Kiállták a próbát a balti államok

A balti országokra egyre inkább, mint a világgazdasági válságot sikeresen túlélő államokra tekinthetünk. A három ország eredményeit vizsgálva sok eddigi vezető európai gazdaság lesütött szemmel gondolkozhat: valóban utolsókból lesznek az elsők?

Egyre inkább úgy tűnik, hogy a három balti állam sikeresen vette a világgazdasági válság akadályait.  Figyelembe véve pedig, hogy a válság előtt e három államnak volt a legtúlfűtöttebb gazdasága az Európai Unió tagállamai közül, ez az eredmény még inkább elismerésre méltó. Ezek alapján érdemes pár pillantást vetni a balti válságkezelő gyakorlat fejlődésére, hiszen két éve ezen országokat még Magyarországgal és Romániával egyetemben a „letarolt” országok közé sorolták.

A válság előtt e három államnak súlyos likviditási hiánnyal kellett szembenéznie, ami közrejátszott abban, hogy hatalmas GDP esések voltak tapasztalhatók a régióban. Lettország vonatkozásában ez nem kevesebb volt, mint 25%, Litvániában és Észtországban pedig 17%-os volt ez az arány – írja Anders Aslund az „Utolsókból lesznek az elsők: a kelet európai pénzügyi válság” című könyv írója.

Pozitív eredmények sokaságát lehetne említeni. Ezen országok az előzetes híresztelések és látszat ellenére nem morzsolódtak szét, s a belső szociális nyugalom is megmaradt. Demokratikus, parlamentáris rendszerük az apró döcögés után tökéletesen működött a válságmegoldás szempontjából. A balti államok kormányzatai következetesen végrehajtott és fegyelmezett reformintézkedések segítségével tudták átvészelni a válságokat. Ezek során a bérek csökkentése mellett többek között elvárás volt a termelékenység növelése is, Lettországban a közalkalmazottak fizetését pedig egy év alatt 28%-kal csökkentették. Ez azonban csak néhány kiragadott példa a teljesség igénye nélkül. Mindez két év elteltével ismét kiváltotta a gazdasági növekedési folyamatok beindulását a térségben. A három állam közül kizárólag Lettország igényelt nemzetközi „segélycsomagokat” legfőképpen az IMF-től és az EU-tól.

A balti tapasztalatokat nézve érdemes lehet levonni néhány tanulságot és következtetést.

1. Nemzetközi közgazdászok csoportjai azt állították, hogy a balti valutákat le kell értékelni. Ezt a tanácsot azonban egyetlen kormány sem fogadta meg. Most már teljesen világos, hogy a leértékelés sem szükséges sem hasznos nem lett volna. A három balti ország erős pénzügyi túlfűtöttségtől szenvedett, amire a „gyógymód” a tőkebeáramlások csökkentése, ez azonban egyáltalán nem igényel leértékelést. Az általános „lecke” Aslund szerint, hogy a leértékelés egy túlbecsült „gyógymód” a jelenlegi makroökonómiai elméletekben.

2. A deflációs spirál, azaz az árszínvonal tartós csökkenése, amelytől mindenki tartott valójában sosem következett be. Olyan kis és nyitott gazdaságoknak mint amilyen a balti államoké, az árakat leginkább az őket körülvevő piacok határozzák meg, így gyorsan végbemennek az inflációs folyamatok. Ennek következtében a „spirál” ellen tett intézkedéseknek nem lett volna semmilyen következménye.

3. A balti tapasztalat szerint mind gazdaságilag, mind pedig politikailag jobb megoldásnak tűnik a kiadásokat csökkenteni, mint az adókat növelni. A legnépszerűbb költségvetési lépés a köztisztviselők és az állami vállalatvezetők fizetésének és juttatásainak csökkentése volt, amely sok még mindig válságban lévő állam számára megoldhatatlan lépésnek tűnik.

4. Ezek az országok megmutatták, hogy az élénk demokráciájuk képes volt az első válságévben a közkiadásokat a GDP egytizedével csökkenteni. Ez az óriási csökkentés elősegítette a strukturális reformok beindítását.

5. Az ötödik tanulandó lecke Lettországból érkezett, amely az utóbbi 3 év alatt négy kormányváltást élt meg, de ez nemhogy akadályozta, hanem inkább gyorsította a pénzügyi válság megoldási folyamatait. Sok politológus úgy véli, hogy a politikai stabilitás egyfelől szükségszerű, de ennél sokkal fontosabb, hogy a kormányok hatékonyan működjenek.

A balti államok megmutatták, hogy szorult helyzetből is lehet előnyt kovácsolni, ehhez természetesen elengedhetetlen olyan parlamentet, kormányt és vezetőket megválasztani amelyek képesek gyorsan reagálni válság esetén. A balti gyakorlat szerint különösen lényeges, hogy a népszerűség nem feltétlen fontos egy komoly válság során. A lakosság általában képes megérteni a szituáció „egyszerűségét”, komolyságát, és egy rugalmas, ámde eltökélt kormányt kíván, amely olyan erőteljesen tartja a kezében a helyzetet, amennyire az csak szükséges. Ennek következtében elmondható, hogy a szigorú, helyenként radikális válságmegoldási kísérletek politikailag végül sikeresebb stratégiának mutatkoznak, mint a népszerűség hajszolása.

Lettország, Litvánia és Észtország az európai nagyhatalmakat is megszégyenítő módon léptek ki a világgazdasági válság árnyékából. A három állam jogosan tehetene ajánlásokat például Görögországnak, vagy bármely olyan államnak ahol a kríziseket még mindig nem sikerült megfelelően kezelni. A régió az eredmények alapján bebizonyította, hogyan lehet korán, gyorsan és hatékony kezelni az esetleges globális gazdasági problémákat.