Juncker-ügyben még mélyebbre ássák magukat a felek

Miután az EP legnagyobb frakcióinak elnökei csütörtökön egyöntetűen kiálltak amellett, hogy szerintük csakis Jean-Claude Juncker tekinthető legitim jelöltnek a bizottsági elnöki posztra, pénteken David Cameron a nagyobb európai lapoknak megküldött cikkében sürgetett minden politikai vezetőt, hogy „vegyék a bátorságot” a Juncker-jelölés megállítására.

Herman Van Rompuy, a május végi EU-csúcson kapott mandátum szerint a héten külön-külön egyeztetett az EP-frakciók vezetőivel a jelölés ügyében, és ennek során a néppártiak, a szocialisták és a liberálisok visszatérően azt hangoztatták, hogy első körben kizárólag a luxembourgi ex-kormányfő tekinthető legitim jelöltnek, és így neki kell megadni a felhatalmazást a szükséges parlamenti többség meglétének a felmérésre. Ami amúgy nyilván inkább csak formaság volna, lévén, hogy a három legnagyobb pártcsoport együttesen az új EP több mint 60 százalékát ellenőrzi, (azaz jó eséllyel még akkor is maradna elég voks az 51 százalékos többséghez, ha egyes nemzeti delegációk kiszavaznának a frakció-állásponthoz képest).

Az egyes frakciók vezetői – de mindenekelőtt az új néppárti frakcióvezér Manfred Weber, és a szocialisták leköszönő eddigi elnöke, Hannes Swoboda – mindezt maguk is megerősítették a találkozót követő sajtónyilatkozataikban. Weber is, Swoboda is ara hivatkozott, hogy Juncker pártja nyerte a legtöbb szavazatot, így a párt vezetőjelöltjének tiszte, hogy folytassa az eljárást. Weber „intézményi válsággal” fenyegetett arra az esetre, ha az EiT ettől eltérő utat választana, Swoboda pedig „a demokratikus elvek megsértésének” minősítette már előre, ha ilyesmire sor kerülne.

A brit miniszterelnök viszont a nagy európai lapokban közzétett cikkében éppen, hogy a demokratikus elvekre hivatkozva tartotta elfogadhatatlannak azt, hogy az EP akarja személy szerint is meghatározni, kit választanak ki jelölnek a tagállamok. „Mindazok, akik (az európai választosokon) szavaztak, EP-képviselőiket választották meg, nem a Bizottság elnökét” – mutatott rá írásában David Cameron, aki szerint ha ennek ellenére most az EP jelöltjét tekintenék „érvényes” jelöltnek, „az éppen, hogy aláásná, de pedig erősítené az EU legitimációját”.

Egy ilyen lépés szerinte nem volna más az EP részéről, mint „hatalmi befolyásának növelése a hátsó ajtón keresztül”, ami már csak ezért is elfogadhatatlan. Ennyiből Cameron szerint London most voltaképpen nem (csak) a brit, hanem kifejezetten európai érdekeket és értékeket is képvisel, amikor szembeszáll a szerinte jogalap nélküli parlamenti törekvéseknek. Egyúttal szorgalmazta, hogy „Európai nemzeti vezetői vegyék a bátorságot, és álljanak ki meggyőződésük mellett”, és ragaszkodjanak az EU-ban őket megillető helyhez.

A brit kormányfő egyúttal megismételte korábbi ellenkezését Juncker személyével szemben is, midőn leszögezte, hogy bár Juncker „egy tapasztalt európai politikus”, ám szerinte nem az a politikus, „aki meggyőzi az európai szavazókat, hogy ő testesíti meg a választ” problémáikra. Ennyiből a brit olvasat szerint az európai választás tényleges üzenete nem az volt, hogy az emberek többsége Junckert akarta bizottsági elnöknek, hanem az, hogy elégedetlenek az európai ügyek eddigi menedzselésével, és változást, megújulást akarnak. Ezt fejezte ki tömeges elfordulásuk sok helyen a hagyományos pártoktól, és ennek orvoslására brit megítélés szerint nem alkalmas az elmúlt évtizedek valamely politikai vezetője.

A brit ellenkezés egyébként előjött a pártvezetők csütörtöki nyilatkozataiban is, minden esetben arra helyezve a hangsúlyt, hogy Nagy-Britannia ellenkezése „csak egy vélemény”. Ahogy Weber fogalmazott: „Készek vagyunk kezet nyújtani a briteknek, hogy találkozzanak törekvéseink, a reformokat is támogatjuk, de az elnökjelölés ügyében a brit vélemény csak egy szavazat. És nincs vétójog.”

Megfigyelők megjegyzik, hogy a frontok ezzel láthatóan végkép még jobban megmerevedtek, lévén, hogy hasonlóan elkötelező nyilatkozatok után bármelyik félnek alig van módja meghátrálni, vagy radikálisan irányt váltani.

Van Rompuy dolga most mindenesetre az, hogy az EP többségi álláspont ismeretében konzultáljon a tagállamok vezetőivel, majd az ebből levont következtetése alapján javasoljon egy, vagy több jelöltet a június 27-i csúcstalálkozónak.

Ha formálisan tartja magát az eljáráshoz, akkor nem tehet más, mint hogy közölje az Európai Tanáccsal, hogy az EP Junckeren kívül másról hallani sem akar, minekutána három opció adódhat: 1. Kiderülhet, hogy a tagországok körében nincs meg a szükséges támogatás, ha szavazásra teszik fel a luxembourgi politikus jelölését (azaz, a blokkoló kisebbséghez elegendő ellenszavazat gyűlt össze). 2. Nincs blokkoló kisebbség, szavaznak, és az EiT többség birtokában Juncker indulhat először parlamenti megméretésre. 3. Általánosan elfogadott elvnek fogadják el, hogy még ha a szerződés lehetővé is teszi a többségi szavazást, a tagországok önkéntes alapon továbbra is konszenzusos döntéshozásnak vetik alá magukat.