Energiacsúcs: vége a titkos megállapodásoknak

Barroso bizottsági elnök szerint az energiacsúcs történelmi döntéseket hozott. A napirenden a villamosenergia- és gázpiacot érintő kérdések mellett fontos döntések születettek a tagállamok energiadiplomáciájának összehangolásáról. Elvileg jövő évtől senki nem köthet titkos megállapodásokat Oroszországgal vagy EU tagállammal.

Ahogyan várható volt, az Európai Tanács politikai egyetértését fejezte ki az elektromos áram nagykereskedelmi piacának átláthatóságát javító bizottsági javaslatokkal, ugyanakkor a Tanács és a Parlament között még egyeztetésekre lesz szükség a hatályba lépéshez. Az új jogszabály célja az lesz, hogy a különböző minőségű áramtőzsdék a pénzügyi tőzsdékhez hasonlóan átláthatók és jól használhatók legyenek.

Az Európai Tanács a gázpiac vonatkozásában megerősítette azt a politikai szándékot, hogy 2015-re minden tagállam legalább két gázforráshoz férhessen hozzá. Ehhez az kell, hogy a jelenleg tipikusan egy gázmezőt egy fogyasztói körzettel összekötő gázvezetékek helyett a fő vezetékek egymással is összekötött hálózatot alkossanak. Mindez igen költséges, és valójában csak a szállítókkal kialakuló viták esetén használható infrastruktúrát igényel, amire viszont egyelőre sem az EU közös kasszájának, sem a tagállamoknak nincsen pénze. Az Európai Tanács szerint a gázvezetékek összekötését elsősorban a piacnak kellene finanszíroznia, és ennek finanszírozási és tőkeköltségeit az árakba kellene beépíteni. Vagyis az Európai Tanács lényegében az európai földgázelletás biztonsága érdekében a gázárak emelkedésére bólintott rá – de csak elvben.

Ugyancsak elvi támogatást kapott a nem konvencionális gázmezők kitermelésének támogatása, de ezen a területen egyelőre nem ismert jól működő európai technológiai-környezetvédelmi és üzleti modell.

Hangsúlyos téma az energiahatékonyság növelése volt. Az Európai Unió célja, hogy 2020-ig 20 százalékkal kevesebb energiát használjunk fel a tavalyihoz képest, ami igen jelentős technológiai fejlesztéseket igényelne. Igen jelentős beruházást igényelne a középületek energiafelhasználásának növelése. A Tanács megállapította, hogy a tavaly kitűzött célokhoz képest már most lemaradásban vagyunk.

Végezetül az energiadiplomácia összehangolása terén igen fontos témák kerültek terítékre. Júniusig a Bizottságnak ki kell dolgoznia az EU tagállamok külső szállítókkal (elsősorban Oroszországgal, Norvégiával, illetve a közel-keleti országokkal) szembeni energiadiplomáciája jobb összehangolásának lehetőségeit, továbbá 2012. január 1-ig az egyes tagállamoknak a Bizottság számára meg kell küldenie, hogy milyen különalkuik vannak a külső szállítókkal; a Bizottság pedig ezt meg fogja osztani a többi tagállammal. Ez az újdonság igen érdekes stratégiai és taktikai játszmáknak vethet véget. Különösen a közép-európai országok és Oroszország közötti titkolózás vezetett állandó játszmákhoz, ahol az egyes országok a másik különalkujára hivatkozva kötöttek újabb titkos különalkukat, vagy egymást gyanúsítgatták azzal, hogy a másik kárára kötöttek különalkut. Az EurActivnak egy bizottsági tisztségviselő elmondta, hogy időnként az orosz gázdiplomácia is visszafordította a közép-európai országokra a titkos klauzulák vádját.

Politikailag fontos döntés volt, hogy az EU „külügyminiszterét”, Lady Ashton külügyi főképviselőt megbízták azzal, hogy az EU-t energiadiplomáciai ügyekben is képviselje. Mivel az energiadiplomácia nem tradicionális diplomáciai feladat, és a tagállamokban is a gazdasági, kereskedelmi és külügyi tárcák között oszlanak meg az ezzel kapcsolatos külkapcsolati feladatok, Ashton felhatalmazása szintén a tagállami különalkuk lehetőségét csökkenti.

A magyar elnökség egy igen látványos és futurisztikus feladatot is kapott: még idén meg kell kezdeni egy olyan 2050-ig tartó dekarbonizációs stratégia kidolgozását, ami elvileg a Kiotói Egyezmény megkötésének idejéhez képest 85-90 százalékkal mérsékelné a szén-dioxid kibocsátását. Mivel a Kiotói Egyezmény igen szerény céljait is csak a 2008-2009-es európai ipari válság miatt sikerült teljesíteni, ennek a fajta hosszú távú tervezésnek rossz esetben csak a lelkiismeret elhallgatása lesz a feladata.

A csúcstalálkozót követő sajtótájékoztatón kérdésre válaszolva Barroso bizottsági elnök elmondta, hogy a kérdések között szerepelt a Nabucco vezeték ügye is, de ebben az ügyben jelentős döntés nem született.