A kitermeléscsökkentési megállapodás meghosszabbításáról dönthetnek a nagy olajexportáló országok csütörtökön Bécsben a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) miniszteri szintű tanácskozásán – a cél a piaci egyensúly helyreállítása a piaci túlkínálat csökkentése és a bőséges raktárkészletek leapasztása révén, hogy ezáltal megtámasszák a kőolaj világpiaci árát.
Az OPEC 13 tagállama és a kartellen kívüli 11 nagy olajkitermelő ország tavaly decemberben állapodott meg arról, hogy az októberi szinthez képest január 1-jétől együttesen napi 1,8 millió hordóval fogják vissza a kitermelést fél éven keresztül.
Az eddigi nyilatkozatok alapján az tűnik a legvalószínűbb forgatókönyvnek, hogy kilenc hónappal, jövő év márciusának végéig tolják ki a január óta érvényes megállapodás júniusban lejáró hatályát.
A kitermelés visszafogásának mértékén feltehetően nem változtatnak, vagy csak kis mértékben növelhetik, miután most először csatlakozhatnak a megállapodáshoz olyan országok is, mint például Türkmenisztán és Egyiptom, amelyek kitermelése azonban jóval kisebb mint a nagyoké.
Szaúd-Arábia, az OPEC legnagyobb olajkitermelő országa és de facto vezetője változatlan tartalommal további 9 hónapra hosszabbítaná meg az egyezséget – álláspontját támogatja az OPEC-tagállam Irak és Algéria, valamint a kartellen kívüli legnagyobb olajkitermelő, Oroszország.
Esszám al-Marzúk kuvaiti olajminiszter szerdán úgy nyilatkozott, hogy minden lehetőség a tárgyalóasztalra kerül, ideértve a megállapodás 12 hónappal történő meghosszabbítását és egy nagyobb mértékű korlátozást. Egy névtelenül nyilatkozó OPEC-forrás azonban úgy vélekedett, hogy a kitermelés lényegesen nagyobb mértékű visszafogása csak akkor lenne elképzelhető, ha azt Szaúd-Arábia kezdeményezi és a többi olajmonarchia támogatja.
A kitermeléscsökkentési megállapodás elősegítette azt, hogy a kőolaj világpiaci ára ismét 50 dollár fölé kerüljön, az árak emelkedése viszont azt eredményezte, hogy újra nyereségessé vált a palaolajkitermelés, ami a termelés felpörgetésére ösztönözte az amerikai vállalatokat.
A felesleg tehát nem tűnt el a piacról, a globális raktárkészletek magasak maradtak, így május elején újra 50 dollár alá süllyedt a hordónkénti olajár a határidős jegyzésekben. Ennek hatására gyorsan mozgásba lendültek a nagy olajexportőr országok és döntöttek arról, hogy 2018 márciusáig fogják vissza a kitermelést, nem az év végéig, miként azt addig tervezték.
Az OPEC-tagállamok döntéshozó szerve, az évente kétszer ülésező Konferencia csütörtökön ül össze, és a tanácskozáson jelen lesznek a nem OPEC-tag kitermelők, hogy döntsenek a kitermelésről. Előtte, szerdán a monitoring bizottság tagjai (Kuvait, Venezuela, Algéria, valamint Oroszország és Omán) és a soros OPEC-elnök Szaúd-Arábia olajügyi miniszterei megvitatták, hogy milyen hatása volt a kitermelés csökkentésének a globális kínálatra. A bizottság azt javasolja a Konferenciának, hogy kilenc hónapra és változatlan kvótákkal hosszabbítsák meg a kitermelést korlátozó megállapodást.
A globális kereskedelem szempontjából legjelentősebb két nyersolajkeverék, az északi-tengeri Brent és a nyugati féltekén irányadó West Texas Intermediate (WTI) ára a határidős jegyzésekben az előző napi záróár közelében mozgott szerda délután. A júliusi szállítású Brent 0,15 százalékkal 54,23 dollárra, a júliusi WTI pedig 0,02 százalékkal 51,48 dollárra drágult. A tavaly novemberi szinthez képest közel 20 százalékkal nőttek az árak.
Forrás: MTI/Reuters/AP/AFP