Horvátországtól hiába vár többet a NATO

Az Ukrajnában kialakult helyzetre, illetve az ott foganatosított orosz lépésekre válaszul az Egyesült Államok vezetése, valamint a NATO főtitkára is arra szólította fel az észak-atlanti katonai szövetség tagállamait, hogy az elmúlt évek trendjével ellentétben kezdjék el növelni a védelmi célokra elkülönített költségvetésüket. A horvát védelmi tárca vezetője szívesen eleget is tenne a kérésnek, csak éppen hiányzik valami; a pénz.

Az Ukrajnában zajló eseményekre válaszul az elmúlt hetekben, napokban a nyugat több prominens képviselője is arra szólította fel a NATO – elsősorban európai – tagállamait, hogy hagyjanak fel az elmúlt években valóban trenddé váló sokszor drasztikus csökkentéssel és kezdjenek el fokozatosan több pénzt fordítani védelmi céljaikra.

Chuck Hagel, amerikai védelmi miniszter, illetve John Kerry, az Egyesült Államok külügyi tárcavezetője mellett hasonló irányba terelgetné a szövetségeseket a NATO főtitkára is, aki a múlt héten nem mulasztotta el megjegyezni azt sem, hogy míg a mögöttünk lévő közvetlen időszakban az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének tagjai mintegy 40 százalékkal csökkentették a védelemre fordítható forrásaikat, addig Oroszország saját esetében 30 százalékkal növelte azokat.

Horvátország nem képes teljesíteni

A délszláv sajtóban is megjelenő reakciókat figyelve, Horvátország vezetése tökéletesen tisztában van a NATO – egyébként Ukrajnától független – elvárásaival (ajánlás), amely szerint a tagállamoknak évről évre GDP-jük 2 százalékát kellene védelmi kiadásokra fordítania, ám erre úgy fest Zágráb mégsem képes.

Ahogy egy délszláv cikkíró igen szemléletesen megfogalmazta: „a pénz az nem probléma, mert az nincs.” Annak ellenére sincs, hogy maga a horvát védelmi miniszter is elmondta; tudnák mire fordítani a kasszából jelenleg hiányzó összeget. Ante Kotromanović a fentiekhez hozzátéve azt is világossá tette: nem csupán az ukrajnai helyzet indokolná a források esetleges növelését, hanem a mindennapos költségek mind jelentősebb terhe, illetve a Horvátország esetében is egyre inkább égetővé váló modernizációs szükséghelyzetek.

Horvátország pénzügyi, gazdasági helyzete ugyanakkor képtelenné teszi Zágrábot arra, hogy többet fordítson hadseregére. Azzal együtt is, hogy a délszláv államban szemmel láthatóan jobban tartanak az emberek az ukrajnai konfliktus negatív hatásaitól, mint mondjuk Magyarországon.

Horvátországban a sajtóban megjelenő értelmezések és elemzések – persze más szereplőkkel, de – mind gyakrabban hasonlítják Oroszország jelenlegi lépéseit a második világháborút közvetlenül megelőző időszakhoz – teszem hozzá nem véletlenül. Ráadásul az is jól érzékelhető, hogy a máig fennálló szoros szerb-orosz viszony, illetve a kilencvenes évek délszláv háborúinak még élénken élő emléke sem növeli a horvátok biztonságérzetét.

Fokozatosan csökkenő védelmi kiadások

Ha a NATO által ajánlott 2 százalékos GDP-szintet vesszük alapul az évről évre katonai kiadásokra fordítható összegek tekintetében, akkor azt láthatjuk, hogy Zágráb ugyan fokozatosan kevesebbet költve, akkor még nem is tagállamként, de 2004-ig képes volt tartani ezt az elvárást. 2009-es csatlakozásakor viszont bruttó hazai össztermékének már csak 1,6 százalékát fordította az ország védelmére, s ez a szint mára újabb tizedszázalékot esett. Ezzel együtt ráadásul az is elmondható, hogy a Horvátországban az utóbbi években tapasztalható súlyos gazdasági visszaesés egyik, ha nem a legnagyobb vesztese is a védelmi tárca lett.

Kevesen képesek a célirányt elérni

Mindezzel együtt nem Horvátország az egyetlen a térségben, illetve a NATO-tagállamok sorában, amely erősen megvágta védelmi kiadásait az elmúlt évtizedekben, években. A katonai szövetség tagjait az elmúlt 25 évben legalább két kiemelkedő esemény is arra ösztönözhette, hogy drasztikusan hozzányúljanak a védelemre fordítható összegekhez. Egyrészt a Szovjetunió szétesésével megszűnő hidegháborús helyzet és a kisebb, de hatékonyabb haderők kiépítésének az igénye, másrészt a közelmúlt gazdasági visszaesése.

Fentiek fényében aligha csodálkozhatunk, ha az észak-atlanti szövetség tavalyi összesítését figyelve azt látjuk, hogy a védelmi kiadásokra az összegszerűen is máig legtöbbet fordító Egyesült Államok mellett alig találunk olyan NATO-tagállamot, amely bruttó hazai össztermékének (GDP) legalább 2 százalékát erre a területre fordítja.

Washington (4,4 százalék) mellett 2013-ban csak az Egyesült Királyság (2,4 százalék), Görögország (2,3 százalék), valamint Észtország (2 százalék) haladta meg, vagy érte el a szövetség által ajánlott szintet. Ahhoz közel teljesített Franciaország (1,9 százalék), Lengyelország (1,8 százalék), valamint Törökország (1,8 százalék), de nem volt ritka a védelmi kiadások tekintetében az európai (NATO) átlagnál (1,6 százalék) is jóval kevesebbet ráfordító országok sora sem. Magyarország példának okáért bruttó hazai össztermékének mindössze 0,9 százalékát fordította védelmi célokra.

Mátraházi Tibor