Csavarokkal tarkított gesztusok Bosznia-Hercegovinának

A Szerbiában tartott előrehozott választásokat követően most vett részt első ízben hivatalos külföldi látogatáson Aleksandar Vučić, a délszláv állam újdonsült miniszterelnöke. Vučić első útja Szarajevóba vezetett, ahová barátként érkezett, ám az egyeztetéseket követő sajtótájékoztatón elhangzott szavaiból az is kiderült, hogy Belgrád a továbbiakban is útját állhatja Bosznia-Hercegovina egyik, s talán hosszú távon legjelentősebb kitörési lehetőségének.

A szerb kormányfő első hivatalos útja Szarajevóba vezetett, ahol Aleksandar Vučić többek között egyeztetett Bosznia-Hercegovina központi kormányának fejével, de találkozott a szomszédos délszláv ország kollektív államelnökségének mindhárom tagjával is. A tárgyalások napirendjén sajtóhírek szerint helyet kaptak a határok, a szukcesszió kérdésköre, valamint a két ország gazdasági kapcsolatai is.

A szerb kollégáját fogadó Vjekoslav Bevanda, azaz a szarajevói központi kormányzat vezetője úgy nyilatkozott, hogy a találkozót a tisztelet és a konkrét javaslatok határozták meg. Majd hozzátette; a múlttal történő foglalkozás helyett mind Szerbiának, mind pedig Bosznia-Hercegovinának előre kell tekintenie, s a két állam kapcsolatrendszerének igazságosnak, rendezettnek kell lennie a jövőben.

A szerb kormányfő a fentiekhez annyit tett hozzá, hogy a két országnak nem kell feltétlenül túláradó szeretettel megközelítenie egymást, de a tisztelet és a megbecsülés szellemében kell építeni a jövőt. Ennek fényében Aleksandar Vučić arról biztosította Bosznia-Hercegovinát, hogy olyan barátként érkezett, aki tiszteletben tartja szomszédja területi integritását, éppen úgy, ahogy teszi ezt a boszniai Szerb Köztársaság esetében is. Vučić egyúttal annak a reményének is hangot adott, hogy ez utóbbi terén a bosnyák politikai elit is hasonló álláspontot képvisel majd.

Csavarokkal tarkított baráti gesztus

Aleksandar Vučić szarajevói látogatása diplomáciai értelemben két komoly gesztust is magába foglalt, hiszen a szerb kormányfő éppen Boszniába vezető első hivatalos külföldi látogatása egészen biztos, hogy nem a véletlen szülötte. Mint ahogy az sem, hogy a frissen megválasztott szerb miniszterelnök fentebb idézett mondataival egyértelműen elhárította annak lehetőségét, hogy Belgrád bármilyen formában is támogassa a boszniai Szerb Köztársaság elnökének mostanság mind többet hangoztatott elszakadási törekvéseit.

Vučić ez utóbbi lépését Szerbiában több, a sajtóban napvilágot látott elemzés is annak tudta be, hogy Belgrád a sikeres uniós csatlakozási folyamat érdekében inkább magára hagyja majd a boszniai Szerb Köztársaság renitens elnökét, semmint hogy a szerbség korábbi nemzetegyesítő törekvéseinek oltárán feláldozza országa jó megítélését.

A térségben zajló politikai folyamatokat figyelve a fentiekből azonban egészen más következtetéseket is le lehet vonni. Szerbia bár most nyugati megítélésének kedvezve valóban elutasította Milorad Dodiknak, a boszniai Szerb Köztársaság elnökének szeparatizmusra vonatkozó elképzeléseit, az azonban koránt sem igaz, hogy Belgrád ezzel együtt magára hagyta volna Banja Luka-t.

A szerb külpolitika kettős játéka

Valójában könnyedén elképzelhető, hogy Belgrád a jelenlegi nemzetközi helyzetre tekintettel – lásd Ukrajna – kettős játékot játszik. Egyrészt önmaga jól felfogott gazdasági érdekében pozitív üzenetet küld mind a Nyugat, mind pedig Szarajevó felé. Ugyanakkor azzal, hogy Bosznia-Hercegovina területi integritása mellett Vučić kiállt a Republika Srpska sérthetetlensége mellett is – lásd fent -, Belgrád gyakorlatilag miniszterelnökének előző kijelentését zárójelbe téve hosszú távon mégis nyitva hagyná a kaput Milorad Dodik elképzeléseinek.

Azzal ugyanis, hogy Belgrád most már nem először fogalmazta meg, hogy Szerbia ragaszkodik a boszniai szerb állam Daytonban megfogalmazott jogköreihez, tulajdonképpen azt éri el, hogy a Republika Srpska továbbra is állam legyen az államban, s így gyakorlatilag igenis konzerválná Bosznia-Hercegovina valamikori szétesésének lehetőségét. Még akkor is, ha azt most Belgrádban is belátták, hogy az ukrajnai válságra és a nemrég megkezdett uniós csatlakozási tárgyalásokra tekintettel jelen pillanatban Szerbia nem vállalhatja fel nemzettársainak szeparatizmusra vonatkozó elképzelését.

Szarajevó csapdahelyzetben

Szarajevóban ezzel együtt minden bizonnyal örömmel vették tudomásul, hogy Belgrád most igyekezett lehűteni a Milorad Dodik vezette boszniai Szerb Köztársaságnak a Krímen felbuzduló népszavazásra vonatkozó törekvéseit. Az azonban koránt sem lehet a bosnyák politikai elit ínyére, hogy Szerbia – vélhetően a fenti okoknál fogva – továbbra is elkötelezettnek látszik a daytoni rendezés fenntartása mellett. Ez utóbbi ugyanis nem csupán a bosnyák nemzeti érdekek érvényesítését gátolja meg Bosznia-Hercegovinán belül, hanem azt is, hogy Szarajevó egy komoly alkotmányos átrendeződéssel végre kiléphessen abból a politikailag és gazdaságilag ma már mindenképpen elviselhetetlen keretből, amelyet a nagyhatalmak 1995-ben Daytonban rászabtak.

Mátraházi Tibor