Az ebola árnyékában

A mintegy fél éve elképesztő mértékben terjedő vírus óriási indulatokat szül világszerte. A félelem társadalmi problémákat generál, ugyanakkor együttműködést és kooperálást is eredményezett.

Március óta 4500 ember vesztette életét a pusztító vírus miatt, legtöbben Sierra Leonéban, Guineában és Libériában. Az áldozatok közül 239-en egészségügyi dolgozók. A libériai elnök úgy nyilatkozott, hogy akár egy egész generáció is áldozatul eshet – az elnöknő szerint az sem véletlen, hogy Libéria, Sierra Leone és Guinea lettek a pandémia legnagyobb áldozatai, hiszen a térségben sürgősségi, orvosi és katonai szolgáltatások fejletlensége és kiépületlensége miatt nem tudták felvenni a harcot a járvány terjedésével szemben. A polgárháború előtt háromezer orvos volt az országban, a háború után csak harminchat maradt. 

Világszerte igyekeznek segítséget nyújtani a nyugat-afrikai országoknak: a legnagyobb orvosi kontingenst például Kuba küldte a térségbe, összesen 461 orvost és ápolót. Raul Castro kubai elnök a múlt hétvégi elkötelezett baloldali országokat tömörítő ALBA blokk csúcstalálkozóján úgy nyilatkozott: „Meg vagyok győződve arról, hogy ha ezt a fenyegetést nem állítjuk meg azonnal Nyugat-Afrikában, akkor könnyen a történelem legnagyobb járványává válhat az ebola”.

A találkozót azután hívták össze, hogy meghalt az első ebolával fertőzött beteg az USA-ban, Dallasban. Castro akár az Egyesült Államokkal való több évtizedes ellenségeskedésnek is véget vetne a vírus megállításának érdekében. „Kuba a világ minden országával együtt kíván működni, beleértve az Egyesült Államokat.”

A kubai diplomácia már számos katasztrófa sújtotta országba küldött orvosokat és egészségügyi munkásokat, legutóbb például a haiti földrengés után. Ez azonban nem csupán önzetlenség. Mindez egy olyan országban történik, ahol súlyosan megsértik az emberi jogokat, így az ilyen akciókkal sokat javítanak az imázsukon, de gyakorlati haszna is van a szakemberek exportálásának. A Szovjetunió felbomlása után a kubai gazdaság nehéz helyzetbe került, így az utóbbi években több ezer egészségügyi dolgozót küldtek Venezuelába és Brazíliába valutáért és olajért cserébe. Ezek a programok jelentik a legnagyobb bevételi forrást a szigetországnak. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy 11 milliós ország létére milyen nagy arányban küld segítséget Afrikába Kuba, ahol egyébként is nagy az orvoshiány.

De más országok is adakoztak: Dél-Korea szintén orvosokat, ápolókat és katonai tiszteket küld, Kína pedig 6 millió dollárt ajánlott fel az élelmiszerhiány csillapítására.

Az Európai Unió is kezd felocsúdni a tehetetlenségéből. A hétfői luxemburgi csúcson a 28 külügyminiszter megállapodott, hogy kijelölnek egy koordinátort, aki a betegség elleni harchoz szükséges erőforrásokat kezeli. Emellett az EU 500 millió eurót ígért az ebolával fertőzött országoknak. De nem csak az EU, az ENSZ is sok kritikát kap, hogy miért nem reagált még érdemben semmit.

Eközben gatwicki repülőtéren is megkezdik az Észak-Afrikából érkező utasok hőkamerás vizsgálatát. A Heathrow-n már múlt héten felállították az érzékelőket, és a rendszert folyamatosan kiterjesztik a manchesteri és birminghami repterekre is. Az utasoknak a testhőmérsékletük mérésén túl egy, az egészségi állapotukat érintő kérdőívre is válaszolniuk kell, így próbálják kiszűrni, hogy ebolagyanús személyek továbbutazzanak. Eddig csupán 3 ebolával fertőzött utas próbálta meg elhagyni Afrikát. A szakértők úgy tartják, a hőkamerás ellenőrzés a legjobb módja az esetleges fertőzöttek kiszűrésének. De nem csak Nagy-Britanniában ilyen elővigyázatosak, a párizsi Charles de Gaulle reptéren is hőkamerával vizsgálják a Guineából érkező utasokat.

