Franciaország új jobbközép pártja: a Republikánusok

Republikánusok néven Nicolas Sarkozy vezényletével megalakult a francia jobbközép legújabb pártja, amely az egykori Népi Mozgalom Unióját váltja fel. A szervezeten belül azonban már meg is indult a verseny, hogy ki legyen a párt köztársasági elnökjelöltje 2017-ben, és az első repedések is megmutatkoztak.

2015. május 30-án tartották a Republikánusok alapító kongresszusát, mely a 2002 óta létező jobbközép Népi Mozgalom Unióját (UMP) váltotta le, aminek neve egyrészről már megkopott az évek alatt, másrészről több politikai botrány is kapcsolódott hozzá (ezek közül a legismertebb a Bettencourt pártfinanszírozási ügy).

Az újonnan alakult politikai formáció megpróbálja egy zászló alá összefogni a keresztény demokratákat, a gaullistákat, a liberálisokat és a radikálisokat egyaránt. A konzervatívok ugyanis tanulván a szocialisták hibájából felismerték, hogy csak egységesen képesek legyőzni mind a baloldali Szocialista Pártot, mind a szélsőjobboldali Nemzeti Frontot. Ezen egység első gyümölcse már most a tavaszi helyhatósági választásokon is megmutatkozott, amelyet az UMP nagy fölénnyel meg tudott nyerni a Nemzeti Front és a Szocialista Párt jelöltjei előtt.

A párt nevének a megújulása azonban már az első lépést jelenti a 2017-ben esedékes köztársaság elnöki választásokra is. Az azonban még kérdéses, hogy ki lesz a jobbközép párttömörülés közös jelöltje, ugyanis erre a titulusra többen is pályáznak.

Sokan a legesélyesebbnek az egykori köztársasági elnököt, Nicolas Sarkozyt tartják, aki az egész Republikánus pártalapítás kezdeményezője volt. Egyes vélemények szerint az új párt Nicolas Sarkozy pártja, s az ő ötlete volt a párt teljes megújítása és átnevezése is. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a névváltoztatást a jelenlévők 83 százaléka hagyta jóvá, s a kongresszus alatt végig Sarkozyt éltette a közönség. Azonban a képet árnyalja, hogy a tagságnak csupán a 45,74 százaléka volt jelen, s adta le a szavazatát, míg a többiek tartózkodtak a szavazástól. Hiába sikerült tehát keresztülvinnie a névváltoztatást Sarkozynek, ezt a tagság nagy része nem támogatja egyhangúan.

Nicolas Sarkozy helyzetét csak tovább bonyolítja a napokban közölt közvélemény-kutatás, amely arra kereste a választ, hogy szívesen látnák-e az egykori köztársasági elnököt újra a hivatalában. Erre a válaszadók 72 százalék nemmel szavazott, ami jól mutatja azt, hogy a francia társadalom nem támogatja elnöki ambícióit.

Alacsony népszerűségét jól mutatja a 2015 februárjában közölt népszerűségi index is, melyen 12. helyen áll, s ahol nemcsak a sokszor támadások középpontjában lévő jelenlegi miniszterelnök Manual Valls előzte meg, hanem párton belüli legnagyobb riválisa, Alain Juppé is. A bordeaux-i polgármester nemcsak megelőzte, hanem egyenesen a legnépszerűbb politikusnak számít Franciaországban. A Republikánusok kongresszusa után Juppé – ahol a jelenlévők egy része kifütyülte beszéde elején – az Europe 1-nek adott interjújában kifejtette, hogy készül az elnökjelölő kampányra. Tisztában van vele, hogy nincs akkora pártháttere, mint Nicolas Sarkozynek, de „szervezem a saját kis vállalkozásomat, és néha a kisvállalkozások sokkal hatékonyabbak, mint a CAC 40 (a francia tőzsde) nagy vállalatai” és meglehet, hogy Sarkozynek „van egy pártja, de nekem pedig egy véleményem van, mellyel választást lehet nyerni” – jegyzete meg Alain Juppé.

Tehát alig, hogy megalakult az új párt, amely Nicolas Sarkozy szavaival élve a megújulást, az újjászületést, s az egységet hozza magával, az elnökjelöltségért való küzdelem során már a megosztottság jelei is mutatkoznak.