Sarkvidéki játszma: Kína bejelentkezett, az USA elaludt, Oroszország vezet

Miközben Oroszország masszívan befektet, Kína bejelentkezett, „közel-sarkvidéki államnak” nevezi magát és selyemutat tervez az Északi-sarkra, az Egyesült Államok csúnyán elaludt az Északi sarkkör természeti kincseiért folytatott nagyhatalmi játszmában.

Kína január végén vázolta fel a világ színe előtt hivatalos sarkvidéki politikáját, kifejezvén ezzel az ország elkötelezettségét a régió iránt egy úgynevezett Fehér Könyvben. A bejelentést hallva sokan aggodalmukat fejezték ki a sarkvidék esetleges kínai bekebelezése miatt, de szakértők szerint az, hogy a világ második legnagyobb gazdasága, amely saját magát „közel-sarkvidéki állam”-nak nevezi, és a saját gazdasági és külpolitikai érdekeit követi a térségben, önmagában még nem jelenti egy geopolitikai holtpont közeledését.

 

Ettől függetlenül Peking új stratégiai dokumentumában részletesen szerepel, hogyan kellene a régiót kormányozni és hasznosítani. Az ebben foglaltak alapján Kína sarkvidéki érdekei két kategóriára szűkíthetőek le: egyrészről Peking saját meggyőződése szerint a térségben már eléggé hosszú ideje folytatja tudományos kutatásait, erőforrások és természeti kincsek (olaj és gáz) feltárását és kiaknázását, hajózási és biztonsági tevékenységeit. Másrészről pedig az éghajlatváltozás és ennek lehetséges régióbeli következményei a világ jelentős részére hatással lesznek, így Kína amellett, hogy aggódik, igyekszik felkészülni is.

„Kína szeretne részesülni a régió gazdasági előnyeiből, ez az oka az elköteleződésének, annak ellenére, hogy az országnak nincs földrajzi vagy logikai indoka arra, hogy a térség tagjának tekintsék.”

„A sarkvidéki helyzet most már túlmutat az eredeti sarkvidéki államok-közötti, vagy regionális természetén, mivel már a régión kívüli államok és a nemzetközi közösség egészének érdekeire nézve is létfontosságú ez a terület, ahogy az emberiség túlélésére, fejlődésére és jövőjére nézve is.”- áll a Fehér Könyvben. Ahogy az is ebben a dokumentumban olvasható, hogy az országoknak tiszteletben kell tartaniuk a nem-sarkvidéki államok jogát és szabadságát a jogszabályokkal összhangban álló tevékenységeik megvalósítására – számos alkalommal utalva az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményére. A nemzetközi jogszabályokra való utalás azonban nem áll teljes mértékben összhangban azzal, ahogy Peking eddig ezekre tekintett, gondoljunk csak a Dél-kínai tengeren kialakult területi vitákra.

  • Kapcsolódó cikkeink:

Kína stratégiája

Kína – amely semmivel nincs közelebb az Észak-sarkhoz, mint például Lengyelország – már elég hosszú ideje dolgozik a régióbeli stratégiáján kezdve azzal, hogy megfigyelő státuszt szerzett az Északi-sarki Tanácsban 2013-ban.

Zhang Zhixing Kelet-Ázsiai elemző szerint az Északi-sarki stratégia Kína közel egy évtizedes erőfeszítéseinek, tevékenységeinek a gyümölcse. A Fehér Könyv szerint Kína tervei között szerepel, hogy az Északi-sarkot az Egy Öv, Egy Út Kezdeményezés-éhez kösse, amellyel egy Északi-sarki selyemút, vagy egy kék gazdasági folyosó valósulhatna meg, amely Kínát és Európát a Jeges tengerhez kötné.

Az „Egy Öv, Egy Út Kezdeményezés” célja Ázsia, Európa, a Közel-Kelet és Afrika összekapcsolása hatalmas infrastrukturális fejlesztésekkel, logisztikai és szállítási hálózatok kialakításával. Miközben Kína ezt a projektet kölcsönös gazdasági fejlesztési kezdeményezésként tartja számon, a nemzetközi közvélemény szerint ez Kína kísérlete arra, hogy egy hatalmas, soknemzetiségű gazdasági és politikai befolyási zónát alakítson ki, amelyben Peking a középpont.

A Világkereskedelmi Szervezet 2017-es jelentése szerint a globális árukereskedelem 88%-a Ázsia, Európa és Észak-Amerika között bonyolódik – aminek jelentős része a Jeges tengeren haladhat keresztül a jövőben.

