A müncheni csúcs és a hazai pálya

Vasárnap ért véget a jubileumi 50. müncheni nemzetközi biztonságpolitikai konferencia. A prominens eseményre a világ 90 országából érkeztek vendégek, köztük egykori és jelenlegi állam- és kormányfők, miniszterek, befolyásos véleményformálók, nemzetközi szervezetek vezetői, nemzetközi nagyvállalatok képviselői, és még sorolhatnánk. A napirendre tűzött témák igen sokszínűek voltak: Ukrajnától, a Közel-Keleten át egészen Kelet-Ázsiáig roppantul sok kérdésről folyt a vita a háromnapos konferencia során. A Kitekintő most a házigazdák, azaz a németek térfelét vizsgálja meg, és elemzésében két német fellépő beszédét veszi górcső alá.

A München belvárosában található Bayerischer Hof luxusszálloda idén ötvenedik alkalommal szolgált helyszínéül az egyik legnagyobb biztonságpolitikai csúcstalálkozónak, melynek legnagyobb varázsa annak informalitásában rejlik. Münchenben számos ellenfelet, kormánypártit és ellenzékit lehet közös asztalhoz ültetni bármiféle probléma nélkül, de a konferencia remek alkalmat nyújt arra is, hogy a világpolitika nagy játékosai kötöttségek nélkül kifejtsék gondolataikat, és szót válthassanak a színfalak mögött.

Az államfő cselekvésre buzdít

Wolfgang Ischinger, a müncheni nemzetközi biztonságpolitikai konferencia házigazdája január 31-i nyitóbeszédét követően Joachim Gauck államfőé volt a megtiszteltetés, hogy köszöntse az egybegyűlteket. A szabadságharcos hírében álló államfőnek idáig sem volt szokása beletörődni a status quóba, véleményének mindig hangot adva hívta fel a figyelmet adott problémákra, gondoljunk csak a szocsi olimpiai bojkottra. Joachim Gauck pénteki beszédében is törekedett arra, hogy újat tudjon mondani.

A német államfő beszédében egy felhívást intézett a németekhez, melyben nagyobb öntudatosságra és felelősségvállalásra buzdította őket globális szinten. Joachim Gauck szerint Németország az átlagot meghaladó mértékben globalizálódott, és átlagon felüli mértékben profitál a „nyílt világrendből”, amely arra kell hogy sarkallja őket, hogy az ebből adódó felelősségből is jobban kivegyék a részüket.

A nagyobb nemzetközi felelősségvállalás leegyszerűsítve két dolgot takar: több pénzt és több katonát. Előbbi Németország kimagasló gazdasági teljesítményéből következik, viszont a „csekkdiplomácia” mellett nem lehet megkerülni a fokozottabb katonai jelenlét kérdését sem – véli az államfő. Joachim Gauck ugyanakkor óvatosságra is intett, mivel szerinte a német katonák bevetése kapcsán nem szabad „reflexszerűen mindig igent mondani”, meg kell fontolni az egyéb, politikailag lehetséges lépéseket is.

Az államfő elismerte, hogy a német katonák külföldi bevetése a „történelmi teher” miatt igen nehéz téma. Ugyanakkor erre hivatkozva nem szabad a pacifizmus álcája mögé bújva kényelmesen kihátrálni a kötelességek alól, Németországnak igenis aktívabb külpolitikára lesz szüksége a jövőben. Ehhez azonban elengedhetetlen előfeltétel Gauck szerint, hogy a németek pozitívabb identitással bírjanak a mostaninál. „Németország már hat évtizede szabad és stabil körülmények között él” – mondta el az államfő. Az idő tehát megérett arra, hogy a német önképet „kijavítsák”.

Joachim Gauck beszédét később a házigazda „nagy jelentőségű beszédnek” nevezte, melyekért érdemes megszervezni a biztonságpolitikai konferenciát. Alátámasztva az államfő irányváltását a német külpolitikában, a fórum szombati napján Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter lényegében megismételte Gauck szavait a külpolitikai nyitás kapcsán: határozottabb fellépés, nagyobb hozzájárulások és több német katona külföldön, de csak feltételekkel. Úgy tűnik, hogy tényleg készül valami Berlin háza táján.

