Folytatódik a kampányszezon Kanadában

Május 2-án új szövetségi kormányt választanak a kanadaiak, mivel az ellenzék március végén megbuktatta a kisebbségi Tory kormányt. A pártok vezetői országos turnén igyekeznek minél több szavazatot megnyerni.

Az előző Parlamentbe négy párt jutott be 2008-ban: a Toryk, akik kisebbségi kormányt alakítottak, a Liberálisok, akik jelenleg a legnépszerűbb ellenzéki párt, az új Demokrata Párt, és a Bloc Quebecois, egy szeparatista, a francia kisebbség érdekeit képviselő szervezet. Az Elizabeth May által vezetett Zöld Párt szerzett még említésre méltó mennyiségű szavazatot, ám annyit nem értek el, hogy képviselőiket a Parlamentbe juttassák.  Azért érdemes visszatekinteni az előző választáskor érvényes erőviszonyokra, mert a közvéleménykutató intézmények és a politológusok egyaránt azt jósolják, hogy a májusi választások eredménye nagyon hasonló lesz a korábbihoz.

Egyelőre a konzervatív miniszterelnök, Stephen Harper és pártja vezetik a listákat. Számukra nem kérdés, hogy a kampány kimenetelétől függetlenül fontos erőt fognak képezni a leendő Parlamentben. Az viszont korántsem mindegy, hogy újabb kisebbségi kormány alakul, amelynek akarva-akaratlanul egyezkednie kell az ellenzékkel, vagy sikerül többségbe kerülniük és Harper zöld utat kap a néptől arra, hogy saját belátása szerint vezesse az országot. A szavazatok maximálásának érdekében a pártvezető nagylelkű ígéreteket tesz adócsökkentésre és a családok támogatására,  ám minden könnyítés vagy közköltség  csak évek múlva, a válság alatt felhalmozott államadósság ledolgozása után válna esedékessé.  Az eddigi egyetlen támogatás, amely azonnali hatállyal érvénybe léphetne, az egyfajta könnyen igényelhető hitel lenne, amelyet a bevándorlók vehetnének fel anyaországukban megszerzett szakmai tudásuk angol nyelven való kamatoztatására. A legtöbb külfödli diplomát ugyanis a kanadai munkaadók nem fogadják el, ha nem párosul megfelelő szakmai idegennyelvű tudással. A kellő nyelvtudás megszerzése költséges, az újonnan bevándorlók többségének pedig nincs kellő hitelfedezete a képzés megfizetésére.

A legélesebb verseny a miniszterelnök és a Liberális vezető, Michael Ignatieff között várható. Az érintett pártok azonban már jó ideje felkészültek az egymás elleni harcra; már a konzervatív kormány bukását megelőzően negatív kampányreklámok tömege árasztotta el a televíziós hírdetéseket, szinte kizárólagosan az ellenfél kétes szándékait, személyét és politikai törekvéseit vázolva a békés nézőnek. Egy komoly – és konzervatív –  férfihang a Liberális vezetőt hataloméhes, veszélyes ellenségnek állítja be. Cserébe Ignatieff gyakran próbál érzelmi és etikai húrokat pengetni, lépten-nyomon emlékeztetve a szavazókat a Toryk eltussolt botrányaira, korrupciós ügyeikre, a demokrácia alapelveinek lábbal tiprására. Nem kell különösebb erőfeszítéseket tennie arra, hogy friss botrányokat vessen a szemükre; a kampányidőszak alatt például egyes „fekete listás”, azaz ellenzéki szavazókat nem engedtek be a Toryk rendezvényeire. Azonban úgy tűnik, hogy Ignatieff is csak más szemében látja a szálkát; attól függetlenül, hogy a demokrácia, az információs-és a szólászsabadság szívügye és kampányprogramja a Liberálisoknak, Ignatieff volt az egyik legerőszakosabb híve egy zártkörű, csak Harpert és személyét érintő televíziós vitának. Bár lobbizása ellenére mind a négy volt parlamenti párt vezetője jelen lesz, a Zöldeket képviselő Elizabeth May-nek már nem jutott hely a szólásszabadságot ígérő Ignatieff mellett, hogy pártja álláspontját ismertesse a nézőkkel.

A demokrácián és a feddhetetlenségen túl a családok támogatásával foglalkozik minden politikus. A konzervatívok  adómegosztást ígérnek olyan pároknak, akiknek 18 éven aluli gyermekeik vannak. Mint minden más könnyítést, ezt is az államháztartási hiány ledolgozása után léptetnék életbe. A Liberálisok az óvodák költségvetését emelnék meg, hogy azok több helyet biztosítsanak a kicsiknek, mert ma Kanadában a nem iskolás korú gyerekek elhelyezése, ha mindkét szülő dolgozni akar, problémás és költséges dolog. A Demokraták az úgynevezett „szendvics-generáción” akarnak segíteni. Ez a kifejezés azokra a dolgozó adófizetőkre utal, akiknek egyidőben kell gondoskodniuk gyermekeikröl és idős szüleikröl. Még a főleg etnikai húrokat pengető bloc Quebecois is tett egyelőre kevésbé konkrét javaslatot a gondviselők helyzetének javítására.

A legnagylelkűbb ilyen tekintetben azonban a volt Parlamentbe be nem jutó Zöld Párt; ők ugyanis nem csak a tradicionális családoknak – papa, mama, gyerekek  (amelyek az ellenzék szerint nem is olyan nagy számúak, mint ahogy azt a Toryk feltételezik) –  hanem az összes párnak biztosítanának adókedvezményt. Továbbá egy speciális programot dolgoznának ki a leérettségizett fiatalok munkába állítására és megszüntetnék a személyi jövedelemadót a legszegényebb, 20 000$ alatti jövedelműeknek. Felmerül a kérdés, hogy honnan vennék a pénzt a nagyívű reformokhoz? Elizabeth May, a párt vezetője úgy kívánja fedezni a támogatásokat, hogy megkurtítaná azt az adókedvezményt a multinacionális vállalatoknak, amelyet a Toryk 2009 óta biztosítottak, valamint bevezetné a szén-dioxid adót, 50$-t tonnánként. Azonban amíg Kanada egyes tartományainak legfőbb bevétele olajexportból és fakitermelésből származik, aligha fognak zöld adót bevezetni.