romák és elfogadják őket európainak? És miért nem? Miért nem lehet őket úgy elfogadni, hogy ugyanolyan jogokkal rendelkezzenek, mint mindenki más az EU területén? Nem alkalmazhatunk speciális szabályokat rájuk, pedig ebben az esetben ez történt.

Túl engedékeny volt az Európai Bizottság Magyarországgal?

Azt hiszem az a benyomás a brüsszeli Bizottság és a magyar kormány párbeszéde után, hogy az EU elfogadta, sőt, üdvözölte is a budapesti média törvények végső változatát. És ez annak ellenére van így, hogy még mindig komoly problémák vannak a törvény bizonyos pontjaival, ilyen a média szabadsága, az információs források védelme, és így tovább. Ez véleményem szerint elég szerencsétlen dolog volt.

Azzal, hogy a Bizottság zöld utat adott a módosított médiatörvénynek, alapjában véve nem nagyon könnyítette meg az Ön munkáját?

Két tevékenység zajlott párhuzamosan. Az egyik a brüsszeli Bizottság és a budapesti magyar kormány közötti tárgyalások voltak. A másik az Európa Tanács és nekem, mint biztosnak az irodám, ahol részletesen elemeztük a média törvényeket, és nagyon komoly hibákat találtunk benne, ami az emberi jogokat illeti. Közzétettük a dokumentumot, de…

Ez kritikus volt, de a Bizottság azt mondta, hogy a módosított törvény rendben van.

Igen. Ez volt a benyomás, és a magyar kormány arra hivatkozott, hogy Brüsszel „áldását” adta a törvény végső változatára, ez pedig nem volt szerencsés.

Egyesek szerint a magyar médiatörvény csak a jéghegy csúcsa. A média helyzete romlik több EU-s országban is, mint Olaszországban, vagy Franciaországban, Kelet-Európát már nem is említem.

Azt gondolom, hogy ma nagyon nehéz a média helyzete. Megbeszéléseket folytattam brit médiaszakértőkkel, ők pedig többször is utaltak néhány ottani lapra – a Daily Telegraph-ra, a Daily Mailre, és így tovább –, és azt jelezték, hogy nagyon aggódnak amiatt, ahogy ezek a lapok a népesség szélesebb rétegeit egyre idegengyűlölőbb reakciók irányába befolyásolják. Én tényleg úgy gondolom, hogy meg kell vitatni, hogy emberi jogi szempontból mi a felelőssége a médiának. Ezt a sajtószabadság iránti legnagyobb tisztelettel mondom. Ez egy dilemma. Valamit tenni kell, hogy a média, ahogy sok országban, ne váljon a kormány és az állami hatóságok propagandájává. Ebből a szempontból sokkal felvilágosultabb vitára van szükség.

Ön pesszimista az európai trendekkel kapcsolatban? Lehet, hogy ez mind csak a válság miatt van? Valóban meg kell fizetnünk a válság árát az alapvető emberi jogok terén is?

Én legalábbis úgy érzem, hogy egy nagyon komoly kihívással állunk szemben. A vezető politikusok válaszai nem túl konstruktívak és pozitívak. Azt gondolom, hogy nem húzódnak vissza, amikor az alapvető értékekről, köztük az emberi jogokról van szó. Legitimizálják a szélsőséges csoportok tevékenységét ahelyett, hogy vitába bocsátkoznának velük és elmagyaráznák, hogy miben tévednek.

A multikulturalizmus vitája, ez nem csak egy fügefalevél, amely eltakarja a valós problémákat? Három állami vezető, Merkel, Cameron és Sarkozy is azt mondta, hogy a multikulturalizmus megbukott. Mit jelent ez?

Ezzel szerintem újradefiniálták magát a kifejezést. Most úgy beszélnek a multikulturalizmusról, mint ami elősegíti a muszlim közösségek elszigetelődését a társadalmakban. Leginkább csak az iszlámra koncentrálnak Európában. A multikulturalizmusnak azt kellene jelentenie, hogy tiszteljük egymást, a társadalmak sokszínűségét, és tiszteljük egymás kultúráját is. Azt a tényt jelenti, hogy tudunk együtt dolgozni. Negatív kifejezésként használni valóban egy más, egy sokkal negatívabb vitát fog létrehozni, mint amit reméltünk.

(Az interjúk utánközlése a hírekkel szemben csak az EurActiv.hu előzetes engedélyével lehetséges).