Az ebola által gerjesztett félelem társadalmi feszültségeket is okozott. Az Egyesült Államokban több ezer nyugat-afrikai bevándorló él, akiknek most meg kell küzdeniük az őket ért stigmákkal. Az első amerikai halálos áldozat ugyanis a libériai Thomas Eric Duncan volt. Az augusztusban önként karanténba vonuló Bestman Yates szintén Libériából hazatérve vonult a 21 napos elzárkózásba. Yates, miután elhagyta a kórházat, nem tudott visszamenni korábbi munkahelyére és olyan kritikákat is kapott, hogy ők hozták be a vírust az Egyesült Államokba. De az afrikaiak a mindennapokban is találkoznak a megbélyegzésekkel. Az egészségügyben dolgozó libériaiaktól azt kérték, ne érintsék meg a betegeket, a szülők óva intik gyermekeiket, hogy a libériai gyerekek közelébe menjenek az iskolában. Két nigériai fiatal felvételét elutasították a texasi Navarro Főiskolán, mert egy új szabály értelmében az ebolával fertőzött országokból származó hallgatók nem lehetnek az iskola diákjai. Egy Mississippi-beli iskolából pedig a szülők maguk vitték el a gyermekeiket, miután megtudták, hogy az igazgató nemrég Zambiából tért haza. Az indulatok tehát hevesek, és a politika szereplők csak olajat öntenek a tűzre, különösen a republikánus oldalról, ahol a vírus elterjedését Obama elnök hibájának tartják, mert nem kezelte megfelelően a kialakult krízist. A konzervatívok egyenesen azt követelik, hogy tiltsák meg a térségből érkezők belépését az országba. Kemény szavakkal rágalmazzák az elnököt, aki szerintük nem hisz az Egyesült Államok különlegességében és azt akarja, hogy az amerikaiak legyenek olyanok, mint bárki más, ha tehát Afrika szenved az ebolától, akkor az amerikaiak is kötelesek csatlakozni ehhez a csoporthoz és velük együtt szenvedni. Az afrikai közösség próbálja megérteti a közvéleménnyel, hogy ez nem afrikai probléma, hanem globális veszély, de amíg ilyen indulatokat gerjeszt a betegségtől való félelem, addig a térségből érkező bevándorlók sem tudnak szabadon nyilatkozni és kiállni a nyilvánosság elé.

Pedig van pozitív példa is az ebola elleni harcban: Nigériában sikerült megállítani a vírus terjedését. Az utóbbi években Nigéria már sikeres kampányt indított a gyermekbénulás ellen, az ebola megjelenésekor pedig a szakemberek ugyanazokat az eszközöket alkalmazták, mint akkor, és a széleskörű tájékoztatás eredményeképpen sikerült megfékezni a kórt. Az információ pedig sok esetben életeket menthet. Ezt jól tudja az UNICEF is – a szervezet támogatásával elkészült az „ebola dal”, amely a libériai lakosság figyelmét kívánja felhívni arra a máig sokak által tagadott tényre, hogy az ebola igenis valós dolog, és fontos, hogy mindenki megtegye a szükséges óvintézkedéseket a vírus terjedésének megfékezése érdekében. „Ha valaki meghal, ne érjetek a holttesthez, hívjátok az egészségügyi dolgozókat, hogy segítsenek nektek eltemetni a testet, de vegyetek védőfelszerelést és kesztyűt” – hangzik el a dalban. Azt remélik, így talán sikerül elmagyarázni, hogy a tüneteket lehet kezelni, és hogy hogyan tudják elkapni a vírust. Afrikában a zene az élet részét képezi, a választásoktól kezdve a gyerekbénulás elleni kampányig születtek már dalok, így Libériában ez a legjobb módja, hogy az információ eljusson a lakossághoz.

