Venezuela: nem csillapodnak a kedélyek

Az elmúlt hetekben kialakult belviszály tovább mélyítette Venezuela rossz gazdasági helyzetét, s a halálos áldozatok száma is megemelkedett. Az Amerikai Államok Szervezete (OAS) rendkívüli ülésen vitatta meg az eseményeket.

Nem enyhül a Venezuelában február közepe óta zajló belviszály, az elmúlt napokban húsz főre emelkedett a halálos áldozatok száma, és többszázan megsérültek, a kormány és az ellenzék pedig továbbra is egymást teszik felelőssé a halálesetek miatt. Caracas egyik külvárosában, Sucrében a Nemzeti Gárda tankokkal vonult az utcára, könnygázt és vízsugarat is bevetett a tüntetők feloszlatására, a BBC Mundo adatai szerint ezer embert tartóztattak már le országszerte.

„Micsoda felelőtlen kijelentés ez attól, aki az elnöki székben ül.” – így reagált Henrique Capriles az elnöknek arra a felhívására, hogy fegyveres csoportjok oldják meg az utcán kialakult helyzetet. Véleménye szerint pont ez a felhívás bújt az erőszakra. A barikádokról az ellenzék véleménye is megoszlik, néhányan úgy gondolják, hogy a kormánnyal szimpatizálók épülnek be a demonstrálók soraiba és ők építik, annak érdekében, hogy feszültséget keltsenek.

„Aki elfárad, veszít!”

A kolumbiai határ mentén fekvő Táchira államban, amely hagyományosan az ellenzék egyik bástyája, az elnökválasztáson Henrique Capriles a szavazatok 62,8 százalékát kapta meg Maduróval szemben és innen indultak a tüntetések is. Mielőtt a venezuelai-kolumbiai kapcsolatok feszültté váltak a határmenti települések lakói átjártak dolgozni. „Mi cucutaiak (San José de Cúcuta, Kolumbia) és gochók (így nevezik magukat Táchira lakói) nagyon hasonlóak vagyunk, ugyanazokat a kifejezéseket használjuk, ugyanúgy ejtjük a szavakat, vidám és viccelődő a természetünk.” – számol be az egyik kolumbiai lakos. 20-30 évvel ezelőtt vágytak arra, hogy venezuelaiak legyenek, mivel a Kolumbiában dúló erőszakkal szemben, a szomszédos országban akkor jobb volt a közbiztonság. Sok kolumbiai vállalt a határ túloldalán munkát, az elmúlt években azonban már nem volt kifizetődő Venezuelában dolgozniuk. A hiányzó termékeket a venezuelaiak pedig hiába találták meg a határ túloldalán, nem volt elég pénzük ahhoz, hogy megvegyék őket. Tovább növelte a feszültéget, hogy a venezuelai hatóságok egyre több kolumbiait deportáltak, még azokat is, akiknek voltak érvényes papírjai.

Táchira székhelyét, a 690 ezer lakosú San Cristóbalt tartják a „barikádok fellegvárának”. A helyi ellenzéki polgármester legalább száz torlaszról számol be, véleménye szerint ez válaszlépés a chavista rendfenntartó erők és a motorosok támadásaira, amelyek a tüntető diákokat érték. Az alapvető termékek hiánya az elmúlt hetekben tovább mélyült, reggelente több kilométeres sorok alakulnak ki a szupermarketek, gyógyszertárak és pékségek előtt. „Tudod, mi a szomorú? Amikor reggel beállsz a sorba, azért, hogy délután 2, 3 órakor sorra kerülj, és amikor odaérsz, ahol vásárolni akarsz, azt mondják, nem, hölgyem, már nincs wc papír, sem liszt, menjen haza.”– meséli az egyik helyi lakos. Amióta kirobbantak a tüntetések, San Cristóbalban nincs tömegközlekedés, kevés üzlet van nyitva, korlátozott ideig, az emberek pedig estére hazasietnek, mert éjjel nő az erőszak is. Jonathan García kormánypárti kongresszusi képviselő az ellenzéket teszi felelőssé az eseményekért, véleménye szerint a fegyver nélküli venezuelaiakról szóló videofelvételekkel akarja az ellenzék később igazolni az USA esetleges beavatkozását. San Cristóbalban azonban már nemcsak diákok tüntetnek, csatlakoztak hozzájuk mérnökök, taxisok, tanárok és háziasszonyok is.

Külföldi szolidaritás

Nemcsak az országon belül, hanem a külföldön élő venezuelaiak is folytatják a demonstrációkat. A Magyarországon élő venezuelaiak már három ilyen eseményt szerveztek, legutóbb a Szent István Bazilika előtt énekekkel és gyertyák gyújtásával emlékeztek az áldozatokra.

A hazai megmozdulások szervezője, María Beatriz Rosell elmondta, hogy további demonstrációkat szerveznek, amelyeknek nem csak a szolidaritás a célja, hanem az is, hogy informálják az embereket arról, ami Venezuelában történik, a helyi médiumok cenzúrázva vannak, emiatt a közösségi oldalakon folyik az információcsere az eseményekről. Kiadtak egy sajtóközleményt is, amiben részletesen írnak a halottakról és a megkínzottakról, emellett kifejtik, hogy elutasítják az emberi jogok megsértését, a szociális és gazdasági krízist, ami az országban zajlik.

