Latin vélemények a líbiai beavatkozásról

Nem minden latin-amerikai ország újongott a líbiai katonai beavatkozást legitimizáló ENSZ Biztonsági Tanácsának 1973-as számú határozatától. Az nem meglepő, hogy a katonai fellépést ellenzők között megtalálhatjuk Venezuela, Kuba, Argentína, Uruguay, Paraguay, Bolívia, Ecuador és Nicaragua vezetőit is. Ezzel szemben Kolumbia, Chile és Peru szükséges és jó döntésnek tartja a beavatkozást.

Ellenzők

Éljen soká a független Líbia! A konfliktust objektíven kell vizsgálni, a beavatkozás hátterében valójában egy, az ország olajkincséért folyó invázió áll – mondta Hugo Chávez.

A venezuelai elnök múlt vasárnap „a birodalomépítők legújabb agyszüleményének ” titulálta a líbiai beavatkozást. Hugo Chávez ellentmondást nem tűrően kijelentette, Venezuela és az ALBA (Amerikánk Népeinek Bolivári Szövetsége) is ellenzi a katonai akciót, amelyet nem csak az észak-afrikai országgal szembeni agressziónak titulálnak, hanem egy olyan lépésnek, amely akár a világ bármely más nemzetével szemben is irányulhatna.

A háttérbe vonult kubai commandante sem állhatta meg, hogy kinyilvánítsa véleményét a szövetségesek líbiai akciójáról. Fidel Castro a NATO katonai fellépését ostobának nevezte, amely csak „a kapitalizmus szemetét és káoszt tudja képviselni.”

Daniel Ortega nicaraguai elnök sem hagyta szó nélkül az eseményeket, kritikája szerint a NATO offenzíva kizárólag Líbia olajkészleteinek birtoklásáért folyik. Hasonló állásponton van az argentin külügyminiszter, Héctor Timerman is, aki megkérdőjelezte az ENSZ-BT eljárását mondván, hogy azt a Közgyűlésnek is meg kellett volna szavaznia.

Timerman azt is hozzátette, hogy az eset kapcsán világosan látszanak a szervezeti hiányosságok, s itt az idő változtatni a vétó intézményén, valamint frissíteni az ENSZ döntéshozatali eljárásán. A külügyminiszter kijelentését az illetékesek valószínűleg elengedik a fülük mellett, hiszen a BT állandó tagjainak nem áll érdekében lemondani az őket megillető jogok egy részéről a leendő tagok javára.

José Mujica uruguayi elnök is csatlakozott az ellenzők táborához, úgy találja, hogy a nemzetközi koalíciós erők Líbia elleni csapása sötét, gyászos ügy, mivel annak ellenére, hogy az élet védelmét hangoztatva indítják offenzívájukat, ártatlanokat is veszélybe sodorhatnak a légi támadásokkal.

A paraguayi elnök, Fernando Lugo is hasonlóan negatív hozzáállást mutat, elítélte a fegyverek alkalmazását és megkérdőjelezte a nemzetközi koalíció fellépésének mandátumot adó 1973-as számú ENSZ BT határozat jogalapját.

A gyermekek elleni erőszak semmilyen esetben sem lehet indokolt. Nem csak ezt, az erőszak minden fajtáját és a haláleseteket is alaposan ki kell vizsgálni mindkét oldalon – mondta Lugo.

Támogatók

A katonai beavatkozást azonban nem minden latin-amerikai ország ítéli el, Kolumbia, Peru és Chile megfontolt és helyes döntésnek tartják azt.

Juan Manuel Santos kolumbiai elnök az intervenció támogatói közé tartozik, szerinte Moammer Kadhafi rezsimje egyszerűen gúnyt űzött a nemzetközi szankciókból és az ENSZ határozatából, amely azonnali tűzszünetre szólította fel a feleket. Kolumbia, aki jelenleg nem állandó tagként részt vehet a BT ülésein, kijelentette, hogy támogatja a nemzetközi szervezet döntését, ugyanis az a szabadságot és a demokráciát, mint egyetemes értékeket védelmezi.

A perui elnök, Alan Garcia is osztja Santos nézetét, reméli, hogy az intézkedések végül meghozzák a várva várt demokratikus fordulatot Líbia számára. Az államfő hangsúlyozta, hogy a nemzetközi jog tiszteletben tartása az emberek együttélésének és az emberi jogok  védelmének alapvető prioritása.

A chilei kormány szintén támogatja az ENSZ-BT határozatát. Sebastian Pińera súlyos aggodalmát fejezte ki az észak-afrikai országban kialakult válsághelyzetről, és sajnálkozását fejezte ki az ártatlan civil lakosság iránt, akikkel szemben eltúlzott volt a kormányerők fegyveres fellépése.

A chilei elnök reméli, hogy a nemzetközi koalíció szerepvállalása pontot tehet a líbiai konfliktus végére.

Az, hogy Castro és Chavez a fő ellenzői a Kadhafival szembeni fellépésnek, tulajdonképpen nem meglepő. Újdonságszámba mehet azonban, hogy Kolumbia, Peru és Chile az utóbbi időben éltanulókká váltak a nemzetközi jog alkalmazása terén. Mindenképpen pozitív lépésként értékelhető az államfők támogató nyilatkozata, amely az Európai Unióval és az Egyesült Államokkal folytatott pozitív kapcsolatok irányába mutathat a jövőben.