Végre kétnyelvű az anyakönyvi űrlap

Az anyakönyvi kivonatok űrlapja április 20-ától kétnyelvű, erről hozott rendeletet március 30-án Milan Marković kisebbségjogi, közigazgatási és helyi önkormányzati miniszter. A döntés előzménye, hogy a tartományi ombudsman kezdeményezésére az illetékes titkárság és a köztársasági jogvédő ajánlást nyújtott be a tárcavezetőhöz még február 2-án, hogy a kisebbségi jogok megfelelően érvényesülhessenek, s ennek szellemében kétnyelvű anyakönyvi kivonatot adjanak ki az önkormányzati szervek.

A kezdeményező Vukašinović Éva kisebbségi kérdésekkel megbízott tartományi ombudsman-helyettes volt, aki az azóta elért eredményről a következőket nyilatkozta a Magyar Szónak:

Az űrlapok kétnyelvűségére vonatkozó miniszteri rendelet április 20-án lépett hatályba, ami azt jelenti, hogy ezentúl nem olyan űrlapokat adnak ki az önkormányzatok, mint korábban. Eddig ugyanis az űrlap első oldalán szerbül tüntették fel a szükséges útmutatót, a hátlapon pedig az annak megfelelő magyar, vagy más kisebbségi nyelvű szöveg volt megtalálható. Az új rendelkezés értelmében ezentúl a szerb szöveg után, rögtön alatta következik annak fordítása, még az első oldalon, melyen a vízjegy van. Csak hogy egy példát mondjak: ha felírják, hogy „ime”, alatta nyomban ott szerepel, hogy keresztnév. És így tovább.

Azt is tudni kell, hogy a meglévő űrlapokat május 30-áig használhatják, tehát a régiek eddig lesznek érvényben. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez a miniszteri utasítás, amit nekünk sikerült kieszközölnünk, csak az űrlapok kétnyelvűségére vonatkozik. Az is fontos továbbá, hogy egy űrlap legfeljebb kétnyelvű lehet, tehát minden kisebbség részére készül külön kétnyelvű nyomtatvány. A topčideri nyomdában már nyomtatják ezeket az új űrlapokat, s bízom benne, hogy a lakosság elégedetten nyugtázza majd az újítást.

Ugyanez vonatkozik majd arra is, hogy miként töltsék ki az anyakönyvvezetők a kivonatokat? Tehát azt is magyarul írhatják ki?

Sajnos ez a rendelet ezt a kérdést nem rendezheti, mivel a 2009-ben meghozott törvény azt irányozza elő, hogy az anyakönyveket szerb nyelven és cirill betűvel kell vezetni. Ha ezt a gyakorlatban az adott tisztviselő másként valósítja meg, az kimondottan az ő jóhiszeműségén múlik. A mostani utasításnak az a legfontosabb hozadéka, hogy először mondták ki köztársasági szinten, hogy az állam kétnyelvű űrlapokat köteles nyomtatni. Az én meglátásom szerint erre szükség lenne sok más területen is, különösen az olyan ügyintézés terén, amelyben a polgár saját kezűleg tölti ki az űrlapot. Talán ott még lényegesebb lenne, hogy meglegyen a magyar fordítás.

Más eredménye volt-e a közbenjárásuknak?

Ugyanezzel az utasítással az anyakönyvbe beírt személynévre vonatkozóan is eszközöltünk változtatást. Tehát miután valakinek a nevét szerb nyelven feltüntetik az anyakönyvi kivonatban, ha kéri, akkor ugyanott, ugyanakkora betűkkel és nem zárójelben, magyarul is beírják a nevét. Gondolom, ez úgy fog kinézni, hogy a szerbül beírt név alatt ott fog szerepelni annak magyar megfelelője. A másik hozadék pedig az egyszerűsített névváltoztatási eljárás: ezentúl névváltoztatás esetén nem kell egy csomó okmányt és űrlapot összegyűjtenie annak, aki ezt kérvényezi, hanem csak abból áll a folyamat, hogy átadja a kérvényt, amelyben gyorsított eljárással kéri a névváltoztatást. Miután megszületik az erre vonatkozó végzés, megtörténik a beírás is.