Palesztin állam: lenni vagy nem lenni?

Szerdán Marie Antoinette Sedin palesztin nagykövet értékelte a palesztinok jelenlegi helyzetét a budapesti Közép-európai Egyetemen Balázs Péter volt magyar külügyminiszter, az egyetem Európai Uniós bővítési tanulmányokkal foglalkozó intézetének elnöke jelenlétében. A nagykövet asszony egy libanoni palesztin menekülttáborban nőtt fel, de lehetősége nyílt, hogy Stockholmban tanulhasson. Sokat foglalkozott a palesztin menekülttáborokban található körülményekkel, különösen a menekülttáborokban élő nők és gyermekek életével. 

Sedin nagykövet asszony miután saját szemszögéből felvázolta a palesztinok történelmét a Szentföldön, hangsúlyozta, hogy az izraeliek fokozatosan bekebelezik a palesztin területeket, és az izraeli fal a palesztin területeken belül épült fel. A palesztin tulajdonosoknak két választása van: vagy maguk bontják le saját házukat, vagy kifizetik a lebontás költségeit az izraeli államnak. Jelenleg százhuszonegy állandó zsidó telep található Ciszjordániában, közülük a legnagyobb Pisgat Zeev Kelet-Jeruzsálemben. Ezenfelül léteznek illegálisan épített zsidó telepek is (úgynevezett outpostok), amelynek mostani száma eléri a százkettőt.

A korábbi béketárgyalások nem hoztak pozitív eredményt a nagykövet szerint, és fokozódott az elnyomás, a palesztin városok kapujánál lévő izraeli ellenőrzési pontok pedig nagyon megnehezítik a palesztinok mindennapi közlekedését.

A palesztin lakosság reményvesztetté vált az elmúlt évek eseményei hatására. Alapvető követelésük, hogy Izrael, a megszálló hatalom vessen véget a palesztin területek megszállásának és bontsa le a falat a palesztinok területein. A palesztin álláspont szerint Izraelnek vissza kell térnie az 1967-es határokhoz, és bele kell egyeznie egy független, szabad és önálló palesztin állam létrehozásába Kelet-Jeruzsálem fővárossal. A legnagyobb problémának az izraeli megszállást tartják, amely a leghosszabb ideig tartó megszállás a modern kori történelemben. A palesztin nagykövet szerint a megszállónak kell teljesítenie kötelezettségeit. Sedin nagykövet rámutatott arra, hogy más nemzetek szabadságharcosait hősnek tekinti a nemzetközi közvélemény, míg a palesztinokat rendszerint terroristának nevezik.

Felhívta a figyelmet a gázai, 1,8 milliós lakosság szenvedésére, akik nem tudtak hova menekülni az izraeli légitámadások elől a 2014 nyarán kitört háború alatt, és akik 2006 óta viselik a gazdasági blokád negatív következményeit. A Hamász palesztin terrorista szervezet 2006 elején megnyerte a választásokat és átvette az irányítást a Gázai-övezetben. A nemzetközi közösség nem adott egyetlen esélyt sem a Hamász-kormánynak Sedin nagykövet szerint, pedig Izraelben is több szélsőséges ideológiájú párt létezik. Szankciókat vezettek be a Hamász-kormány elszigetelése érdekében, amelyek miatt a gázai lakosság nap mint nap egyre jobban szenved.

Sedin nagykövet kiemelte, hogy Jeruzsálem és a palesztin menekültek kérdése akadályozta meg Jasszer Arafatot abban, hogy a palesztinok képviseletében a Camp Davidben folyó béketárgyalásokon elfogadja a zsidó állam békére tett ajánlatát, mivel ez a két kérdés nem került volna rendezésre a palesztin felet megnyugtató módon. A palesztin nagykövet szerint a cionista Izrael elutasítja a palesztin állam létrehozását, a jelenlegi Netanjahu-kormány több tagja és ellenzéki képviselők is hevesen ellenezték azt mostanában tett nyilatkozataikban. A palesztin vezetők legfőbb fegyvere a nyilvánosság, amellyel a palesztinok ügye mellé állíthatják a világ közvéleményét. 

Összességében a palesztinok elvesztették hitüket a kétállamos megoldásban, miközben a palesztin nagykövet jobbnak tartja az egyállamos megoldást, amely államban minden állampolgár egyenlő és érvényesülnek az emberi jogok.

A nagykövet asszony értékelésében kizárólag palesztin szemüvegen keresztül vázolta fel a helyzetet, amelyet a közönség később kérdéseiben fel is rótt neki. Elmaradt az izraeli biztonsági aggályok és sérelmek felvetése, így nem esett szó az izraeliek ellen palesztinok által elkövetett késelésekről és az izraeli biztonsági erők kövekkel és gyújtóbombákkal történő megdobálásáról sem. Tovább rontja a helyzetet, hogy az Izrael-ellenes uszítás folytatódik, és ösztönzi a palesztin felkelőket az izraeli civilek és katonák elleni erőszakos támadásokra. A Hamász és az Iszlám Állam kemény propagandát folytat, valójában felkelést szít a palesztinok körében, de Mahmúd Abbász palesztin elnök nyilatkozatai se járulnak hozzá a feszültség csökkentéséhez. Abbász elnök szavai nem ítélik el az erőszakot és a szélsőségességet, így nem vezetnek megbékéshez.

A palesztinoknak joguk van az önrendelkezéshez és a szabadsághoz, mégis a szeptember közepe óta tartó erőszakhullám Izraelben inkább a harmadik intifáda rémképét vetíti elénk, és egyre távolabbinak látszik a palesztin állam létrehozása, valamint a béke elérése Izrael és a palesztinok között. Egyik oldalon a zsidó telepek folyamatos építése nagy akadályt gördít a béketárgyalások újrakezdéséhez, másik oldalon az izraeliek elleni palesztin terrorista cselekmények jogos biztonsági aggodalmakat keltenek a zsidó állam kormányában. Mindez akadályozza a bizalomépítést a felek között, és a drámaian romló izraeli közbiztonság miatt csak nő a félelem a zsidó lakosságban a palesztinokkal szemben.