Törökország is csatlakozhat az Iszlám Állam elleni koalícióhoz

Kedden kérte a török kormány a parlament felhatalmazását a hadsereg bevetésére külföldön, valamint, hogy engedélyezze a külföldi erők számára a török bázisok használatát. Törökország a leginkább érintett ország a konfliktusban, mivel mind Irakkal, mind pedig Szíriával határos, és emberek milliói menekülnek az országba, ugyanakkor eddig nem kívánt központi szerepet játszani nemzetbiztonsági, illetve külpolitikai érdekei miatt.

Egy kormányzati javaslat szerint Törökország is csatlakozhat az Iszlám Állam elleni műveletekhez, amely engedélyezi török csapatok bevetését külföldön, valamint lehetővé teszi a külföldi erőknek, hogy török területen lévő bázisokat használjanak, írja a Reuters. 

„A kormány úgy döntött, hogy a parlament felhatalmazását kéri, hogy a török hadsereget – ha szükséges – külföldön is bevethesse műveletek végrehajtására, valamint, hogy engedélyezze a külföldi csapatok számára a török bázisok használatát”, áll a kormányzati javaslatban.

A javaslat benyújtására kedden került sor azzal a céllal, hogy „megakadályozzuk azokat a támadásokat, amelyek az iraki és szíriai terrorista csoportoktól közvetlenül hazánkra irányulnak.”

Mivel a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) erős többséggel rendelkezik a török parlamentben, valószínűsíthető, hogy a javaslat elfogadásra kerül, és Törökország is részt vesz az Iszlám Állam elleni harcban. 

Törökország eddig visszautasította, hogy központi szerepet játsszon a konfliktusban, ugyanakkor a vezetés tisztában volt azzal, hogy nem maradhatnak teljesen kívül. Ahogy korábban Recep Tayyip Erdogan török elnök fogalmazott: „Nem maradunk a koalíción kívül, hiszen 1200 kilométer közös határunk van, célpontok vagyunk, valamint másfél millió menekült van hazánkban.”

A Szíriával, illetve Irakkal közös határ egyértelművé teszi, hogy Törökország nem kíván kimaradni a térség esetleges újrarajzolásából, amely az Iszlám Állammal való konfliktus valószínűsíthető következménye lesz. 

Azonban a török vezetés egy érthető dilemmával is kénytelen szembenézni: a kurdok kérdésével. Törökországban nagyszámú kurd kisebbség él, akik évek óta nagyobb önnállóságot követelnek, pártjuk, a Kurd Munkáspárt (PKK) pedig terrorszervezetként van számon tartva az országban. Ebből kifolyólag a török vezetés nem szeretné, ha az Iszlám Állam fegyverei – legyőzésüket követően – kurd kezekbe kerülnének, valamint azt sem, ha a szíriai kurd Demokratikus Egyesülés Pártjával szövetségben komoly erőként lépnének fel a kurdok Törökországban.

A másik dilemma Bassár el-Aszad. A szíriai diktátort Ankara a kezdetektől fogva elutasította és a mérsékelt lázadókat támogatta. Az Iszlám Állam elleni támadásokkal azonban pont azt az Aszadot erősítenék, akit annyira gyűlölnek. 

Könnyen előfordulhat egy olyan forgatókönyv is, amelyben Aszad erősödése mellett az iraki kurdok is egyre inkább önnállósodnak, amely alapjaiban fenyegetné a török külpolitikai és nemzetbiztonsági prioritásokat.

A török parlament 2003-ban egyszer már visszautasította a részvételt, és nem engedélyezte az amerikai csapatok számára, hogy az országból indítsanak inváziót Irak felé. Most azonban nem a koalícióban való részvétel megtagadásáról van szó, hanem arról, hogy a török vezetés szerint a katonai eszközök nem lesznek elegendők a konfliktus hosszútávú rendezéséhez. 

Törökország szerint egy átfogó politikai stratégiára van szükség, amely megoldást talál a terrorizmus okaira, ami két fő tényező miatt uralja most a Közel-Keletet: az egyik az Aszad-rezsim, mivel a 2011-es polgárháború kitörése óta számos szélsőséges csoport jelent meg Szíriában, és az Iszlám Állam is itt erősödött meg, míg a másik a plurális politikai képviselet hiánya Irakban (azaz a szunniták kirekesztése a legfőbb hatalmi pozíciókból), amely biztosította az Iszlám Államnak a szunniták támogatását, ezáltal pedig a dzsihadisták előretörését Irak területén is. Emellett a társadalmi és gazdasági problémákra is megoldást kell találni, hiszen ezek széles rétegeket érintenek, akik így hajlamosak a szélsőségek felé hajlani.

A török vezetés elhatározása, hogy részt vesz a koalícióban – a fent említett érdekein kívül – közvetlenül arra vezethető vissza, hogy a Kobane városát ostromló Iszlám Állam egyre nagyobb veszélyt jelent Törökországra is, valamint menekültek milliói vándorolnak át a határon a dzsihadista szervezet elől.