Négy éven belül felállhatna az Európai Valutaalap

Két szakaszra bontott négyéves ütemterv keretében képzeli el a gazdasági és monetáris unió (EMU) kiteljesítését az a jelentés, amit a június végi EU-csúcs elé készül terjeszteni öt uniós intézmény vezetője. A terv 2019 félévéig egy eurózóna szintű fiskális stabilizációs mechanizmust, jogilag kötelező gazdasági konvergenciákat és az ESM átalakításával egy Európai Valutaalapot irányozna elő.

Rövid- és hosszú távú lépésekre lebontott ütemtervet készül javasolni a gazdasági és a monetáris unió (EMU) kiteljesítésére az a jelentés, amit öt uniós intézmény vezetője készül az állam- és kormányfők elé terjeszteni a június 25-26-i EU-csúcson.

A formailag az Európai Bizottság, az Európai Tanács, az Eurócsoport, az Európai Központi Bank és az Európai Parlament elnökei által kidolgozandó jelentés – ami igazából a Bizottság műhelyeiben készül – két, egyenként kétéves, de egymástól jól elkülönülő szakaszban képzeli el az eurót aládúcoló gazdasági és pénzügyi unió architektúrájának a tökéletesítését, részben konszolidálva és közösségi szintre helyezve az elmúlt évek válságkezelései során hozott intézkedéseket és újításokat.

A kiteljesített EMU tervrajza – aminek még nem végleges tervezete a BruxInfo birtokába jutott – a már korábbról is ismert négy fő területen irányoz elő két szakaszban konkrét lépéseket a nagy mű hozzávetőleges befejezésére. Ezek: a gazdasági unió, a fiskális unió, a pénzügyi unió (vagyis a bankunió kiteljesítése) és a politikai unió a szükséges intézményi változásokkal és a demokratikus elszámoltathatóság erősítése révén.

A közel 20 oldalas dokumentum az említett négy területen javasolt reformokat és intézkedéseket sorolja fel, minden esetben rövid- és hosszabb távra időzítve. Az egész terv megvalósítására elég szűk, négy éves határidőt szabnának.

Az első kétéves szakasz idén július 1-vel startolna és 2017. június 30-án érne véget, és a papír szerint a létező EU-szerződésekben meglévő lehetőségek kihasználására épülne. A második, 2019. június 30-án véget érő építkezési fázis már messzemenőbb intézkedéseket előfeltételezne, bár itt sincs szó kimondottan az uniós szerződés módosításáról, igaz már meghozott intézkedések uniós keretbe foglalásáról viszont igen (ami viszont feltételezi a szerződés egyszerűsített eljárás útján történő módosítását).

Az egész terv azon a logikán alapul, hogy az eurózónát jelenleg legjobban szétfeszítő jelenség a valutaunió tagjai között fennálló nagy eltérések. A jelentés következtetése szerint csak ezeknek a különbségeknek egy konvergencia folyamaton keresztül történő csökkentése révén biztosítható az, hogy minden országnak jobban megérje belül lenni, mint kívül.

A terv az első két éves szakaszban, azaz rövid távon a gazdasági unió terén többek között a makrogazdasági egyensúlytalansági eljárás végrehajtásának és az európai szemeszter szociális dimenziójának megerősítését javasolja és kezdeményezi „a versenyképességi hatóságok euróövezeti rendszerének létrehozását.

A fiskális unió fejezete alatt egy új európai fiskális testület felállítását indítványozzák, amely európai szintű független értékelést adna a költségvetési folyamatokról. A pénzügyi unió területén elsőbbséget élvezne a bankunió kiteljesítése, ennek részeként pedig az egységes bankszanálási alapnak egy állandó pénzügyi mechanizmussal való kiegészítése, valamint a még hiányzó közös betétbiztosítási rendszerről való megállapodás elérése és a tőkepiaci unió elindítása.

A politikai uniót illetően a következő két évben az európai szemeszter átalakítása és két különálló negyedéves szakaszra való bontása, az európai szemeszter parlamenti ellenőrzésének megerősítése, és a nemzeti parlamentekkel folytatott együttműködés elmélyítése lenne a cél.

Ezen belül a papír elképzelhetőnek tartaná egy, kifejezetten az eurónak szentelt bizottság felállítását az Európai Parlamenten belül, de az Eurócsoport hatékonyságának javítása (például főállású elnök kinevezése), és az euróövezet egységes külső képviseletének megvalósítására irányuló lépések megtétele is a felvázolt tervek között szerepel. Idetartozik még az elmúlt években elfogadott számos kormányközi struktúra (a fiskális paktum, az euró plusz paktum, és az egységes bankszanálási alap) közös EU-keretbe való beillesztése.

Az építkezés második, 2017. július 1-től startoló szakaszában a maastrichti eurócsatlakozási kritériumok logikáját követően a gazdasági unió égisze alatt jogilag kötelező gazdasági konvergencia mutatókat fogadnának el, mindenekelőtt a munkaerőpiaci politikákat illetően.

A fiskális unió szintjén nagy újításként már négy éven belül létrehoznának az eurózónán belül egy olyan fiskális mechanizmust, ami a tagállamok segítségére lenne a külső sokkhatások levezetésében. Ez kifejezetten azt a célt szolgálná, hogy kiegészítse a gyakran nem elégséges tagállami automatikus stabilizátorokat. Az egyik lehetséges opció egy biztosítási rendszer létrehozása lenne a nemzeti munkanélküli segélyrendszerek számára. A forrásokhoz való hozzáférés ugyanakkor nem lenne automatikus, azt a közösen elfogadott konvergencia paraméterek teljesítéséhez kötnék.

Végül pedig ami az intézményrendszer továbbfejlesztését illeti (politikai unió), az öt elnök szövegtervezete egy Európai Valutaalap (EMF) létrehozására tesz javaslatot az Európai Stabilitási Mechanizmusnak (ESM) az EU jogi keretei közé való beillesztése révén.