Ugyanakkor a tájékoztatás mellett igyekeznek valami olyan megoldást találni, amely hosszú távon képesek lesz megállítani a vírus újbóli elterjedését. Az ország az utóbbi években sikeresen igyekezett felépülni a harminc éves polgárháború okozta borzalmakból, és az egykori bukott állam a fejlődés útjára lépett, ezt veszélyezteti most az ebola. A libériai elnöknő úgy nyilatkozott, most az a legfontosabb, hogy olyan hosszú távú beruházások valósuljanak meg, amelyek segítségével az egészségügyi rendszer a jövőben meg tudja akadályozni egy ehhez hasonló járvány terjedését. Egy működőképes egészségügyi rendszert szeretnének kialakítani, amely gyorsan és hatékonyan tud reagálni már a vírus első megjelenésekor, ahogy ezt Ugandában is tették. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, a WHO és az UNICEF eddig is sok segítséget nyújtottak az érintett térségnek. Barack Obama bejelentette, hogy az Egyesült Államok négyezer embert küld Nyugat-Afrikába, hogy szükséges egészségügyi felszerelést vigyenek, és hogy segítsék az egészségügyi dolgozók munkáját.

Az áldozatok mellett a hátramaradt családtagok és a túlélők élete sem folytatódhat ugyanúgy, mint a járvány megjelenése előtt. Sierra Leonéban nemrég árvaház nyílt olyan gyerekek számára, akiknek a családja a vírus áldozata lett. Egy ideiglenes egészségügyi központ is nyílt, hogy segítsen az egyre több fertőzött gyermeken. Az UNICEF szerint több mint 3700 gyerek vesztette el legalább egy, vagy mindkét szülőjét Észak-Afrika szerte. Bár a szervezet mindent megtesz a Sierra Leone-i Egészségügy Minisztériummal karöltve, de a helyzetet nehezíti, hogy az országban nincs gyermekgondozási szolgálat. A fertőzöttség a családokon belül a legnagyobb, hiszen a családtagok közötti érintkezés melegágya a testnedveken keresztül terjedő vírusnak. Volt olyan család, ahol 3 gyermek maradt árván, a falu peidg kitaszította őket. Az ilyen hányatatott sorsú gyerekeknek jelenthet menedéket az árvaház, ugyanakkor az ő jövőjük is bizonytalan, mert végleges megoldást nem jelent a központ.

Elkezdődött az első ebola elleni védőoltás tesztelése Svájcban. A kanadai Nemzeti Mikrobiológiai Laboratóriumban kifejlesztett vakcinák exportálását, ha sikeresnek bizonyul a tesztelésük, a tervek szerint akár már 2015 elején megkezdődhetik. Eddig az ENSZ két kísérleti vakcina tesztelési eredményét is bíztatónak találta: a kanadai VSV-EBOV és a brit GlaxoSmithKline vállalat által kifejlesztett ellenanyag bíztató eredményekkel szolgált a majmokon folytatott kísérletek után. A kutatók emellett más alternatív módszerekkel is próbálkoznak: az USA-ban a sikeresen kigyógyult betegek vérével és plazmájával kísérleteznek, hátha tartalmaznak olyan antitesteket, amelyek segítenek leküzdeni más fertőzötteknek is vírust.

A világ tehát továbbra is feszült figyelemmel kíséri az ebolajárvány terjedését. Nigéria ebolamentessé válásával felcsillanhat a remény, hogy van mód megállítani a pusztító vírus terjedését, de még így is rengeteg hátrányt kell leküzdenie a térség országainak, hogy a jövőre nézve elkerüljenek egy ehhez hasonló katasztrófát.