Az USA fegyverré változtatja a dollárt

Lévén meg van győződve arról, hogy a versenytársak egzisztenciális fenyegetést jelentenek számára, az Egyesült Államok fegyverré változtatja a dollárt, hogy megőrizze globális gazdasági és geopolitikai helyzetét.

Bár az Egyesült Államok a világ gazdasági teljesítményének körülbelül 20 százalékáért „felelős”, az összes globális devizatartalék és a kereskedelem több mint fele dollárban bonyolódik. Ez az 1944-es Bretton Woods-i Egyezmény eredménye – ennek lényege az volt, hogy szabályozta a világ legerősebb ipari hatalmainak kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatait –, melynek hatása fokozódott a rendszer 1971-es összeomlásakor, miután az Egyesült Államok akkori elnöke, Richard Nixon a vietnami háború elvesztése után felfüggesztette a dollár aranyhoz rögzített árfolyamát. Mindez lehetővé tette Amerika számára, hogy ellenőrizze a valutaellátást.

A dollár kulcsfontosságú pozíciója – vagy, ahogy Valéry Giscard d’Estaing korábbi francia államfő fogalmazott: „túlzott privilégiuma” – lehetővé teszi az Egyesült Államok számára, hogy könnyedén finanszírozni tudja kereskedelmi és költségvetési hiányát. A nemzet védett a fizetésimérleg-válságok ellen, mivel a saját valutájában importálja és menedzseli a kölcsönöket. Az olyan amerikai monetáris politikák, mint például a mennyiségi lazítás, befolyásolhatják a dollár értékét a versenyelőny elérése érdekében.

A dollár valódi ereje azonban a szankciós politikával való kapcsolatában rejlik. Az olyan jogszabályok, mint például az 1977-es nemzetközi vészhelyzeti törvény (International Emergency Economic Powers Act – IEEPA), az 1917-es, ellenséggel való kereskedelmet tiltó törvény (Trading with the Enemy Act – TWEA), valamint a 2001-ben aláírt hazafias törvény (Patriot Act) teszik ugyanis lehetővé Washington számára, hogy fegyverré változtassa a pénzmozgásokat. A választások, valamint az amerikai biztonság védelmére – egyelőre csak beígért – törvények pedig rátehetnek erre még egy lapáttal, kiterjesztve az amerikai pénzügyi fegyverarzenált.

A SWIFT nemzetközi bankközi fizetési rendszer adataihoz nyert hozzáféréssel kombinálva az Egyesült Államok eddig soha nem látott mértékben gyakorol hatást a globális gazdasági tevékenységekre.

A szankciókkal embereket, vállalatokat, szervezeteket, rezsimeket vagy akár egész országokat is megcélozhatnak. A másodlagos korlátozások pedig megtiltják a külföldi vállalatoknak, pénzügyi intézményeknek és magánszemélyeknek a szankcionált személyekkel való üzleti tevékenységet. Bármely, amerikai bankon vagy az amerikai fizetési rendszeren keresztülfolyó dollárfizetés biztosítja a szükséges kapcsolatot az Egyesült Államok számára, hogy büntetőeljárást kezdeményezzen a szabálysértő, vagy annak amerikai eszközei ellen.

Ez területen kívüli elérést biztosít az USA számára, hogy felügyelni tudja: valamelyik nem amerikai partnere folytat-e kereskedelmet vagy bármiféle üzleti tevékenységet a szankcionált féllel. A büntetőeljárás puszta árnyéka pedig destabilizálhatja a pénzügyeket, a kereskedelmet és a devizapiacokat, hatékonyan megzavarva a nem amerikai kormányok és vállalatok tevékenységét.

Az USA pedig nem csak a levegőbe beszél, a kockázat valódi. Csak hogy néhány példát említsünk: a BNP Paribas 9 milliárd dolláros pénzbírságot fizetett bizonyos Iránnal, Kubával és Szudánnal szembeni szankciók megsértése miatt, a HSBC Holdings Plc, a Standard Chartered Plc, a Commerzbank AG és a Clearstream Banking SA pedig szintén nagy összegű bírságokat fizettek hasonló jogsértésekért.

Nincs alternatíva

Kína, Oroszország – és egyre inkább Európa is – egy alternatív, tartalék valutarendszert szeretne. A probléma az, hogy a dollár azonnali cseréje nehéz.

Először is, az euró, a jen, a jüan és a rubel nem reális lehetőségek. Az euró hosszú távú jövője és stabilitása nem biztosított, miközben a japán gazdaság még nem ocsúdott fel a két évtizedes kábulatból. A kínai és orosz politikai, illetve gazdasági rendszerek nem átláthatóak, és a jüan nem teljesen átváltható.

Másodszor, a szükséges infrastrukturális változtatások ijesztőek. Az olyan devizapiacokat, ahol a dollár a referencia-valuta, alapvetően át kell alakítani, ráadásul a tartalék pénznemet támogató mély és likvid pénzpiacok sem jelennek meg varázsütésre.

Harmadszor, a legtöbb jelölt nem hajlandó átvenni a globális tartalékvaluta szerepét a nemzeti és a globális gazdaságpolitikai feszültségek miatt. Robert Triffin közgazdász rámutatott arra, hogy az országnak, amelynek csereeszköze a globális tartalékvaluta, meg kellene felelnie bizonyos elvárásoknak. Ezek egyike a nagy kereskedelmi hiány szükségessége, így viszont jelentős változtatásokat kellene végrehajtani például Németország, Japán vagy Kína merkantilista gazdaságpolitikájában.

Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok továbbra is felhasználhatja a dollárt kereskedelmi, pénzügyi és geopolitikai céljainak elérése érdekében, mégpedig nagyrészt a nemzetközi törvények hatáskörén kívül, valamint anélkül, hogy kiszámíthatatlan katonai hadjárat elindítására lenne szüksége.

John Connally Jr. egykori amerikai pénzügyminiszter jól megfogalmazta a lényeget: „A dollár a mi valutánk, de a ti problémátok”.

  • Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: Bloomberg

Felkapott hírek

Friss hírek

Merkel: a kvótarendszer megszüntetése nem megoldás

Egy olyan új migrációs megközelítés, amely elveti a menekültek uniós tagországok közötti kötelező kvóták szerinti elosztásának rendszerét, nem oldja meg a migráció kérdését - jelentette ki Angela Merkel Brüsszelben, az uniós tagországok háromnapos csúcstalálkozójának migrációval foglalkozó tanácskozását követően csütörtökön.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás