Aggasztó méreteket ölt Ázsia homok-étvágya

Valószínűleg soha nem volt jobb időpont a homok-üzletben való részvételre. A gond csak az, hogy egyes helyeken már olyan szinteket öltött a kitermelés, ami jelentősen károsítja a környezetet.

A világ évente közel 50 milliárd tonna homokot és sódert használ fel – csaknem kétszer annyit, mint egy évtizeddel ezelőtt. Nincs másik olyan természetes erőforrás, amiből ilyen sokat termelnének ki és adnának el, kivéve a vizet.

A legnagyobb kereslet Ázsiában van, ahol a városok extrém gyorsasággal növekszenek (a cement, az aszfalt és az üveg legnagyobb összetevője a homok). 2011 és 2013 között Kína több cementet használt fel, mint Amerika az egész 20. században. Az 1960-as évek óta Szingapúr – a világ legnagyobb homokimportőre – majdnem negyedével bővítette területét, elsősorban a tenger homokkal történő feltöltésével.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) szerint az építőipar homok és sóder iránti igénye pedig csak még tovább növekszik – pontosabban megkétszereződik – a következő 40 évben. Nem csoda tehát az sem, hogy a homok ára az egekbe szökött; például Vietnamban 2017-ben – mindössze egy év alatt – a négyszeresére emelkedett.

Sokak képzeletében a homok a korlátlanság szinonimája, a valóságban azonban igen ritka alapanyagnak számít. Jó példa erre az Egyesült Arab Emírségek, ahol a láthatárig nyúlnak ugyan a dűnék, az ország mégis kénytelen importálni a homokot, mivel a sivatagi szeleknek kitett fajta túl finom ahhoz, hogy cementet csináljanak belőle. Lévén a víz által formált homok durvább, és így jobban megköt, a part menti és folyami kitermelés dívik.

A probléma csak az, hogy az ázsiai országok gyorsabban termelik ki a homokot, mint amennyi utánpótlás természetes úton keletkezik. Ennek következtében Indonéziában 2005 óta körülbelül két tucat kis sziget tűnt el, Vietnam pedig úgy véli, hogy idén elfogy a homok az országban.

Mindennek persze a környezet fizeti meg az árát. A folyómeder kikotrása tönkreteszi az ottani élővilágot, a felkavart üledéktől megfulladnak a halak, és nem jut elég napfény a víz alatti vegetációnak. A folyómedrek kimerülésével a bányászok figyelme pedig egyre inkább a tenger felé fordul: évente több millió tonnányi homokot szippantanak fel hajóikkal a tengerfenékről, amivel radikálisan beavatkoznak a tengeri ökoszisztémába.

Emellett ahogy az éghajlatváltozás következtében emelkedik a tengerszint, a sós víz többek között Ausztrália, Kambodzsa, Srí Lanka és Vietnam folyóin hullámzik felfelé, így az érintett területeken csökken a terméshozam. A vietnami mezőgazdasági minisztérium arra figyelmeztetett, hogy a tengervíz idén télen akár 110 km-re is benyomulhat a Mekong folyón keresztül. 2016-ban – a legutóbbi alkalommal, amikor ez megtörtént – 1600 négyzetkilométernyi föld tönkrement, ami 237 millió dolláros veszteséget eredményezett.

Nguyen Van Thoan vietnami gazda, akinek a pomelóültetvénye nem messze a Vörös-folyó partjától fekszik, azt mondja, hogy 30 évvel ezelőtt egy kilométernyi föld volt a háza és a folyó között. Ma mindössze 20 méter választja el őket. Ő a homokbányászatot hibáztatja ezért, csakúgy, mint az a 6000 halász, akiknek az elmúlt években el kellett hagyniuk falujukat Indiában, a part menti Kerala államban, miután a kitermelés és az erózió veszélyeztette őket az áradásokkal szemben.

Mi lehet a megoldás?

A homokbányászat megfékezése nehéz, mivel a nagy részét egyszerűen nem is szabályozzák – a világszerte kitermelt homoknak csak körülbelül a kétötödével kereskednek legálisan. Sanghajban például a Jangce homokbányászai megkerülik a hatóságokat, mégpedig úgy, hogy meghekkelik a válaszjeladókat, amelyek a hajóik helyzetét sugározzák. Természetesen sok helyütt a tisztviselőket is bevonják a játszmába: Indiában több tartományi kormányzat minisztereit vádolták meg azzal, hogy illegális homokbányászatot folytatnak vagy ilyen tevékenységet védenek. “Mindenki benne van, mindenki akar egy szeletet a pitéből” – mondja Sumaira Abdulali, egy mumbai székhelyű jótékonysági szervezet, az Awaaz Alapítvány munkatársa. Állítása szerint őt magát kétszer is górcső alá vették a homokbányászok megállítására tett erőfeszítései miatt.

Abdulali mindazonáltal reménykedik abban, hogy javulhat a helyzet, lévén sokan felismerték a problémát és próbálnak tenni ellene. A tudósok a beton és a cement alternatíváival kísérleteznek, míg az építészek megpróbálják megtalálni ezen anyagok takarékosabb felhasználási módjait. Egyes helyeken még a vezetés is cselekszik: az indiai Mahárástra államban olyan rendeleteket fogadtak el, amelyek előírják, hogy a vállalkozók műanyag hulladékot használjanak töltőanyagként az utak építésekor vagy javításakor, míg Szingapúr igyekszik úgy új földterületekhez jutni, hogy elvezeti a vizet ahelyett, hogy homokkal töltené fel azt.

Vannak tehát megoldások, ehhez viszont arra lenne szükség, hogy mindenki “kihúzza a fejét a homokból”…

  • Kapcsolódó cikkünk:

Forrás: The Economist

Felkapott hírek

Friss hírek

Még rosszabb munkanélküliségi adatot hozhat a jövő hét az USA-ban

A tegnap közzétett heti munkanélküliségi adat az Egyesült Államokban közel ötszöröse volt a korábban valaha regisztrált legmagasabb értéknek, de egyes vélemények szerint jövő héten még rosszabbra fordulhat helyzet. Egyes államokban annyira leterhelődtek a hivatali rendszerek, hogy a múlt héten leadott adatok még nem tartalmazzák az összes beadott kérelmet.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás