Matteo Renzi változtatna az európai „szelfin”

Olaszország nem kiskapukat keres, nem segítséget kér, hanem önváltozó képességén keresztül segítséget ad Európának – jelentette ki Matteo Renzi, az olasz soros elnökség kezdetének apropóján az EP-ben tartott vitán. A jobboldalról ugyanakkor a költségvetési szabályok betartatásának fontosságára figyelmeztették az olasz miniszterelnököt.

Ha Európáról most egy „szelfi” készülne, akkor az egy fáradt, megviselt arcot mutatna – kezdte „székfoglaló” soros elnöki beszédét szerdán az Európai Parlamentben Matteo Renzi olasz miniszterelnök, aki arra figyelmeztette az EU-t, hogy unalmas hely benyomását kelti, miközben a világ eldübörög mellette.

Renzi a soros elnöki program prioritásainak pontról pontra történő felsorolása helyett inkább filozófikus beszédet mondott, a változás fontosságára helyezve a hangsúlyt. Miként fogalmazott, az uniós politikák és szabályok nem csak időpontokról és számokról kell, hogy szóljanak, hanem arról is, hogy Európának hogyan sikerül visszatérnie a lelkéhez, megtalálnia egy közös identitást. A kormányfő leszögezte, hogy nem Európa tehet Olaszország problémáiról, ezért Olaszországnak saját érdekéből kell megváltoznia, nem azért, mert mások ezt kérik tőle. „Olaszország nem segítséget kérni jön Európától, hanem segítséget akar adni” – jelentette ki a balközép olasz kormány feje, aki a stabilitási és növekedési paktum esetleges módosításával kapcsolatos vitákra utalva közölte, hogy Róma nem kéri a költségvetési szabályok megváltoztatását, de úgy gondolja, hogy a növekedésről is beszélni kell. Hozzátette, hogy Olaszország nem keres kiskapukat.

Renzit mégis elsősorban jobbközépről bírálták amiatt, hogy Francois Hollande-dal kísérletet tesznek a stabilitási és növekedési paktum felpuhítására. Az Európai Néppárt ezt ellenző álláspontját világosan kifejtette a frakcióvezető, Manfred Weber, aki arra intette az olasz kormányfőt (és másokat), hogy a szabályokat be kell tartani és „az adósság szétzilálja a jövőt”. Weber szerint ahhoz, hogy a GDP több mint 130 százalékát kitevő olasz államadósság finanszírozható legyen, reformok kellenek, amelyek időt vesznek igénybe. Hollande-ra utalva megkérdőjelezte azt, hogy akik több időt kérnek a kiigazításra, azok vajon nem arra kérnek több időt, hogy növeljék az adósságot.

„De mi a garancia arra, hogy ha több időt kapnak, akkor a reformok megvalósulnak?” – tette fel a kérdést a bajor keresztényszocialista politikus, aki arra is figyelmeztetett, hogy a nagyobb tagállamokkal ugyanúgy be kell tartatni a szabályokat, ahogyan azt a kisebbekkel is teszik.

Matteo Renzi már a több mint kétórás vita végén némileg indignálódva közölte, nem tartja helyesnek, ha az országok egymást akarják kioktatni, ehelyett jobbnak tartotta arra koncentrálni, amit az emberek valóban elvárnak.

Az olasz kormányfőt vette védelmébe Gianni Pittella, az európai szocialisták és demokraták frissen megválasztott frakcióvezetője, aki közölte: a szocialisták nem akarnak eltörölni minden kötelezettséget, de „az emberek mégis csak fontosabbak a számoknál”. Úgy vélekedett, hogy a stabilitási és növekedési paktum mostanáig csak az elsőről, a megszorításokról szólt, és a két szempont között egyensúlyi helyzetet kell teremteni. Arra is rámutatott, hogy növekedés nélkül nem lehet csökkenteni az államadósságot.

Guy Verhofstadt, a liberálisok vezére szerint fel kellene hagyni a megszorítás kontra növekedésről szóló meddő vitákkal, és ehelyett az Európai Uniót, azon belül is az egységes piacot kellene használni a növekedés motorjaként. Úgy, ahogy azt a ’80-as évek eurószklerózisa idején Jacques Delors, akkori bizottsági elnök tette a belső piac kezdeményezésével. A szónok szerint a digitális, az energia vagy a tőkepiac területén jelentős kiaknázatlan lehetőségek vannak. Bírálta, hogy miközben a bankok nulla kamat körül vesznek fel hiteleket az Európai Központi Banktól, addig a kis- és középvállalkozások csak 6-8 százalékos kamaton jutnak kölcsönökhöz. Verhofstadt szerint az lenne az olasz elnökség feladata, hogy ezeken az említett problémákon dolgozzon.

A belga politikus arra is emlékeztetett, hogy a gazdasági válság hatására Olaszország egyre inkább Európa-ellenessé vált az elmúlt években. Renzire ezért szerinte az európai projekt újraindítása és annak előmozdítása vár, hogy Itália ismét az európai integráció motorjává váljon.

José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke is aláhúzta, hogy Renzi a reformok lendületét hozza be az Európai Unióba.

Az olasz miniszterelnök beszédében többször is kitért a Maastrichti Szerződés után felnőtt generációk helyzetére, amit ő a mitológiai Odüsszeusz fia után Telemakosz generációnak nevezett, és ami szerinte arra hivatott, hogy az előző generációktól kapott európai örökséget tovább fejlessze.

„Ha Nagy-Britannia elhagyná az EU-t, Európa kevésbé lenne már önmaga, kevésbé lenne európai” – szögezte le egy másik gondolatában az olasz kormányfő, aki a Földközi-tengeri menekültáradat és a bevándorlás problémájának kezeléséről is hangsúllyal szólt és nagyobb európai együttműködést és szolidaritást sürgetett. Renzi – akinek oldalán ott ült külügyminisztere, akit állítólag a kül- és biztonságpolitikai főképviselő megüresedő posztjára szeretne beprotezsálni – az olasz elnökség céljának nevezte a külügyek területének a megerősítését is.

A több órás vita során – amelyben érthetően olasz képviselők vitték a prímet – többen is elismeréssel szóltak a miniszterelnök beszédéről, színvonalasnak és választékosnak nevezve azt, ám egyesek ehhez hozzá tették, hogy igazából nem lettek sokkal okosabbak, hogy akkor most mit is fognak konkrétan csinálni az olaszok a következő fél évben.

A magyar felszólalók között Szanyi Tibor abban kérte Matteo Renzi segítségét, hogy a létminimum alatt élő szegény gyerekek érdekében járjon közbe azért, hogy az élelmiszereket egyáltalán ne adóztassák az EU egészében.