A bahreini ellenzék és listája

Síita mérsékeltek és keményvonalasok, szunnita „liberálisok” és szalafisták, ex-maoista baloldaliak és a Mártyrok-terén táborozó ifjúság. Ők alkotják a bahreini egységet. Egyben egyetértenek: reformokat akarnak. De milyeneket?

Bahrein utcáira visszatért a normális élet. Néhány százan – többnyire fiatalok – még a tüntetések szimbólumává vált Pearl-téren táborozgatnak, amelyet a hírek szerint azóta Mártírok-terévé kereszteltek át a múlt csütörtöki összetűzésekben meghalt tüntetők tiszteletére. Nemzeti gyásznapot rendeltek el, hogy emlékezzenek elhunyt fiaikra. Bahrein nem óhajt Egyiptommá, Tunéziává, pláne nem Líbiává válni.

Kedden ismét tízezrek csatlakoztak az álladó táborozókhoz, hogy nyomást gyakoroljanak a reformok bevezetése érdekében. Mindeközben az ország 1971 óta regnáló miniszterelnöke hallgat. Elemzők szerint nem a reformok embere, ezért a király inkább legidősebb fiát, Salman koronaherceget kérte fel a helyzet megoldására. Ő a megbékélés érdekében napok óta az ellenzék tárgyalóasztalhoz csalogatásával van elfoglalva, és azt állítja, a párbeszéd már megkezdődött.

Az ellenzék nem így látja, ők még a tárgyalások előtt – egyfajta előfeltételként – olyan reformlépéseket várnak; mint a politikai foglyok szabadon-bocsátása és egy valódi alkotmányos monarchia bevezetésének ígérete. A téren táborozó fiataloknak pedig holmi reformok már nem tűnnek elegendőek, az uralkodó család távozását követelik.

A koronaherceg a maga részéről megtesz mindent. A CNN-nek adott interjújában a jelenlegi helyzetet azzal magyarázta, hogy nem tettek lépéseket a társadalom síita többsége igényeinek kielégítésére. „Helyre akarjuk hozni ezt a helyzetet, és megakadályozni, hogy újra megtörténhessen”.

Az ellenzék? A maguk részéről még vasárnap leültek közösen kívánság-listát írni, de még szerdán sem tudtak közös nevezőre jutni. Bár a tüntetők állítják : „nincsenek szunniták, nincsenek síiták, csak bahreini egység van”, a jövőt mégis mindenki másképpen képzeli el. Lássuk csak, kik is alkotják a bahreini ellenzéket.

Síita iszlamisták két nagy mozgalommal rendelkeznek, a mérsékeltebb és jóval nagyobb támogatottságú al-Wefaq és a kisebb, de annál radikálisabb Haq szervezettel.

Az al-Wefaq saját állítása szerint körülbelül 80 ezer, míg a Gulf Daily News szerint mindössze 1500 taggal rendelkezik. Mindenesetre a törvényhozás alsó házában 18 képviselővel volt jelen a képviselők múlt heti lemondásig, messze a legnagyobb ellenzéki erőt képviselve. Alapvetően készek a fennálló politikai rendszerben résztvenni, némi változtatással. A király 2002-ben bevezetett Nemzeti Akció Alapszabályát eredetileg támogatták. Számos vezetőjük az Alapokmány reformjainak köszönhetően térhett haza, mint például a szervezeten belül a mérsékeltek táborárhoz tartozó Wefaq-vezető: Ali Salman sejk. Mikor azonban kiderült, hogy nemcsak a választott Alsóház, hanem a király által kijelölt Felsőház is törvényhozási jogkörrel lett felruházva, megvonták a bizalmukat a Nemzeti Akció Alapszabálytól és a 2002-es választásokat is bojkottálták. Az al-Wefaq szerint csak választott képviselőknek van joga – azaz az Alsóháznak – törvényeket hozni. Ugyanakkor éppen saját maguk kérdőjelezték meg ezen alapelvhez való ragaszkodásuk komolyságát, mikor a nők jogait illetően csupán a vallási vezetőket tartják megfelelő törvényhozónak – akik nem éppen arról híresek, hogy választanák őket. A szervezet közel áll a síita vallási testülethez, az Iszlám Tudósok Tanácsához, és ennek megfelelően bizonyos kérdésekben – mint például a családot érintő jogok, öltözködési szabályok – vitában állanak a szekuláris pártokkal.

