Peru az első nemzetek egyike volt az amerikai kontinensen, amely szigorú megelőző intézkedéseket hozott a koronavírus-járvány terjedésének megakadályozására – a vezetés például kijárási tilalmat rendelt el és lezárta a határokat -, ma mégis a járvány által leginkább sújtott országok közé tartozik.
A hétfői hivatalos adatok szerint Peruban 123 979 koronavírusos megbetegedést és 3629 halálesetet regisztráltak – mind a két szám a második legmagasabb Brazília után Latin-Amerikában, noha a két ország meglehetősen eltérően kezelte a járványt: míg Jair Bolsonaro brazil elnök elbagatellizálja a helyzet súlyosságát, perui hivatali partnere, Martin Vizcarra március 15-én országos szintű rendkívüli állapotot hirdetett, amely magában foglalta a kötelező otthonmaradást, illetve az ország határainak lezárását.
A vírus azonban mindkét országban ugyanúgy berobbant. A perui kormány adatai szerint az intenzív osztályokon lévő, lélegeztetőgéppel ellátott ágyak 85 százaléka foglalt, ezért attól tartanak, hogy a kórházak rövid úton túlzsúfolttá válnak. “Ez a világjárvány nem csupán egészségügyi vészhelyzet, hanem egy olyan katasztrófa, amely azzal fenyeget, hogy meghaladja az egészségügyi ágazat reagálási képességét” – nyilatkozta Dr. Alfredo Celis szakértő a CNN-nek.
Miként alakulhatott így a helyzet egy olyan országban, amely komolyan vette és határozottan reagált a problémára?
Szükségletek vs. karanténintézkedések
Dr. Elmer Huerta perui orvos szerint az eszkalálódás egyik oka a mély társadalmi egyenlőtlenségben keresendő. “Amit megtanultam, az az, hogy ez a vírus sok esetben megsemmisíti az adott hely társadalmi-gazdasági körülményeit” – fogalmazott. A mélyszegénységben élők milliói ugyanis nem tehetik meg, hogy otthon maradnak, el kell menniük dolgozni – és nyilván nem olyan munkákról beszélünk, amit lehet “home office”-ban végezni – vagy napi szinten el kell járniuk a boltba, bankba, stb. “És egy olyan társadalomban, ahol senki sem tud otthon maradni, nagyon nehéz elkerülni, hogy az emberek kapcsolatba kerüljenek egymással” – tette hozzá Huerta.
A 2017-es népszámlálás adatai alapján a perui háztartások mindössze 49 százalékának van hűtőszekrénye vagy fagyasztója (az arány városi területeken is csak 61 százalék). Ebből következik, hogy sokaknak naponta el kell látogatniuk a piacra, mert nem tudnak élelmiszert felhalmozni.
Ezek után nem meglepő, hogy körülbelül egy hónappal azután, hogy a perui vezetés kötelezővé tette az otthonmaradást, a médiában megjelentek olyan képek, amelyeken rengeteg ember tülekedik a limai piacokon – igaz, a legtöbben maszkot viselnek, de a közösségi távolságtartás egyszerűen lehetetlen. Azóta rendre kerülnek elő ilyen fotók, az alábbiak épp a napokban készültek a főváros központjában, Gamarrában:
https://www.instagram.com/p/CAoZ_TLnXvM/
Az emberek a bankokba is tömegével özönlöttek, mikor fel akarták venni a kormány által előzőleg meghirdetett koronavírus-segélyt. “A Peru legsebezhetőbb családjainak juttatott ösztönző csomag jó ötlet a kormány részéről, csak a kivitelezés nem volt rendesen megtervezve” – magyarázta Kristian Lopez Vargas perui közgazdász.
A latin-amerikai ország bankjait szabályozó ügynökség egy tavalyi jelentésében ugyanis arról számolt be, hogy a perui felnőttek csak körülbelül 38 százaléka rendelkezik bankszámlával. A pénzügyi rendszerhez való hozzáférés hiánya pedig ez esetben azt jelenti, hogy a támogatásra jogosultak többségének személyesen kell bemennie a bankba, hogy hozzájusson a segélyhez. Nem nehéz kitalálni, mi következett egy nappal azután, hogy a vezetés bejelentette a támogatást…
“Rengeteg perui úgy él és dolgozik, amely egyszerűen nem összeegyeztethető a közösségi távolságtartással” – mutatott rá Lopez Vargas, aki szerint a perui háztartások több mint 30 százaléka túlzsúfolt körülmények között él; négy vagy több ember sok esetben ugyanabban a szobában alszik.
A perui statisztikai hivatal szerint ráadásul a társadalom több mint 72 százaléka az informális gazdaságban dolgozik – számukra a jövedelemszerzés egyet jelent azzal, hogy napi szinten elmennek otthonról.
Mindent összevetve borítékolható volt, hogy a perui társadalom – a szigorú intézkedések ellenére – “robbanásveszélyes elegyet” alkot.
Mi lesz most?
Múlt hét pénteken Vizcarra elnök immáron ötödszörre, ezúttal június 30-ig meghosszabbította a rendkívüli állapotot, azonban az eddigi változatlan intézkedésektől eltérően mostantól engedélyezik egyes vállalkozásoknak – például a szalonoknak, az éttermeknek és a fogászati rendelőknek -, hogy újra kinyissanak.
Az elnök ugyanakkor bírálta a népet, hogy nem képesek otthon maradni, és úgy gondolja, az országnak “alapvetően meg kell változtatnia bizonyos társadalmi szokásokat, amelyek ebben az időszakban sok kárt okoztak”.
A fent említett szakértők szerint mindazonáltal nem helyes az embereket hibáztatni, lévén a világjárvány miatt reflektorfénybe került problémák nem újkeletűek. Tehát ha az emberek életkörülményei nem változnak – márpedig most éppen hogy rosszabbodnak -, akkor továbbra is ki fognak járni az utcára, dacára a korlátozásoknak.
- Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: CNN