Franciaország folytatja a romatelepek felszámolását

Folytatódik a romák körüli huzavona Franciaországban: három évvel Nicolas Sarkozy volt elnök nagy port kavaró romaellenes politikájának bevezetése után a romatelepek felszámolása, és a romáknak a francia állam területéről való kitoloncolása még mindig napirenden van. S bár politikai szinten sokszor esik szó az integrációt elősegítő jogi és szociális háttér megteremtésének szükségességéről, maguk a politikusok is kételkednek a roma lakosság beilleszkedési hajlandóságában. Bár a jelenleg érvényben lévő, bolgár és román állampolgárokat érintő munkaerőpiaci korlátozások január 1-jén megszűnnek, az európai nagyhatalmak egyelőre kétségbe vonják a két ország schengeni övezethez való csatlakozását.

Habár Francois Hollande francia elnök a tavalyi választási kampánya során ígéretet tett, hogy szakít elődje politikájával – amely több ezer roma kilakoltatását és hazájába való visszatoloncolását eredményezte –, a valóság egyelőre más képet fest: a romatáborok felszámolása nagy ütemben folytatódik, gyakran rendőri erőszak alkalmazásával. Tavaly augusztusban egy hét miniszter által aláírt körlevél is született, amelynek célja a roma integráció elősegítése és a kilakoltatások visszaszorítása volt, ennek ellenére a számok egyre nőnek. A francia belügyminisztérium adatai szerint 2013 első harmadában 4 152, míg 2012-ben összesen 11 803, 2011-ben 9 396, 2010-ben pedig 3 213 bolgár illetve román állampolgárt kényszerítettek vissza hazájukba. 

Integráció vs. kitoloncolás

Múlt szerdán a Lille külvárosában található legnagyobb romatelep július óta tartó felszámolásának végére tettek pontot a hatóságok, körülbelül 750 embert téve ezzel otthontalanná. Negyven romát már hazatoloncoltak és további 70 fő vállalta az önkéntes távozást az országból. Augusztus közepén Nantesban 60 romát érintő bírósági döntés született egy telep kiürítéséről, a hónap végén pedig a Párizs agglomerációjához tartozó Bobignyben mintegy 150 ember kényszerült otthona elhagyására, és a lista ezzel még koránt sem teljes.

A nyomornegyedek felszámolása sem jelent elégséges megoldást: egy telep lezárása után néhány kilométerre hamarosan nyílik egy új, ahol a beavatkozást újabb bírósági döntés kell, hogy megelőzze. A szerdai lille-i eset után a közeli Croix mellett a hét végére már egy 230 főt számláló telep jelent meg. Ez egyébként annak is betudható, hogy a kilakoltatások után a hatóságok nem gondoskodnak megfelelő számú ideiglenes lakóhelyről. A Lille-ben történt akció után csupán 3 család jutott egyelőre szálláshoz. Manuel Valls francia belügyminiszter hétfőn így nyilatkozott: „Tévedés azt hinni, hogy a romakérdést csupán az integráció elősegítésével kezelni tudjuk. Az egyetlen megoldás a táborok fokozatos lebontása és a (bevándorlók) visszavezetése a határhoz.” A belügyminiszter ezzel arra utalt, hogy a roma kisebbségnek csupán egy kis része akar beilleszkedni a társadalomba, amely további konfliktusokat szül a lakosságon belül.

Sarkozy 2007-ben vezette be az úgynevezett humanitárius hazajutási segélyt, vagyis az önként hazájukba visszautazó romákat fejenként 300, gyermekek esetében 100 euróval honorálta. Idén tavasszal a szocialista kormány ezt 50 illetve 25 euróra csökkentette, mondván, hogy emiatt Franciaország kimondottan vonzó célpont volt a migránsok szemében. És valóban: hazatértükkor gyakran nyilatkoztak úgy a francia kormány támogatását élvezők, hogy néhány hét után vissza fognak térni. A szocialista kormány ígérete szerint az így megtakarított pénzt a kisebbség integrációjának elősegítésére fordítja, ami mellett már mind a kampány során, mind számos egyéb politikai deklarációban ígéretet tett. Tavaly augusztusban többek között szélesítették azoknak a foglalkozásoknak a körét, amelyeket roma származásúak is gyakorolhatnak, illetve eltörölték a munkáltatók által utánuk fizetendő különadót.

Korlátozások a bolgár és román állampolgárokkal szemben

Jogilag a francia állam eljárása több szempontból is aggasztó a fenti ügyekben.  A kilakoltatások mögött közbiztonsági, közegészségügyi okok állnak, de azok végrehajtása gyakran rendkívül megalázó módon, erőszak alkalmazásával történik. Továbbá az ENSZ égisze alatt született Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata kimondja, hogy minden embernek joga van saját hazáját elhagyni, vagy oda visszatérni; ráadásul az EU polgárait megilleti a szabad mozgás, letelepedés, munkavállalás joga az unión belül, legalábbis 3 hónapig. Ennél hosszabb tartózkodás esetén új tagállamok esetében lehetőség van a csatlakozástól számítva 7 évig munkavállalási korlátozásokat alkalmazni – a munkavállalást engedélyhez kötni, illetve meghatározni azoknak a foglalkozásoknak a körét, amelyeket az adott országban betölthetnek. Ilyen korlátozás van hatályban Romániával és Bulgáriával szemben Franciaországban, Ausztriában, Belgiumban, az Egyesült Királyságban, Hollandiában, Írországban, Luxemburgban és Németországban. Ezek már csak az év végéig vannak érvényben, 2014. január 1-jétől a 2007-ben csatlakozott két állam tekintetében is teljessé válnak az uniós munkavállalói jogok. 

Ám a két ország schengeni övezethez való csatlakozása még mindig várat magára: múlt héten Manuel Valls kételyét fejezte ki Románia és Bulgária 2014. január 1-jei csatlakozásával kapcsolatban, mivel véleménye szerint a határok megnyitása veszélyt jelentene a többi ország állampolgáraira a jelentős mértékű szervezett bűnözés miatt. A csatlakozást korábban Franciaország mellett Németország, majd Hollandia és Finnország is megvétózta.