A Haq Mozgalom a Szabadságért és Demokráciáért tagjaink 2006-ban vált ki az általuk túl engedékenynek bélyegzett al-Wefaqból vált ki. Vezetőik nem csak parlamenti mandátummal nem rendelkeznek, néhányan az országban sem tartózkodnak. A Haq vezetője, Hassan Mushaima éppen a napokban próbál hazatérni londoni száműzetéséből; a legutóbbi hírek szerint egyenlőre Beirútban várva, hogy felengedjék egy Bahreinbe induló gépre. Az al-Wefaq álláspontjával ellentétesen a Haq szívesen látná, ha nem csak a kormány távozna, hanem az egész uralkodócsalád.

A szunnita iszlamisták ugyancsak két szervezettel rendelkeznek: a mérsékeltebb al-Menbar és az iszlám keményvonalas interpretációjának gondolatát képviselő Al-Asalah iszlám közösségekkel.

Al-Menbar az „al-Eslah Közösség” politikai szárnya, melyet a Muszlim Testvériséggel azonosítanak. Bizonyos témakörökben, mint például a nők jogai, sokkal liberálisabbak más iszlamista pártoknál, s az uralkodó család elűzését sem támogatják. Alapvetően jól szervezettek mecseteik hálózata révén és egy konzervatív társadalmi programot hirdetnek.

Az al-Asalah szalafista párt, azaz a szunnita iszlám egy szigorúbb irányzatát képviseli, mely a „tiszta tanítást” és a jámbor ősöket állítja követendő példaként a hívők elé. Leginkább arról a programjáról híres, mely szerint minden iszlám-előtti történeti emléket el kell pusztítani. A síita muszlimokat ugyan eltévelyedetteknek tartja, de „morális ügyekben” együttműködik velük.

A szekulárisok igazán egyetlen olyan szervezettel rendelkeznek jelenleg, melyet érdemes megemlíteni: Waad – Nemzeti Demokratikus Közösség. Ugyan a baloldal történelmileg erős gyökerekkel rendelkezik Bahreinben, a kommunizmus térvesztésével és az iszlamisták megnövekedett jelentőségének köszönhetően mára régi fényük kissé megkopott. A Waad a korábbi radikális, maoista, szocilaista és arab nacionalista jelzőkkel bíró Népi Frontból nőtt ki, prominens tagjaik többsége szintén a 2002-es reformok alatt tért haza. Vezetőjük, Ibrahim Sharif szintén éveket töltött külföldön száműzetésben.

A fent említett szervezeteknek és a szervezetlen „táborozó” fiataloknak (akikhez egyébként a Haq áll a legközelebb) kellene tehát egységes követeléseket küldeniük a várakozó álláspontra helyezkedett koronahercegnek.A jelenlegi erőviszonyok szerint az ellenzéki tábor két legfontosabb személye, akik vezető szerepre számíthatnak a tárgyalások során, Ali Salman sejk, az al-Wafaq és Ibrahim Sharif, a Waaf vezetője.

A bahreini ellenzékben van tehát, aki kormányt váltana, míg mások az uralkodó családot is távozásra bírnák. Választott törvényhozást szeretne mindenki, de míg egyesek a nőknek továbbra is szavazati jogot és választhatóságot biztosítana, mások szerint ez ellentétes az iszlám tanításaival. Egy részük szerint a Nemzeti Akció Alapszabály alapvetően nem rossz, mások eltörölnék. Síita keményvonalasok, szunnita liberálisok, baloldaliak, és még sokan mások. S amint Hassan Mushaima sikeresen hazatér, elemzők szerint még tovább szélesedik az ellenzéki táboron belüli megosztottság. A lista pedig csak várat magára.