Kattintson és olvasson Németország legnépszerűbb kancellárjának beszédéről!

Helmut Schmidt és a demográfia

A müncheni csúcs egyik díszvendége a 95 éves egykori szociáldemokrata kancellár, Helmut Schmidt volt. A szombati pódiumbeszélgetés, melyre a volt kancellár is hivatalos volt, egy szó szerinti időutazással ért fel, figyelembe véve a résztvevő felek listáját: Helmut Schmidt mellett Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök, Egon Bahr, az Ostpolitik tervezője és megvalósítója, valamint Henry Kissinger legendás amerikai külügyminiszter foglalt helyet az asztal mellett. A „fehérhajúak” beszélgetése igazi csemege volt az érdeklődőknek.

A globális átrendeződés kapcsán Schmidt az Egyesült Államok folyamatos izolálódását prognosztizálta. Az egykori szocdem kancellár szerint az USA az elkövetkezendő ötven évben egyre jobban ki fog maradni a hatalmi harcokból, hiszen az átlag amerikait már nem érdekli, hogy „mi történik egy teljesen ismeretlen szigeten a Kelet-kínai-tengeren”, sokkal inkább érdeklődik egy megvalósítható, európai jellegű szociális háló iránt. Így aztán Schmidt szerint az USA visszatér a gyökerekhez, azaz az izolacionizmushoz, a jövő témáit – amerikai szempontból – pedig az energiafüggetlenség és az átalakulóban lévő társadalmi kérdések fogják megszabni.

A legnépszerűbb kancellár az elkövetkezendő évtizedek legnagyobb, biztonságpolitikai szempontból is releváns témájának a népességrobbanást, ill. a demográfiai változásokat nevezte meg. Schmidt kiemelte, hogy míg a múlt századfordulón nagyjából másfél milliárdnyian voltunk, jelenleg ez a szám már a hétmilliárd főt is meghaladta, 2050-re pedig az előrejelzések szerint már kilencmilliárdan leszünk. „Ez hihetetlen problémákat fog eredményezni” – véli Helmut Schmidt.

„Mindennek első ránézésre nincsen semmi köze a biztonsághoz. Viszont ha a fejlődő országok nagy, húszmilliós városaira tekintünk, úgy máris egy jobb rátekintésünk nyílik a folyamatokra” – mondta el az egykori kancellár. Schmidt szerint Kairótól Rió de Janeirón át, egészen az indiai és kínai nagyvárosokig mind ugyanazzal a gonddal szembesülünk, nevezetesen hogy azok az emberek, akik az elmúlt pár évtizedig a falvakban egymás mellett éltek, most a felfokozott urbanizáció következtében nagyvárosi toronyházakban egymás alatt kényszerülnek élni. „Ezeket a nagyvárosi tömegeket pedig igen egyszerűen, talán túl egyszerűen is meg lehet vezetni. Legalábbis sokkal egyszerűbben, mint a faluban élőket” – vonta le a konzekvenciát Helmut Schmidt. Az idős kancellár szerint a folyamat, vagyis az urbanizáció gyorsasága miatt az adott nemzeti kormányok képtelenek effektíven kezelni a jelenséget, amely még komoly gondokat fog szülni a jövőben.

Beszélgetőtársaira reagálva – akik az észak-atlanti kapcsolatok átalakulásáról vitatkoztak – végezetül az idős kancellár hozzátette: „számomra igazán mindegy, hogy a NATO tíz év múlva létezni fog-e, vagy sem.” Európa látványosan veszít jelentőségéből, mindez megmutatkozik gazdasági teljesítményében, politikai befolyásában és demográfiai adataiban, illetve azok csökkenésében, véli Schmidt. „A világ számára Európa a kultúrát, az irodalmat és a zenét fogja jelenteni. Ez azért valamelyest bizakodásra ad okot” – összegezte mondandóját Helmut Schmidt.