Irán célja és érdekei a szíriai polgárháborúban

Irán és Szíria mai szövetségének gyökerei az iráni iszlám forradalmat követő időszakra nyúlnak vissza. Szíria Irak riválisaként aktívan támogatta Teheránt az 1980-ban kirobbant iraki–iráni háborúban. Az iráni vezetés pedig 1983-tól azzal segítette a libanoni polgárháborúba beavatkozó Háfez el-Aszad rezsimjét, hogy mobilizálta az ottani síita közösséget.

Mindemellett az Izrael-ellenesség is természetes kötőszövet volt közöttük. Az 1990-es években a kétoldalú kapcsolatok lazultak, ám az „arab tavasz” előestéjén már elmélyült kapcsolatot ápoltak egymással: Bassár el-Aszad rendszeres látogató volt Iránban, a szoros katonai és haditechnikai együttműködésük pedig évtizedes sikereket tudhatott maga mögött.

A szíriai polgárháború kirobbanását követően Irán sajátos dilemmával találta magát szemben. Saját narratívája szerint az „arab tavasz” által érintett többi országban egyértelműen kiállt a zsarnokok ellen fellépő lakosság mellett, ugyanakkor az Aszad-rezsimmel való szoros kapcsolata és stratégiai érdekei Szíriában ezt nem tették lehetővé. Ott így az iráni vezetés értelmezése szerint egy nyugati összeesküvés történt, amelynek célja Izrael megerősítése és Szíria meggyengítése, ezért nem is lehetett kérdés, hogy Teherán a Damaszkusz melletti egyértelmű és feltétel nélküli kiállás mellett döntött. Az iráni érdek Szíriában tehát elsősorban az Aszad-rezsim túlélésének biztosítása.

Szíria nélkül nem tudná hatékonyan támogatni libanoni szövetségesét, ráadásul az ország „elvesztése” nem önmagában, légüres térben történne, hanem az Egyesült Államok és regionális szövetségese (egyben Irán ellensége), Szaúd-Arábia befolyásának megerősödésével járna, azaz Irán pozícióinak jelentős gyengülését eredményezné. Mindezek miatt Irán számára a szíriai rezsim túlélése stratégiai kérdést jelentett.

Aszad hatalmának biztosítása érdekében Irán diplomáciai, katonai és gazdasági segítségnyújtásba kezdett. Részben a tengeren keresztül, részben közvetlen légi járatok révén masszív haditechnikai segélyben részesítette Damaszkuszt, s a Hezbollahot is mozgósította. Az Iráni Iszlám Forradalmi Gárda kiképzői egyre nagyobb számban jelentek meg a harcok helyszínén, ahol elsősorban a szíriai hadsereg mellett kialakított milícia megszervezésében, kiképzésében és irányításában játszottak (és játszanak) szerepet.

Az iráni segítség gazdasági téren szintén létfontosságú volt Szíria számára. A kelet-szíriai olajmezők elvesztése után az Aszad-rezsim drámai helyzetbe került, ezért 2013 nyarától Teherán egy 3,6 és egy 1 milliárd dolláros hitelkeretet biztosított Damaszkusznak. Az előbbiből iráni olajat, az utóbbiból élelmiszert, fogyasztási termékeket vásárolhatott a rezsim. A hitelkeretek kimerülése után, 2015 nyarán egy újabb egymilliárd dolláros keretet biztosított számára az iráni fél.

Az aleppói csata jelentősége

2015. szeptemberi orosz beavatkozás kapcsán általában a világ elsikkad Irán megnövekedett jelentősége fölött, pedig az ország kulcsszerepet játszott abban. Kászim Szulejmáni, az iráni Iszlám Forradalmi Gárda tábornoka 2015 júliusában már kész haditervvel érkezett Moszkvába, amelynek egyik lényegi eleme a két beavatkozó fél közötti „munkamegosztás” volt. Az orosz légierő támogatására Irán szárazföldi erőket szándékozott átcsoportosítani, ennek következtében az addigi kiképzői és tanácsadói feladatok ellátása mellett iráni (vagy iráni vezetésű) alakulatok is beavatkoztak a harcokba. A Hezbollah is aktívabban, a libanoni–szíriai határvidékről kimozdulva támogatta az orosz–iráni–szíriai közös erőfeszítéseket. Utolsóként az iraki biztonsági erők összeomlása miatt 2014 nyarán kivont iraki síita milíciák is visszatértek a frontra.

