Továbbra is nagy a gond az amerikai idősotthonokban

Ha a koronavírusról van szó, az idősotthonok lakói továbbra is extrém módon veszélyeztetettek, azonban nem létezik igazán jó módszer arra, hogy megvédjük őket. Nézzük, miért is van ez így.

Körülbelül 2,2 millió amerikai – azaz az Egyesült Államok lakosságának valamivel kevesebb, mint 0,7 százaléka – él idősotthonokban vagy ehhez hasonló intézményekben. Egyes becslések szerint azonban ebből a kis szegmensből került ki az eddigi, járványhoz köthető halálesetek 40 (!) százaléka.

Ez a meghökkentő arány sok kérdést vet fel arra vonatkozóan, hogy esetleg elkerülhető lett volna-e a katasztrófa, ha az USA másképp kezeli a válságot. Nos, ezt valószínűleg már soha nem fogjuk megtudni, viszont alább összeszedtünk néhány tényezőt, ami segít megérteni, hogy miért is történhetett meg mindez.

Először is, semmi meglepő nincs abban, hogy a szóban forgó intézményekben sokkal nagyobb a halálozási ráta, mint a lakosság többi részét tekintve. Ez eddig sem volt másként: a járványügyi és betegségmegelőzési központ (CDC) évekre visszamenőleg monitorozta a haláleseteket, amiből kítűnik, hogy 2014-18 között az összes amerikai halálozás körülbelül 20 százaléka történt idősotthonokban. Bár ez jóval alacsonyabb, mint a fent említett 40 százalék, a CDC korábbi adatai azokat a lakókat nem veszik számításba, akik kórházban haltak meg. Emellett tény, hogy például az influenza vagy az egyszerű nátha is sokkal több áldozatot szedett az idősek otthonában lakók körében, mint bárhol másutt.

Tehát leszögezhetjük, hogy bár a Covid-19-ben, idősotthonokban elhunytak száma rendkívül magas az Egyesült Államokban, az arány valójában nem “meghökkentő” és nem különbözik jelentősen a más országokban tapasztalattól.

Másodszor, az itt élők különösen érzékenyek olyan fertőző betegségekre, mint például a Covid-19, mivel általában gyenge immunrendszerű, idős emberekről beszélünk, akik sok időt töltenek bent, gyakran közös hálószobákban, ráadásul lehetelen elkerülni, hogy szoros érintkezésbe kerüljenek gondozókkal.

Harmadszor, ezek a gondozók az egészségügyi ágazat – vagy pontosabban bármely szektor – legkevésbé jól fizetett munkavállalói közé tartoznak. És lévén a fizetésük rendkívül alacsony, az idősotthonok személyzete gyakran túlzsúfolt helyen lakik és kénytelen másodállást is vállalni, nem beszélve arról, hogy napi szinten tömegközlekedéssel jár. Ugyanakkor kevésbé valószínű, hogy rendelkeznek egészségbiztosítással vagy fizetett betegszabadsággal.

Mindezek fényében érthető, hogy nagyon nehéz megállítani a vírus terjedését az idősotthonokban – különösen a nagyobb létesítményekben, ahol több az alkalmazott. Több esély lett volna erre a járvány korai szakaszában, azonban akkor rendkívül kevés embert teszteltek, és védőfelszerelésekből is jelentős hiány mutatkozott.

Forrás: Bloomberg