„A Fehér Könyv egy hivatalos álláspont, amely biztosítja Kína szerepét a régióbeli tevékenységekben” – nyilatkozta Zhang a CNBC-nek.
Azt azonban Kína is felismerte, hogy valós területi követelések híján inkább az együttműködésre, mint egy vezető szerep kialakítására kell helyeznie a hangsúlyt.

Nem véletlen, hogy a dokumentum angol nyelvű verziójában 45-ször szerepel a „cooperation”, azaz együttműködés szó. Így bár Peking végső soron saját érdekeit próbálja érvényesíteni, a kisebb sarkköri országok akár jól is járhatnak Kína közeledésével, hiszen tőkét és együttműködési lehetőségeket tudnak felajánlani olyan projektekhez, amelyeket egy-egy ország önmagában nem feltétlenül tudna véghezvinni.

Nagyhatalmi háromszög

Más kérdés, hogy a sarkköri nagyhatalmak, azaz Oroszország és az USA mit szólnak a kínai igényekhez. Egyes vélemények szerint az USA-nak reagálnia kellene a kínai befolyásnövelési törekvésekre és fel kellene gyorsítania saját befektetéseit, illetve erősítenie kellene a diplomáciai erőfeszítéseit is. Más vélemények szerint ugyanakkor a sarkkör jelenleg még nem képvisel akkora gazdasági értéket, hogy sürgősen foglalkozni kellene Kína szándékaival, azaz bőven van még idő a megfelelő válaszlépések kidolgozására.

A kérdés pedig nem igazán az, hogy van-e elég természeti erőforrás az Északi sarkkörön, mert van: becslések szerint a világ összes fosszilis erőforrásának negyede-ötöde található itt, és akkor még nem vettük számításba az olyan egyéb értékes anyagokat,, mint az arany, ezüst, réz, titán, grafit vagy uránium. A kérdés az, hogy ezek a készletek a jégtakaró olvadásával mikor válnak gazdaságosan kitermelhetővé.

Ezen a területen viszont úgy tűnik, az USA csúnyán elaludt, a régióban elindított vagy tervezett, illetve már befejezett infrastruktúra-projektek tekintetében ugyanis amellett, hogy Kína sem tétlenkedik, Oroszország magasan vezet a maga 300 milliárd dolláros befektetési összegével.

Ahogyan a jég visszahúzódik, a kormányzatok és a nagyvállalatok betelepülnek. Egyre gyorsuló ütemben jelennek meg új kikötők, bányaüzemek, olaj-és gázvezetékek, valamint az új beruházásokat kiszolgáló utak, vasutak és kifutópályák.

Az állami irányítású Rosznyefty múlt évben kezdett próbafúrásokat Oroszország legészakibb fekvésű olajfúró szigetén, ahol több, mint félmillió hordónyi olaj felszínre hozásával számolnak, míg a másik orosz energiaóriás, a Gazprom máris termel ki olajat a sarkkörön túlról egy tengeri mezőn, a Barents-tenger délkeleti részén. Oroszország végső célja, hogy 2050-re az Északi sarkörről származó olaj a teljes orosz olajkitermelés 20-30 százalékát adja.

Oroszország kiemelkedő elszántságát jól mutatja egy egyszerű adatsor: a jégtörő hajók száma. Oroszországnak közel 40 jégtörője áll szolgálatban, melyekhez további ötöt építenek jelenleg és újabb hat van tervezési fázisban. Finnország hét jégtörő hajóval rendelkezik, Kanada és Svédország hat-hat darabbal, míg az USA öttel, melyekből azonban mindössze egy darab úgynevezett „nehéz” jégtörő. A flotta felújítása tervbe van véve, az amerikai parti őrség hat új jégtörő építését tervezi, ebből három lesz „nehéz”, három pedig közepes méretű hajó, de ezek közül a legelső is csak 2023-ban kerülhet átadásra.

  • Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: CNBC / Kitekintő

Friss hírek

Az USA húzza felfelé a világgazdaságot

Az Egyesült Államok tavalyi államháztartási hiányának példátlan pro-ciklikus bővülése felhajtóerőt adott a hazai fogyasztásnak, és ezzel egyidejűleg magyarázattal szolgált az amerikai gazdaság meglepő ellenállóképességet jelző tavalyi növekedésére is.

Read More »