Bizottsági elnöki versengés, nyitott kérdésekkel

Bár több európai párcsoport is megnevezte már listavezető jelöltjét a tavaszi európai parlamenti választásokra és egyúttal az Európai Bizottság élére is, továbbra sem világos, hogy pontosan mire is számíthatnak a befutók majd a májusi voksolás után – figyelmeztetnek brüsszeli bennfentesek.

Miután a múlt héten az európai liberálisoknál is eldőlt, hogy kit szánnak a bizottsági elnöki posztra – Guy Verhofstadt lett a befutó miután Olli Rehn visszalépett a javára (ld. Bruxinfo 2014. január 23.) -, a befolyásosabb EP-frakciók közül még a néppártiaknál és a zöldeknél kell lefolytatni a jelölt kiválasztását, hogy minden nagyobb pártcsoport „húzóneve” ismert legyen. Az azonban változatlanul nem egészen egyértelmű, hogy mire is jogosít majd fel az adott eredmény a májusi európai választásokon – emlékeztetnek EU-tanácsi források.

Brüsszelben sokan már jó ideje arra számítanak, hogy az idei első félév, néhány valóban fontos aktuális ügy – mindenekelőtt a leendő egységes bankszanálási mechanizmus – kezelése mellett nagyobb részt és főként személyi kombinációkról, választási előkészületekről és az ezt kísérő pártpolitikai egyeztetésekről, alkudozásokról szól majd. A jelek szerint mostanra már mindenütt beletörődtek abba, hogy az Európai Bizottság tavaly márciusi kezdeményezése, majd az EP-plenáris júliusi döntése nyomán a 2014-es európai választásokra a nagyobb pártcsaládok „személyre kihegyezett” kampánnyal készülnek, amikor jelöltlistájuk élére olyan politikust állítanak, akit egyúttal az Európai Bizottság jövőbeni elnökének is szánnak.

Az ötletet tavaly elég sok morgolódás, bírálat kísérte. A BruxInfo is többször idézett olyan szakértői véleményt – így Peter Ludlow neves EU-elemző interjút is adott ez ügyben -, amelyek részint a szerződés tényleges szándékával ellentétesnek és felettébb kockázatosnak is minősítették az újítást. Peter Ludlow például visszatérően azzal érvelt, hogy a szerződés továbbra is a tagországok – állam- és kormányfők – hatáskörében tartja a bizottsági „elnökállítás” jogát, a parlament tehát félreértelmezi a Lisszaboni Szerződés azon kitételét, hogy minderre az európai választások eredményének figyelembevételével kell, hogy sor kerüljön. Májusban a polgárok „parlamentet választanak, nem bizottsági elnököt” – mutatott rá (BruxInfo, 2012. július 22.).

Mások ugyanakkor már akkor arra hívták fel a figyelmet, hogy a Szerződés ezen a ponton talán mégsem ennyire egyértelmű, és teret hagy bizonyos rugalmasabb értelmezéseknek is. Már maga az a kitétel is, hogy a „választási eredmények figyelembevételével” – kérdéseket vethet fel. Például a tekintetben, vajon ez azt jelenti-e, hogy a legtöbb szavazatot nyert párt családjához tartozó politikust kell-e jelölni, avagy a választások után összeülő új parlamentben a legnagyobb támogatást (kvázi koalíciót) élvező jelölt(ek) számít(anak)-e mérvadónak? További értelmezési zavart teremt, hogy a szerződés, miközben meghagyja az Európai Tanácsnál a jelöltállítás jogát, úgy fogalmaz, hogy az új bizottsági elnököt az EP „választja”.

Minderre mondta azt a BruxInfónak nyilatkozva Andrew Duff, veterán brit liberális EP-képviselő, hogy a szerződés szövegezése ezen a ponton „kétértelmű”, és a következő hetek-hónapok politikai helyezkedései fogják eldönteni, hogy végül melyik felfogás válik irányadóvá.

Érdekes módon, ugyanezt az árnyalatot a tagállamokat vezető politikai szint láthatóan sokáig nem vette igazán észre. „A tagországi vezetők elaludtak” – jegyezte meg erről a napokban egy vezető beosztású tanácsi forrás. Tény, hogy Angela Merkel először igazán konkrétan csak a tavaly októberi EU-csúcs után tett utalást a választási kérdésre, némileg lehűtve a „vezérjelölés” fontosságát, midőn úgy fogalmazott, hogy „nem lát semmilyen automatizmust” az európai választások listavezetői és a bizottsági elnöki poszt majdani betöltője között.

Néppárti (EPP) részről még ekkor is inkább vitatták, mint támogatták az egész jelöltállítósdi hasznosságát, és miközben az európai szocialisták meg is nevezték kiválasztottjukat a Bizottság élére – Martin Schulz parlamenti elnök személyében -, addig az EPP még azt sem döntötte el, hogy állít-e a maga részéről „ellenjelöltet”, és ha igen, akkor mikor és hogyan.

