Lehallgatási botrány Franciaországban

Az amerikai titkosszolgálat éveken keresztül lehallgatta a francia köztársasági elnökök és azok közvetlen körneyezetének a hívásait, áll a Wikileaks által napvilágra hozott dokumentumokban. A szélsőséges pártok azonnali szakítást akarnak az Egyesült Államokkal, Franciaország azonban egyre inkább rá van utalva az amerikaiakkal való együttműködésre a terrorizmus elleni harcban.

Az amerikai titkosszolgálatok folyamatosan lehallgatták a legutóbbi három francia köztársasági elnök (Jaques Chirac, Nicolas Sarkozy és Francois Hollande), a tanácsadóik és közvetlen környezetük telefonhívásait, robbant a hír a június 23-án éjjel a Wikileaks által nyilvánosságra hozott és a francia Libération és Mediapart által közölt dokumentumoknak köszönhetően. A francia napilap szerint az igaz, hogy semmilyen fontosabb információt nem tartalmaznak a közölt dokumentumok, de megmutatják, hogy az amerikai titkosszolgálatok és főként a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) érdekei Párizsig nyúlnak s válogatás nélkül bárkit megfigyelés alá vonnak, legyen az szövetséges ország vagy sem. A napilap ezek mellé egy adatbázist is közölt, melyben az újság szerint könnyen azonosítható több egykori politikus és hivatalnok telefonszáma, köztük az egykori köztársasági elnöké, Nicolas Sarkozy-é is.

Az információk felfedése után a francia államfő másnap reggel azonnal összehívta a Biztonsági Tanácsot, ahol Francois Hollande mellett jelen volt Manuel Valls miniszterelnök, az illetékes miniszterek és a titkosszolgálatok szakemberei is. A reggeli megbeszélés után egy kommünikében jelezték, hogy „Franciaország nem tolerál semmiféle olyan cselekményt, mely megkérdőjelezi az ország biztonságát” és a lehallgatást „egy elfogadhatatlan lépésnek” tekintik. A francia külügyminisztérium továbbá behívatta a párizsi amerikai nagykövetet is, hogy bővebb felvilágosítást kapjon a lehallgatási ügy részleteiről és miértjeiről. Továbbá két titkosszolgálati szakembert küldtek az Egyesült Államokba, hogy mélyebben megvizsgálják a lehallgatási botrányt.

Eközben az Egyesült Államok Biztonsági Tanácsának a szóvivője, Ned Price próbálta lecsillapítani a szenvedélyeket, s biztosította a jelenlegi francia kormányzatot arról, hogy senkit nem hallgatnak le jelen pillanatban. „Nem célunk és nem is lesz célunk (lehallgatni) Francois Hollande telefonbeszélgetéseit” jelentette ki Ned Price. Igaz, semmilyen bővebb információt nem nyújtott az eddigi lehallgatásokkal kapcsolatban.

Nem sokkal később maga az amerikai elnök is felkereste telefonon Francois Hollande-t és biztosította arról, hogy egyértelműen ellene van, hogy bármely szövetségi országban lehallgatásokat kezdeményezzenek. Barack Obama kijelentette, hogy „már nem hallgatnak le senkit, s nem is fognak, erről biztosíthatom”.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Jean-David Levite ENSZ majd későbbi washingtoni nagykövet és Nicolas Sarkozy egykori diplomáciai tanácsadója egyáltalán nem volt meglepve attól, hogy lehallgatták. „Amikor ENSZ-ben majd később Washingtonban nagykövet voltam vagy mikor Nicolas Sarkozyvel együtt dolgoztam az Elysében mindig tisztában voltam azzal, hogy lehallgatnak. Ez együtt jár ezzel a pozícióval.” jelentette ki az France24-nek az egykori diplomata. A Le Figaronak Bernard Squarcini, aki egykor a Belső Biztonsági Szervezet vezetője volt elmondta, hogy a francia hírszerzés sem szent. „Az amerikaiak lehallgatnak minket, hogy többet tudjanak meg gazdasági és kereskedelmi terveinkről. Mi pedig lehallgatjuk őket ugyanezekről, hiszen nemzeti érdek, hogy megvédjük a vállalatainkat” jegyezte meg Squarcini, majd hozzátette „a morális probléma akkor vetődik fel, amikor egy ország a legmagasabb állami szinteken is lehallgatja a saját szövetségeseit. Ugyanis van egy adag szakmai etika, amit tiszteletben kell tartani” – jegyezte meg.

