Kitekintő.hu Ha nyitott vagy a világra.
“Azt mondják, az alkohol öl, butít és nyomorba dönt. Sokáig csak nevettem ezen a kijelentésen. De aztán első kézből megtapasztaltam, hogy milyen is az, amikor kicsúszik a kontroll a kezemből, és az ital veszi át az uralmat felettem.
Ezt az élményt pedig senkinek sem kívánom. Én szerencsére már kijöttem a gödörből, mert hajlandó voltam segítséget kérni és részt venni a Swan Lake Központ alkoholbetegeket gyógyító intenzív terápiáján. Minden sorstársamat csak arra tudom biztatni, hogy cselekedjen hasonlóképp. Mert az ital poklából egyedül nem lehet kitörni. Elmesélem, hogyan teltek a napjaim függőként.”
Egy újabb borzasztó nap kezdete
“Reggel 7 óra van, megszólal az ébresztő. Csodás, ismét túl kell élnem egy újabb napot. Már eleve úgy kelek fel, hogy borzalmasan ingerült vagyok, és ezen a reggeli kávé sem segít. Bezzeg a napindító feles igen!
Egy kupica pálinka, és hamarosan jelentkezik a jól ismert bizsergés. A poharat persze rögtön eltüntetem, nehogy a feleségem észrevegye. Egy gyors fogmosás, és már a leheletem sem árul el. Kezdődhet a nap!
Mióta a reggeli feles szokássá vált, autó helyett busszal járok dolgozni. A családom azt hiszi, hogy azért, mert így meg tudom spórolni a tankolást a magas üzemanyagárak mellett. Pedig a valós ok az, hogy nem ülök kocsiba alkoholfogyasztás után. No nem mintha részeg lennék, de ha igazoltatnának a rendőrök, akkor hamar lelepleződne a kis titkom.”
Isten hozott a földi pokolban!
“Ez a gondolat suhan át rajtam minden reggel, amint beérek a munkahelyemre. És van is okom rá: rögtön úgy indul a nap, hogy a főnököm megint behívat az irodájába. A cég belevág egy új projektbe, és persze, hogy az ezzel járó plusz feladatok megint rám várnak. Már így is szinte minden nap túlórázok, de ezek után valószínűleg hétvégén is dolgoznom kell majd.
Megmondhatnám a főnökömnek, hogy ez már túl sok, nem bírok el ennyi munkával, de mi értelme lenne? A mondandóm úgyis mindig süket fülekre talál. Közben magamban forrongok. Fel kéne mondanom, de a fizetés jó, a pénz meg nagyon kell… Így inkább csendben maradok, és tűrök, ahogy mindig.
Dél körül a reggeli feles hatása már múlófélben, így ismét egyre ingerültebb leszek. Senki sem érti, mi a bajom, miért vagyok ilyen türelmetlen. A kollégáim azt hiszik, haragszom rájuk. Pedig én csak egy pár pohár hideg sörre vágyom! A kezem remeg, a fejem is fájni kezd, a feladataim meg csak tornyosulnak előttem. Legyen már vége ennek a napnak!”
Néhány gondtalan óra
“Hazafelé menet beugrok a törzshelyemre, a kedvenc kocsmámba. Máris rendelek egy korsó sört, amit később három másik követ. Közben elpanaszolom a pultosnak, micsoda rettenetes napom volt. De most már kezdek jobban lenni, ismét beköltözik a fejembe a jól ismert tompa bizsergés. Nem érdekel a munka! A főnök tehet egy szívességet! Mindenki elmehet a pokolba!
Szédelegve, de annál jobb kedvvel indulok el haza. Még dudorászok is egy kicsit. Az emberek az utcán furcsán néznek rám, hallom, hogy többen “részeges disznónak” hívnak. Pedig ha tudnák, hogy nekem csak az alkohol jelent vigaszt…”
Fizetett tartalom (x)
