Helyzetjelentés Horvátországból

Horvátországban felpörögtek az események az elmúlt hetekben. A politikai elit már javában az év végére tervezett országgyűlési választásokra hangol, a kormány a küszöbén áll annak, hogy lezárja csatlakozási tárgyalásait az Európai Unióval, s közben az utcára vonuló emberek is időről időre hallatják a hangjukat a délszláv országban zajló események kapcsán.

A mögöttünk álló időszakban Horvátországot kormányellenes tüntetések sorozatai rázták meg. A demonstrálók többek között tiltakoztak az emelkedő árak, a háborús bűnökkel vádolt horvát veteránok kiadatása, az alacsony nyugdíjak, a gyárak privatizációja és az egekbe szökő munkanélküliség ellen. Tehát a kabinettel szembeni megmozdulások háttere igencsak szerteágazó. Ezen indokok egy része a gazdasági válságra vezethető vissza, ugyanakkor szép számmal találunk olyat is, melyek kiindulópontja nem más, mint maga Brüsszel.

Mióta Zágráb 2005 késő őszén megkezdte csatlakozási tárgyalásait az Európai Bizottsággal, Brüsszel elvárásainak megfelelően számtalan alkalommal kénytelen volt szembemenni saját választóinak akaratával. Erre kitűnő példa a még állami kézben lévő gyárak magánosítása vagy éppen a horvát társadalom által hősként tisztelt háborús veteránok elleni bírósági eljárások sorozata. Ehhez még hozzájárult a gazdasági recesszió okozta elégedetlenség, az elkeseredettség, s idővel a horvát közvélemény egy része éppoly hévvel lépett fel az Európai Unióval szemben, mint a Jadranka Kosor által vezetett kormány ellenében.

Az olyan háborús veteránok, mint Ante Gotovina tábornok vagy éppen a közelmúltban címlapokra kerülő vukovári hős Tihomir Purda szimbólumaivá váltak a horvátok ellenállásának. Horvátország lakosságának zöme úgy véli, hogy tisztességtelen választás volna részükről, ha a hozzájuk hasonló egykori harcosok feláldozásával lépnének be az EU képzeletbeli kapuján. Áldozataik nélkül ugyanis ma nem létezhetne a független horvát állam, ráadásul arra is sokan emlékeznek, hogy míg ők harcoltak a szabadságukért, az Európai Közösség képtelen volt hatékonyan fellépni a szerb agresszióval szemben.

A többség számára éppen ezért elfogadhatatlan az az uniós elvárás, hogy a pusztán védekező horvátokkal szemben a Hágai Törvényszék keményen fellépjen, ezzel párhuzamosan viszont Zágráb biztosítsa a Horvátországból elmenekült szerb nemzetiségű lakosság visszatérését vagy legalább annak anyagi kártalanítását. Az ilyen és ehhez hasonló uniós elképzelések ezért könnyen hangolták Brüsszel ellen azt a horvát közvéleményt, melyben egyébként is igen jelentős a nemzeti öntudat, köszönhetően egyrészt a még mindig fiatal államiságnak, illetve a függetlenségért vívott véres háborúnak.

A következményekkel már Brüsszel is tisztában van, hiszen a legutóbbi Horvátországról szóló jelentések beszámoltak annak kockázatáról, hogy az uniós tagságról döntő népszavazás sikerességére egyáltalán nincs garancia. Mindezek ellenére a horvát társadalom többsége nyilván belátja majd az uniós tagság szükségességét. Ugyanakkor a március közepén végzett közvélemény kutatás, melyen a megkérdezettek csupán 51 százaléka vélte úgy, hogy Horvátországnak be kell lépnie az EU-ba, jól mutatja, a Brüsszel-Zágráb duó egyelőre vékony jégen táncol.

Jelen pillanatban úgy fest, hogy a horvát társadalom és a Brüsszel közötti szakadékot Hága temetheti be, vagy éppen mélyítheti tovább. A Hágai Törvényszék ugyanis április 15-én hirdet ítéletet Ante Gotovina és két társa ügyében. A bírósági eljárással kapcsolatban a veteránszervezetek jó előre közölték, ha Gotovinát elítélik óriási tüntetéseket fognak tető alá hozni. Ezzel szemben maga a tábornok hisz ártatlanságában, s hozzá hasonlóan Jadranka Kosor is úgy nyilatkozott, biztos abban, hogy Hága belátja majd, a veteránok csupán a szerb agresszió ellen harcoltak, s a megszállt országrészek felszabadításáért tevékenykedtek.