Az összességében mintegy 30.000, frissen bevetett katona és az orosz légierő 2015 ősze és 2016 vége között számos fronton vereséget mért a felkelő csoportokra, és – teljesítve legfontosabb célját – felszabadította Aleppót. Egyes források szerint ugyanis Szíria második legnagyobb városáért az érdemi harcokat ez az iráni irányítású, vegyes összetételű erő vívta meg. Az aleppói csatát követően – orosz kezdeményezésre elindult – asztanai folyamat tárgyalóasztalhoz ültette a szíriai rezsimet és az ellenzék egyes csoportjait, valamint négy deeszkalációs zónát jelölt ki Szíriában. Irán nem vállalt szerepet az utóbbiak biztosításában, azt meghagyta orosz és török partnereinek.

A rendezéshez fűződő speciális érdekek és motivációk

A szíriai rendezés során Irán célja az Aszad-rezsim hatalmának restaurációja és az ország területi egységének helyreállítása. Csak ezek biztosítanák számára a tágabb, regionális stratégiai célok teljesülését: a libanoni Hezbollah további támogatását, az Irán és a Földközi-tenger közötti szárazföldi korridor megvalósulását. A legfontosabb vitás kérdést Irán és Oroszország között a szíriai területi egység megőrzése jelentheti, mivel az ottani kurdok autonómiája Teheránt jelentős aggodalommal tölti el, míg Moszkva pragmatikusabban áll a kisebbség önállósági igényéhez. Azaz Irán álláspontja Törökországéhoz áll közelebb.

Az elemzők egy része szerint Oroszország szíriai beavatkozása csupán a geopolitikai racionalitás következménye, addig Irán számára az Aszad-rezsim támogatása inkább egy ideológiai projekt a szunnita–síita szembenállásban, amely mögött természetesen szintén meghúzódnak geopolitikai érdekek.

Az iráni vezetést joggal aggaszthatja az a nyilvánvaló tény is, hogy Oroszországgal nem „egy ligában játszanak” a nemzetközi kapcsolatok terén: Moszkva rendszeresen tárgyal, egyeztet Szíriáról Irán ellenségeivel – az Egyesült Államokkal, Izraellel és Szaúd-Arábiával –, a legmagasabb szinten is. Bár egyelőre nem sok esélyét látni, de ezeknek az intenzív kapcsolatoknak köszönhetően elvileg lehetséges, hogy Irán érdekeivel ellentétes kompromisszum születik.

Egy ilyen esetleges megegyezésre utalnak azok a szaúdi hírek, amelyek szerint a királyság az irániak távozásáért cserébe kész lenne elfogadni akár Aszad maradását is. Rijád hajlandónak mutatkozik az orosz elvárásoknak megfelelő ellenzék „összeállítására” – akik elfogadják Bassár el-Aszadot-, ezáltal jelentős diplomáciai sikerhez juttatni Vlagyimir Putyin elnököt, s ezzel további jelentős befektetésekre szert tenni Oroszországban és a szíriai újjáépítésben. Cserébe azt várná, hogy Moszkva határt szab az iráni jelenlétnek, és/vagy kiszorítja, meggyengíti Teherán katonai aktivitását Szíriában. (Ez a szcenárió gyakorlatilag minden érdekelt félnek megfelelne, még Törökországnak is.)

Ez vagy az ehhez hasonló forgatókönyvek az iráni vezetés számára viszont rémálmot jelentenének, hiszen a rengeteg politikai, katonai és pénzügyi áldozat után ez gyakorlatilag a vereséggel érne fel – amit otthon is nehéz lenne kommunikálni.

  • Korábban írtuk:

Forrás: Külügyi és Külgazdasági Intézet, az elemzés szerzői: Egeresi Zoltán és Wagner Péter

 

Felkapott hírek

Friss hírek

csehorszag

Babis a szociáldemokraták felé kacsintgat

A csehországi kormányalakítási tárgyalásokon jelenleg az "egyetlen asztalon lévő változat" az ANO mozgalom és a Cseh Szociáldemokrata Párt (CSSD) alakította kormány, amelyet a kommunisták támogatnának - jelentette ki Andrej Babis ügyvezető miniszterelnök szerdán, miután tárgyalt Jan Hamácekkel, a szociáldemokraták vasárnap megválasztott új elnökével.

Read More »