Hetekbe tellett még, mire minden párt beletörődött, hogy az események sodra most már egy kicsit kényszerpályán is tartja a folyamatot. Ténykérdés, hogy a nagyobb pártcsaládok többségénél lesznek csúcsjelöltek, és hogy személyüket többnyire egyúttal leendő bizottsági elnökjelöltként is fogják majd kommunikálni a választási kampányban. A mindebből kialakuló kész helyzet az addig vonakodókat is arra késztette, hogy immár e forgatókönyv keretében tervezzenek, és így dőlt el a decemberi brüsszeli néppárti csúcson az is, hogy az EPP a március 6-7-i dublini találkozóján fogja kiválasztani a maga jelöltjét.

Szakértők megjegyzik ugyanakkor, hogy a dologban így továbbra is egy sor fontos bizonytalansági tényező maradt. Változatlanul nem egyértelmű például, hogy akkor tehát a bizottsági elnök kiválasztásánál a választásokon legjobban szerepelt pártcsalád jelöltje jöhet-e szóba, vagy bárki olyan személy, aki a választások után az Európai Parlamentben a jóváhagyáshoz szükséges többséget – akár a kispártok koalíciójából is – össze tudja hozni.

Nem világos továbbá a menetrend sem. Az európai választás május utolsó hétvégéjén lesz, az EU állam- és kormányfőinek csúcstalálkozójára egy hónappal később, június utolsó hetében kerül sor. Sokak szerint legalábbis kérdéses, vajon az újjáalakuló EP a kettő közötti alig több, mint három hétben képes lesz-e eldönteni, hogy az új ülésteremben melyik jelölt képes az elfogadáshoz szükséges parlamenti többséget felmutatni.

Ráadásul mindez jelentős függvénye annak is, hogy miként osztják majd el a belső parlamenti vezetői helyeket a bekerült pártok. Ennek nagy része csak a júliusi plenárison fog véglegesülni. És bár azzal, hogy Herman Van Rompuy személyében létezik egyeztetni képes kijelölt felelős az Európai Tanács oldalán, kérdés, hogy az EP a júniusi EiT-csúcsig fel tud-e mutatni hasonlóan kompetens tárgyalópartnert a lehetséges bizottsági elnökjelölt személyének egyeztetésére. Főként úgy, hogy az új EP megalakulásáig ez még az előző parlament elnöke kell, hogy legyen, aki viszont éppen az egyik potenciális elnökjelölt is egyúttal (Martin Schulz).

Szakértők megjegyzik, hogy akadnak más problémák is. Mindenekelőtt az, hogy az EP azzal, hogy konkrét személyeket nevezett meg saját bizottsági elnökjelöltjeként, egyes értelmezések szerint valahol mégiscsak szerződést sért majd, ha más politikust nem is fog elfogadni az EiT jelölésében. Ez esetben ugyanis most már ők lehetnek azok, akik korlátoznák az EiT azon jogát, hogy jelöltet állítson.

Ebben az EP-értelmezésben voltaképpen teljesen átcsúszna a bizottsági elnök kiválasztása a parlamenti oldalra, amikor egyfelől az EP végszavazásától függ, hogy kit hagynak jóvá, másfelől e forgatókönyv szerint elvben már a jelöltállításnál is csak az EP vezető jelöltjei közül választhatna ki bárkit is az EiT, eleve elvágva az állam- és kormányfőket attól, hogy más személyekben is gondolkodjanak.

További nehézség, hogy az EP-„jelöléshez” kötés jelentősen beszűkíti a jelenleg nemzeti szinten aktív politikai vezetők kiválasztását. Erősen kétséges ugyanis, hogy a bizottsági elnöki posztra esetleg alkalmasnak tartott jelenlegi aktív miniszterelnök – a dán és az ír kormányfőt is szokták például emlegetni – benevezne-e az EP-választásra, illetve felvállalná-e, hogy hónapokkal a döntés előtt bizottsági elnökjelöltként hirdessék, amit végül esetleg elveszít – és immár e kudarccal megbélyegezve kell otthon elfogadott miniszterelnökként tovább kormányoznia.

Bárhogyan is lesz, annyi bizonyos, hogy az új felállás – sokak szerint inkább kényszerpálya – a júniusi-júliusi révbejutás idejére sok mindent alaposan felforgat majd a bizottsági elnök személyének eddigi, fél évszázados kiválasztási rendjében. „Az minimum ténykérdés, hogy az EP e tekintetben egyenlő szintre került a Tanáccsal” – jegyezte meg ennek kapcsán egy vezető beosztású tanácsi diplomata. Az már csak ráadás tényező, hogy parlamenti oldalon egyesek láthatóan igyekeznek ennél is feljebb tornázni az EP befolyását a végső döntésre.

S mivel a tét meglehetősen nagy, továbbá mivel közismert módon részben e döntéstől is függően egy sor más hasonlóan fajsúlyos poszton kell még idén személycserét levezényelni, a következő hetek-hónapok általános brüsszeli várakozások szerint a pártpolitikai egyeztetések, személyi kombinációk jegyében telnek majd.