Jadranka Kosor kormánya válságban: van-e visszaút?

Mikor ez év február végén, március elején szinte mindennapossá váltak a horvát kormánnyal szembeni tömeges méretű demonstrációk, az ellenzéki vezetők, élükön Zoran Milanović-csal az SDP elnökével követelték az előrehozott választások megtartását. Mindeközben Jadranka Kosor kormányának és pártjának, azaz a HDZ-nek a népszerűsége soha nem látott mélységekbe süllyedt.

Az a párt, mely a horvát függetlenséget követően egy rövid időszakot leszámítva egyeduralkodó volt a kormányzásban, alig egy év leforgása alatt annyi szavazót vesztett, hogy 54 százalékos támogatottságából mára hetet sem tudott megtartani. Ráadásul egy március elején végzett felmérés szerint a horvát lakosság mintegy 57 százaléka azonnali választásokat tartott volna, tekintet nélkül az uniós csatlakozási folyamatra.

Eközben Brüsszelből olyan hangok érkeztek, melyek szerint Horvátország nem teheti kockára az eddig elért eredményeket egy előrehozott voksolással, mely minden bizonnyal elodázná a délszláv állam uniós csatlakozását. Jadranka Kosor kormányfő is emellett kardoskodott, s nem rejtette véka alá, hogy pártja és kormánya nem hajlandó felrúgni az eredetileg felállított sorrendet, vagyis az országgyűlési választások csak a csatlakozási tárgyalások lezárását és az uniós népszavazást követően tarthatóak meg. Ennek megfelelően a szavazás időpontját máig nem tűzték ki.

Ezzel párhuzamosan egyre többen vonták kétségbe annak lehetőségét, hogy Horvátország még ebben a félévben, azaz a magyar elnökség alatt lezárhatja a Bizottsággal folytatott tárgyalásokat. Közben azonban a horvát kormány sem tétlenkedett, s maga Jadranka Kosor is szinte napi rendszerességgel jelent meg egy-egy új üzem vagy gyár átadási ünnepségén, vagy éppen a televízió nyilvánossága előtt bizonygatta, hogy idén végre látható jelei lesznek a recessziót követő gazdasági fellendülésnek.

Miután a kabinet mindent megtett, hogy megtépázott renoméját helyreállítsa, s Brüsszel is kifejezésre juttatta, hogy nem örülne egy előrehozott parlamenti választásnak, úgy tűnt az idő a Kosor-kormánynak dolgozik, sőt a csatlakozási tárgyalások elodázásával még akár heteket-hónapokat nyerhet önmagának. Azonban Ivo Josipović horvát államfő április elején világosan kijelentette, amennyiben a jelenlegi kormányzat nem képes lezárni júniusban a Bizottsággal folytatott egyeztetéseket, akkor azonnal meg kell tartani a választásokat. Ebben az esetben pedig a csatlakozási tárgyalások lezárását már egy újonnan felálló kabinetnek kellene befejeznie. Így Jadranka Kosor nem tehet mást, mint hogy folytatja a versenyfutást az idővel, s mindent megtesz annak érdekében, hogy ez a külpolitikai siker még az ő kormányzásának hírnevét öregítse.

Erre az elmúlt napok pesszimista hangjai ellenére is van esélye a horvát kormányzatnak, hiszen a múlt héten balkáni körútját Zágrábban nyitó José Manuel Barroso hosszan méltatta a Jadranka Kosor vezette kabinet eredményeit és azt a reményét is kifejezte, hogy június végére a horvátok igenis lezárhatják a csatlakozási tárgyalásokat.

Ami pedig a belpolitikát illeti, a HDZ vezette koalíciónak őszig még van ideje feljebb kapaszkodni, s ennek esélyeit csak növeli, hogy az elképesztő különbségeket mutató közvélemény kutatások egy dologban konzekvensen egyetértenek, mégpedig a bizonytalanok táborának egetverő arányában.

Mátraházi Tibor