Nagy lendületben a holland euroszkeptikusok

Az Európai Unióval szembeni kritikai hozzáállás növekvő tendenciája miatt egyre gyakrabban alkalmazzuk az euroszkeptikus jelzőt. De mitől lesz egy személy vagy párt euroszkeptikus? A jelenség fogalmi kerete meglehetősen tág, a 2014-es uniós választások közeledtével pedig egyértelművé vált, hogy az unióellenesség több a brit jelenségnél. A holland unióellenes Geert Wilders kampányának látszólagos sikere például Brüsszelt is megdöbbentette.

Euroszkepticizmus és unióellenesség

Az euroszkepticizmus összetettségét kár lenne tagadni, hiszen nem mindegy, hogy bizonyos csoportok tudás vagy irracionális félelem alapján támadnak egy európai ügyet. Az alternatív definíciók sokasága mellett azonban fontos hangsúlyozni, hogy a politikai spektrum minden oldalán találunk szkeptikusokat. A feltételezés, hogy az euroszkeptikusok mind nacionalisták és jobboldaliak, nem is állhatna távolabb a valóságtól. Ha politikai pártok szempontjából közelítjük meg a jelenséget, szintén fennáll a szkeptikus jelleg sokrétűsége: a gyakorlatban sok unióellenes tömörülésnek nem célja az EU-ból való kiválás. Az euroszkeptikusok mai fellépésének vizsgálatához szükséges az elméleti kitérő, hiszen annak ismerete nélkül könnyen csak általánosító következtetéseket vonhatunk le.

Több mint egy brit fenomén

A modern euroszkepticizmus képviselőinek nem kellett sokat várniuk az első győzelemre, hiszen az Európai Alkotmányszerződés 2005-ös sikertelen ratifikációja után megannyi kutató kezdett foglalkozni a jelenséggel, illetve sorra alakultak a (kemény) euroszkeptikus pártok.

Majdnem egy évtizeddel később azt mondhatjuk, hogy a szkeptikus lendület nemhogy alábbhagyott volna: 2014-et sokan fordulópontnak tekintik az „európai szuperállam” elképzelésének szempontjából. Szinte mindegyik közvélemény-kutatásban előkelő helyen szerepelnek a szkeptikusok, a polgárközeli Európa igénye pedig könnyen az eurokritikusok győzelméhez vezethet. Az unióellenes hangulat persze nem meglepő a jelenlegi politikai és gazdasági környezetben. Ilyen hangulatban szinte könnyű dolga van az euroszkeptikus tömörülések vezetőinek, ráadásul a bevándorlóellenesség, az iszlám-kérdés, vagy a gazdasági környezet bizonytalansága is erős társadalmi visszhangra lel.

Az euroszkepticizmus kapcsán fontos beszélni annak idő- és országspecifikus jellegéről. Korábban elterjedt az a nézet, hogy a britek az igazi „különutasok”: elég volt Margaret Thatcher bruges-i beszédére, vagy az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának (UKIP) korai megalakulására gondolni. Ma már nem egyértelmű, hogy London lenne az EU méregfoga, hiszen a francia Marine Le Pen vagy a holland Geert Wilders simán labdába rúghat Nigel Farage mellett a leginkább szkeptikusok között.

Holland lendület, avagy számokkal az EU ellen

Érdemes foglalkozni a Wilders által képviselt szkepticizmussal, hiszen a Szabadságpárt (PVV) vezetőjének népszerűsége az egekben van: 2013 decemberében például a legkedveltebb holland politikusnak választották. Árulkodó, hogy a miniszterelnök Mark Rutte sehol nem volt a listán, míg az Eurócsoport elnöke, Jeroen Dijsselbloem csak második lett Wilders mögött.  

A PVV 2014-es kampánya szintén egyértelmű szándékot fogalmaz meg: a NEXIT (Netherlands’ Exit) értelmében Hollandia számára az EU elhagyása az egyetlen járható út. Annak ellenére, hogy ez elég ambiciózus cél, Wilders tökéletesen használja ki Brüsszel és az állampolgárok távolságát: nemcsak a területi hovatartozásra és a kulturális meggyőződésre épít, hanem éppúgy a gazdasági érdekekre is. Februári kampányrendezvényén magát a Nexitet is úgy definiálta, mint egy lehetőséget arra, hogy ne kelljen többé milliárdokat Brüsszelre és a „gyenge” dél-európai államokra költeni.

Az uniópárti politikusok erre nyilván úgy reagálnak, hogy a gazdasági partnerség az EU alapköve, és a kritikusok részéről bevett retorikai fogás a válságra és a mentőcsomagokra való hivatkozás. Wilders azonban nem egyszerű „hangember”: kampánya részeként ugyanis megjelentetett egy Capital Economics által hitelesített jelentést, amely számokkal igazolja a holland távozás előnyeit. A 164 oldalas dokumentum alapján – ha Hollandia legkorábban 2015-ben elhagyja az EU-t – 2035-re a háztartások jövedelme közel 10 ezer euróval, a gazdasági növekedés pedig 10-13 százalékkal lesz több. Persze hiába vannak a becslések euróban megfogalmazva, az eurózóna-tagságnak szintén véget kellene vetni az önálló monetáris politika érdekében.

A dokumentum nagy port kavart nemcsak a holland, hanem az európai sajtóban is. Uniós részről Dijsselbloem próbálta menteni a menthetőt: szerinte Wilders nem gondolhatja komolyan, hogy a hollandoknak a távozás előnyökkel járna. „Gazdasági hatalomként Hollandiának nagy felelőssége van az Európai Unióban. Nem lehet bölcs lépés a kiválás, hiszen a közös kereskedelempolitika és vámunió megannyi előnnyel jár az ország számára” – véli az Eurócsoport elnöke. Nyilvánvalóan a Nexit nem említi ezen előnyöket, mégis rendkívül népszerű a holland lakosság körében. A legújabb, februári felmérések szerint a hollandok 37 százaléka inkább elhagyná az EU-t, ami szokatlanul nagy arány egy alapító államhoz képest.