Bioüzemanyaggal mennek Kadhafi ellen?

Nemcsak a szárnyait próbálgató európai kül- és biztonságpolitika, hanem a bioüzemanyagok is próbabevetésen vannak Líbiában. Sikeres próbarepülést hajtott végre egy félig bioüzemanyaggal töltött amerikai vadászgép, így egyre közelebb kerül a növényi alapú hajtóanyagok használatára való átállás. Az Európai Unió szintén támogatja a bioüzemanyagok használatát, de egyelőre még kérdéses, hogy mennyire lenne fenntartható a használatuk hosszú távon. A mostani európai-amerikai katonai akció részben az olajról is szól.

Ismét közelebb került az Egyesült Államok légiereje a bioüzemanyagokra való átálláshoz, miután egy F-22-es vadászrepülőgép március 18-án sikeres tesztrepülést hajtott végre félig bio- félig pedig hagyományos üzemanyaggal töltve. (A képen az amerikai Légierő által a sajtó rendelkezésére bocsátott fotó a bioüzemanyaggal repülő vadászgépről). Az amerikai hadsereg azt tűzte ki célul, hogy 2016-ra a teljes légierőt fele részben bioüzemnyagokból működtesse. A próbarepülésen a 12000 méter magasságban, másfélszeres hangsebességgel repülő vadászgépet fele részben sárgarepcéből (camelina sativa) készült üzemanyaggal működött, Jeff Braun, az amerikai légierő alternatív üzemanyagokkal foglalkozó részlegének vezetője pedig úgy értékelte a próbarepülést, hogy a gép hibátlanul teljesített a teszten.

Az F-22 Raptor vadászgép egyre jelentősebb szerepet kap az amerikai légierőben, és várhatóan Líbiában is be fogják vetni őket. (A repüléstilalmi zóna kikényszerítésében egyelőre elsősorban francia Mirage vadászgépek vesznek részt). A bioüzemanyaggal történt sikeres próbarepülés azonban megnyithatja az utat az alternatív energia ennél szélesebb körű felhasználása előtt is, amint az amerikai légierő megkezdi az átállást, nem csak energiabiztonsági, de környezetvédelmi megfontolások által is vezérelve.Nem is beszélve arról az üzleti versenyről, ami a közel-keleti térségtől és a kőolajtól való függetlenedésről szól.

Alexandre Dossat, a brüsszeli székhelyű légi- és hadiipari szövetség szóvivője úgy értékelte, hogy az amerikai vadászgép tesztrepülése a bizonyíték arra, hogy a bioüzemanyagokat repülőgépeknél is fel lehet használni, egyúttal azonban felhívta a figyelmet arra, hogy ha Európa nem akar lemaradni a globális bioüzemanyag-versenyben, akkor most kellene meghozni a döntéseket. „Tömegesen meg kell emelnünk a termelést, ehhez pedig politikai támogatásra is szükség van, hogy a hatóságok jogszabályokkal ösztönözzék és segítsék, hogy a bioüzemanyagok már ebben a kezdeti szakaszban elterjedjenek” – mondta Dossat az EurActivnak.

Az Európai Uniónak szintén vannak hasonló célkitűzései: egyrészt 2020-ig a kontinens közlekedésének 10 százalékát akarják bioüzemanyaggal működtetni, másrészt az unió a 2009 júliusában elindult hét éves 1,6 milliárd eurós költségvetésű úgynevezett „Clean Sky” programmal támogatja a szén-dioxid és a zajszennyezés felére, a nitrogén-oxid kibocsátásnak pedig 80 százalékkal történő csökkentését szintén 2020-ig.

A bioüzemanyagok azonban továbbra is vita tárgyát képezik, főleg amiatt, mert használatukat és bevezetésüket a legtöbb esetben a földhasználati szokások megváltozása is kíséri – állítja a Greenpeace egyik szóvivője, Sebastian Risso. „A bioüzemanyagok növényi alapúak és rengeteg földre van szükség hozzájuk. A világon azonban a legtöbb földterület már használatba van véve, így a bioüzemanyag termelése vagy más földterületekre kényszeríti mezőgazdaságot, vagy elkergeti a közösségeket a födjeikről.” – mondta Risso, rámutatva a legújabb kutatásokra, miszerint az üvegházhatást okozó gázok aránya jelentősen megemelkedett a megművelt földterület kiszélesedése nyomán.

Risso álláspontját osztja egy, a bioüzemanyag-iparban dolgozó, ám neve elhallgatását kérő bennfentes is, aki szerint a bioüzemanyagok-piac növekedése nem feltétlenül pozitív, szerinte ugyanis először arról kellene meggyőződni, hogy az adott alapanyag termelése hosszú távon mennyire fenntartható. A repce-alapú, úgynevezett első generációs bioüzemanyagot egyelőre úgy hirdetik, mint aminek alapanyaga, a sárgarepce képes megteremni az olyan földeken is, amik különben élelmiszerek termelésére nem alkalmasak.

Az amerikai légierőhöz tartozó más gépeken már korábban is használtak az UOP Honeywell vállalat által készített bioüzemanyagot, egy elemző pedig úgy jósolja, hogy 2025-re 1 milliárd gallon (körülbelül 3,8 milliárd liter) repcéből készült bioüzemanyagot fognak termelni elsősorban a repülésnek, egy körülbelül 5,5 milliárd értékű piacon. De ha az ezzel foglalkozók állítják is, hogy a repce-alapú üzemanyagok használata során 75 százalékkal kevesebb szén-dioxid jut a levegőbe, mint a hagyományos üzemanyagok esetén, még így is hozzájárul a globális felmelegedéshez, a korábban már idézett bennfentes szerint a legfőbb probléma pedig az, hogy túlságosan is nagy az energiaszükségletünk ahhoz, hogy a bioüzemanyagokart fenntarthatóan lehessen hosszú távon használni.