Nyomatékosítják, hogy a kezdeményezés nem egy politikai csoport vagy nézet ellen szól, hanem Venezueláért, céljuk a béke. María Beatriz azt is elmondta, hogy a feszültség egyik oka az, hogy a kormány nem hajlandó a párbeszédre, illetve nem tesz eleget a tüntetők követeléseinek, amelyek között a letartóztatottak szabadon engedése, a fegyveres csapatok leszerelése áll.

A megoldási kísérletek

A venezuelai vezetés egyik próbálkozása a Táchirában kialakult helyzet megoldására a San Cristóbalban felállított Béke Konferencia volt. Az állam 29 polgármesteréből azonban 17-en, az ellenzékiek nem jelentek meg, arra hivatkozva, hogy csak a sajtóból értesültek az eseményről, nem pedig hivatalos úton. 

A venezuelai problémával kapcsolatban az Amerikai Államok Szervezete (OEA/OAS) 15 órányi tárgyalás után egy nyilatkozatot adott ki, amelyben kifejezi együttérzését az áldozatok hozzátartozóival, a venezuelai néppel és a kormánnyal illetve kívánságát a nyomozások gyors lefolytatása felé. A nyilatkozat az államok belügyeibe való beavatkozás tilalmának eleget téve született, az USA, Kanada és Panama ellene szavaztak.

Az elmúlt héten meglepetésre a venezuelai kormány megszakította a diplomáciai, kereskedelmi és gazdasági kapcsolatait Panamával, miután a közép-amerikai ország elnöke, Ricardo Martinelli az OEA összehívását kezdeményezte a venezuelai helyzet megvitatására. Szakértők szerint a szakítás hátterében az az 1-1,2 milliárd dollár körüli adósság van, amelyet a venezuelai importőrök a Colón Szabad Gazdasági Övezetben (ZLC) halmoztak fel. Ezt támasztja alá, hogy Elías Jaua külügyminiszter a kapcsolatok befagyasztásának bejelentésekor arra is kitért, hogy az adósság revízióját is felfüggesztik.

Venezuelában 2003 óta pénzváltási kontroll van érvényben, amely azt jelenti, hogy az importőröknek az államra kell várniuk, hogy megállapítsa és kiutalja a dollárt a külföldi számláik kifizetéséhez. Az átutalás késedelmessége miatt adósodtak el a venezuelai beszállító cégek Panama felé. A ZLC cégei néhány hónapja már elkezdték csökkenteni, illetve felfüggeszteni az eladásokat. Panama válaszában az adósság rendezése miatti aggodalmát fejezte ki. „Nem szeretném azt gondolni, hogy ez (a kapcsolatok megszakítása) csak egy ürügy arra, hogy ne kelljen fizetni, és nem szeretném azt gondolni, hogy a venezuelai állam rossz adós.” nyilatkozta a közép-amerikai ország elnöke.

Az elmúlt napok legnagyobb meglepetését az okozta, amikor kiderült, hogy Nicolás Maduro a CNN-nek ad interjút, annak dacára, hogy a csatornát februárban még azzal fenyegette meg, hogy kitiltja az országból. A tüntetések kirobbanása óta számos kritika érte a venezuelai kormányt azzal kapcsolatban, hogy cenzúrázza a sajtót, sőt megpróbálja korlátozni az emberek internet hozzáférését, lelassítva például a képek feltöltési sebességét.

Az interjút egy nappal Hugo Chávez ex-elnök halálának első évfordulóját követően készítették. Maduro véleménye szerint a CNN angol adása más, mint a spanyol, ezzel indokolta, hogy interjút ad. Elmondta, hogy párbeszédre törekszik az Egyesült Államokkal, hiszen a venezuelai kőolaj első számú vásárlója az USA. A tüntetések óta a venezuelai kormány három észak-amerikai diplomatát is kiutasított, most azonban új nagykövetet nevezett ki. A venezuelai elnök alapvetően jónak tartja a kapcsolatokat az USA-val, egy „befolyásos elitet” tesz felelőssé, aki meg akarja szerezni Latin-Amerika gazdasági irányítását.

Maduro az interjúban egy kérdést tett fel, amivel kormányának a tüntetések alatt mutatott viselkedését magyarázta. „Mi történne az Egyesült Államokban, ha egy csoport azt mondaná, hogy arra uszítja az Egyesült Államokat, hogy Obama elnök elmenjen, lemondjon, az ország alkotmányos rendjének a megváltoztatásához?” „Bizonyára az állam válaszolna, és minden erőt bevetne, amit a törvény lehetővé tesz, a rend visszaállítására.” válaszolta. Egyelőre nyitott az a kérdés, hogy a venezuelai elnök megjelenése egy amerikai csatornán jelent e bármiféle változást a tüntetések kezelésében, az biztos, hogy Maduro interjúja egy jelképes gesztus, egyrészt üzenet arról, hogy a kormány hajlik a párbeszédre, másrészt cáfolni próbálják a cenzúrával és a sajtószabadság hiányával kapcsolatos nemzetközi kritikákat, amelyek az elmúlt hetekben a kormányt érték.