Hatalmas küzdelem készül a francia elnöki székért

Az IMF francia igazgatója hivatalánál fogva nem beszélhet nyíltan, de minden lehetséges módon üzent: jövőre ki fogja hívni Nicolas Sarkozyt. A közvéleménykutatások szerint neki áll a zászló. Megkezdődött a kormánypárti ellenkampány.

Párizsban járt hétvégén a Washingtonban székelő IMF francia igazgatója, Dominique Strauss-Kahn (akit a nyugati sajtó csak DSK-ként emleget). Elméletileg a G20 pénzügyminisztereinek találkozójára érkezett, de nem ezért követte minden lépését a francia média. A nagy érdeklődés sokkal inkább Nicolas Sarkozy potenciális kihívójának, a Szocialista párt (PS) lehetséges jelöltjének szólt, aki – legalábbis a mostani adatok szerint – bő egy év múlva átveheti Franciaország irányítását. Hivatalos elnöki kampányról persze még korai lenne beszélni, sőt még az is bizonytalan, DSK elindul-e egyáltalán az elnökválasztáson. Az IMF igazgatóját ugyanis a legszigorúbb hallgatásra kötelezi jelenlegi hivatala: nemhogy belpolitikai ügyekben, de még saját személyes szakmai terveiről sem nyilatkozhat.

A körülötte dolgozó szakemberek ezért a látogatás kapcsán egy rendkívül hazárdőr kommunikációs műveletet hajtottak végre: megtörték a csendet, de megtartották a némasági fogadalmat. Előbb Strauss-Kahn felesége, Anne Sinclair – maga is közismert és népszerű személyiség – nyilatkozott úgy: a maga részéről nem akarja, hogy férje újrázzon az IMF élén. (Azt már az értelmezők tették hozzá, hogy akkor nyilván inkább a francia köztársasági elnöki széket tudná elképzelni a férje számára.)

A párizsi látogatás köré egy elképesztő médiahekket építettek fel. Már napokkal a hazatérés előtt mindenki azt találgatta, ad-e végre DSK valami legalább áttételes jelet. A legnagyobb várakozás a vasárnap esti TV-interjút előzte meg. A pár perces beszélgetés során aztán nem hangzott el semmi konkrétum, Stauss-Kahn mégis ezer módon üzent: követi az eseményeket, s riposztot adott a személyét ért támadások egy részére is. 

DSK-nak nagy szüksége volt erre a kommunikációs offenzívára, hiszen bár a mutatók továbbra is neki kedveznek, az idő egyre fogy. Párton belüli ellenfelei egymás után szállnak be a elnökjelölti háziversenybe, s bár elméletileg még mindig ő a favorit, előnye néhány hete csökkenő tendenciát mutat, és leghívebb hívei is kezdik elveszíteni türelmüket.

A közhely, hogy nem elég a közvéleménykutatást megnyerni, ezúttal különösen érvényes. Elemzők szerint DSK mért népszerűsége jelentős részben a jobboldali szavazók kedvező megítélésének köszönhető, ez pedig csalóka, mert ahhoz, hogy egyáltalán összecsaphasson Sarkozy-vel, előbb a pártján belüli ellenfeleit kell maga mögé utasítania, és ehhez meg kell szereznie a szocialista szimpatizánsok támogatását (a jelölőfolyamatról szóló cikkünk itt olvasható). Ezen a fronton viszont már korántsem olyan jók a pozíciói: sokan kritizálják vagyona és fényűző élete miatt, valamint hogy az IMF elnökeként mint politikus sem igazi szocialista. Másrészt, mint ő maga nyilatkozta egyszer, kampányolni nem, csak dolgozni tud, az meg önmagában is kérdés, hogy miként lehet választást nyerni Washingtonból hazaesve. Rossz ómen továbbá, hogy 2006-ban már a házi fordulón alulmaradt Ségolene Royallal szemben, aki később kikapott Sarkozytól.

A PS prominenseinek kakaskodása mellett az utóbbi időben beindult a kormánypárti ellenkampány is, amely furcsa mód nagy részben összecseng a szocialista balszárny és a szélsőbaloldal kifogásaival. Nem elég baloldali, túl liberális, túl gazdag, nincs kapcsolata a francia valósággal, az IMF-élén pedig népsanyargatást végez. (Odáig aztán már csak a kormánypárti UMP frakcióvezetője, Christian Jacob ment el, hogy DSK szemére vetette: mint elnökjelölt képtelen lenne megjeleníteni a francia vidéket, és a „francia földet”, amely nyilatkozat közfelháborodást váltott ki, s nemcsak az ellenzék politikusaiban idézte fel a 30-as évek antiszemita retorikáját).

Mindezzel kapcsolatban Strauss-Kahn vasárnap csak annyit mondott: neki most dolga van, és nem érti, más politikusoknak hogy lehet idejük ilyesmivel foglalkozni, mikor annyi a probléma. Az IMF intézkedései miatti vádak elől pedig balra tért ki, mondván: ő az államcsődök elhárításával szolgálta a legelesettebbek érdekeit.

Hogy érvei mennyire értek célt, még nem tudható, annyi viszont már most bizonyos: a hétvégi médiaharcot megnyerte. A belpolitikai híradások csak vele foglalkoztak, s hogy történetesen Nicolas Sarkozy elnökölte azt a bizonyos G20-találkozót, amiért Strauss-Kahn tulajdonképpen Párizsba utazott, végül mindenki elfelejtette megemlíteni.