Alkotmánymódosítási kudarc: Hollande lefelé csúszik a lejtőn

Négy hónap alatt kimúlt a meg sem született alkotmánymódosítás. Pedig a november 13-ai merényletek utáni hétfőn, Versailles-ban a Francia Kongresszusban – azaz amikor a Nemzetgyűlés és a Szenátus közösen ülésezik – még úgy tűnt, hogy nemcsak a francia himnuszt, a Marseillaise-t éneklik együtt a képviselők, hanem közösen beállnak Francois Hollande alkotmánymódosítása mögé is, a nemzeti egységet jelképezve.

Az alkotmánymódosítás az állampolgárság megvonását kiterjesztette volna a Franciaországban született kettős állampolgársággal rendelkező személyekre is. A jelenlegi szabályozás szerint ugyanis csupán a más országban született, s a francia állampolgárságot másodikként vagy sokadikként felvett emberektől lehet megvonni a francia állampolgári címét. (Az alkotmánymódosítás ezek mellett a rendkívüli állapotról is rendelkezett volna, de az igazi polémiát az állampolgárság megvonása okozta.)

Azonban ahogy véget ért a francia himnusz, úgy merült fel egyre több kétely az alkotmánymódosítással kapcsolatban. Mind a Republikánusok, mind a Szocialista Párt megosztott volt az esetleges módosítással kapcsolatban. Így például a baloldali, párizsi főpolgármester, Anne Hidalgo egy népszerű közösségi portálon jelentette ki, hogy „nyíltan ellene van az alkotmánymódosításnak, ami egyáltalán nem szolgálja a terrorizmus elleni harcot”. Arnaud Montebourg, egykori szocialista gazdasági miniszter szerint pedig „az állampolgárság megvonása a köztársasági értékekkel teljesen szembe megy és semmi hatékonysága nincs a terrorizmus elleni harcban”.

A jobboldal sem volt egységes a döntést illetően, Alain Juppé, a republikánusok egyik esélyes köztársasági elnök jelöltje szerint a módosítás nem old meg semmit, „egyetlen dzshádistát sem akadályoz meg abban, hogy gyilkoljon”, szerinte ennél sokkal összetettebb tervre és megoldási javaslatra van szükség.

A köztársasági elnök által javasolt alkotmánymódosítást a baloldali többségű Nemzetgyűlés úgy lett volna hajlandó elfogadni, ha az az összes franciára nézve érvényes lesz. A baloldal arra hivatkozott álláspontjával kapcsolatban, hogy ha csak a kettős állampolgárokra terjesztik ki azt, akkor az megkülönböztetésre ad okot az egyes állampolgárok között, s így felborul az egyenlőség elve. Ezzel szemben a jobboldali többségű Szenátus csupán akkor adta volna a belegyezését, ha az csak a kettős állampolgárokra vonatkozik. A Szenátus érve az volt, hogy ezzel lehet elkerülni a hontalanság kialakulását.

A Nemzetgyűlés és a Szenátus között egy ideig ment az adok-kapok, mígnem március 30-a reggelén Francois Hollande személyesen nem találkozott a Szenátus vezetőjével, Gérard Larcherel (republikánus) és Claude Bartalone-al (szocilaista) a Nemzetgyűlés elnökével. A meghallgatás folyamán nyilvánvalóvá vált Francois Hollande számára, hogy a két fél nem fog közös nevezőre jutni, így nem maradt más választása, mint lezárja a vitát és visszavonja az alkotmánymódosítási elképzelését.

Igaz többen már az elején halott ötletnek tartották a javaslatot. Így például Pascal Cherki szocialista képviselő véleménye szerint „hogyan is gondolhatta azt Hollande, hogy a jobboldal egy évvel a köztársasági elnökválasztás előtt ilyen ajándékkal jutalmazza meg őt”. Utalván ezzel arra, hogy ezen módosítással jelentős támogatást nyerhetett volna a jobboldali szavazók köreiből a köztársasági elnök. Igaz – amint már fent is olvashattuk – a jobboldal sem volt egységes a módosítást illetően, nem véletlen, hogy a Le Figaro úgy jellemezte a helyzetet, mintha mindeni mindenki elleni harcolna. Mi sem mutatja jobban ezt a kaotikus helyzetet, mint a módosítás nemzetgyűlési megszavazása, ami során 119 szocialista képviselő szavazott a módosítás mellett és 92 ellene, míg a Republikánusoknál 32 mellette és 30 ellene. Igaz hiába fogadta el a Nemzetgyűlés a módosítást, ha a Szenátusnak a jóváhagyott javaslat nem tetszett.

Manuel Valls miniszterelnök szerint azonban az egész vita nem mutat mást mint, hogy a jobb és a baloldal egyszerűen képtelen a közös munkára, s egymásra mutogatnak a módosítás bukása miatt. Így például Nicolas Sarkozy rögtön kikelt a köztársasági elnök ellen, ugyanis véleménye szerint most mutatkozik meg legjobban Francois Hollande rendszere, miszerint „nagy erővel megígérünk mindent és mindennek az ellenkezőjét csináljuk (…) A köztársasági elnök, így az egész országot bénultságra és mozdulatlanságra ítéli” – olvashatjuk a Le Monde-ban. A szocialisták pártelnöke, Christophe Cambadélis szerint „az ellenzék egy része bármiféle alkotmánymódosítási javaslatot ellenez (…) teljesen elítélem az ilyen fajta viselkedést”.

Természetesen a törvény visszavonását a Szocialista Párt radikálisabb szárnya kifejezetten boldogan fogadta, ők ugyanis már a kezdetek óta ellenezték. A módosítás visszavonása tovább csökkentheti Francois Hollande népszerűségét és lakosságon belüli pozitív megítélését, pedig egy évvel a választások előtt mindennél jobban szüksége lenne a szimpátiára. A Le Monde jelenlegi közvélemény-kutatása szerint – amit még a bejelentés előtt készítettek – a köztársasági elnök vereséget szenvedne mind Alain Juppé, mind pedig Sarkozy ellen már az első fordulóban.

Az alkotmánymódosítás bukása a Le Figaro szerint még tovább rontotta a kormánypárt egységet, ami egy évvel a választások előtt még bizonytalanabbá tette Francois Hollande párton belüli pozícióját: széke egyre jobban inog, s akár az is lehet, hogy nem ő lesz a kormányzó szocialisták közvetkező elnökjelöltje.