Az információk napvilágra kerülése után elszabadultak az indulatok a francia politikai elit köreiben. Az egykori francia külügyminiszter, jelenleg Republikánus politikus Renaud Muslier szerint vissza kellene küldeni a jelenlegi párizsi amerikai nagykövetet, míg Yves Pozzo di Borgo konzervatív szenátor szerint „le kell rombolni az amerikai nagykövetségnek azt a részét, ahonnan a lehallgatás folyt.” A szélsőséges pártok ennél még tovább mentek. Egyből követelték, hogy lépjen vissza a francia kormány a Transzatlanti Szabadkereskedelmi Megállapodás tárgyalásaitól. A Baloldali Párt alapítója Jean-Luc Mélenchon megjegyezte, hogy mivel a lehallgatások azután is folytak miután Franciaország 2009-ben visszatért a NATO katonai szervezetéhez. Szerinte „az Egyesült Államokat támogató Amerika-szimpatizánsok a város idiótái” és azonnali menedékjog megadását követeli a Wikileaks két fő szervezőjének Edward Snowdennek és Julien Assange-nak. Marine Le Pen, a szélsőjobboldali Nemzeti Front elnöke szerint „rá kell jönnünk arra, hogy az Egyesült Államok nem a szövetségesünk, nem a barátunk” és az országnak egy határozott jelet kell küldenie az Egyesült Államok irányába azzal, hogy visszalép a transzatlanti tárgyalásoktól.

Azonban alig hogy elült a vihar Párizsban, a Wikileaks alapítója beszédet mondott a TF1 francia közszolgálati televízión, melyet tv nézők milliói kísértek figyelemmel. Itt többek között jelezte, hogy a jövőben várhatóan újabb dokumentumokat fognak a nyilvánosságra hozni. Továbbá figyelmeztette a franciákat, hogy ne engedjék eltiporni országuk szuverenitását. „A munkanélküliség Franciaországban folyamatosan nő. Ez nem véletlen. Egyesült Államok egy piszkos játékot űz, és azt akarja elérni, hogy marginalizálódjon a francia és európai vállalatok versenyképessége.” „Ez csak egy sorozat kezdete” – tette hozzá a Wikileaks alapítója.

Nicholas Dungan külpolitikai szakértő szerint várhatóan a most kiderült lehallgatási botrány rövidtávon nem lesz hatással a francia-amerikai kapcsolatokra. „Franciaország mindig is egy független és egyenlő külpolitikát folytatott az Egyesült Államokkal szemben. A kémkedési ügy felfedése nem fogja megakasztani a két ország közötti együttműködést, ami pl. a Nemzetközi Klíma Konferenciát illeti vagy az együttes titkosszolgálati kémkedési akciókat. Továbbá nincs másik két ország, mely jobban együttműködne a terrorizmus elleni harcban, mint Franciaország és az Egyesült Államok” jegyzete meg Nicholas Dungan.

Az együttműködés fontosságát csak tovább erősíti a június 26-án Lyon mellett egy kemikáliákat előállító gyárban történt terrorcselekmény, mely során egy embert lefejeztek és a terrorista fel akarta robbantani az üzemet, mely azonban nem sikerült. Ez azonban jól mutatja azt, hogy Franciaországnak szövetségesekre van szüksége annak érdekében, hogy hatékonyan tudjon harcolni a terrorizmussal szemben.