Kétharmaddal sem könnyű kormányozni

Miután tavaly májusban meglepetésszerűen ölébe hullott a hatalom, a román Szociálliberális Szövetség (USL) minden szabályt figyelmen kívül hagyva próbálta meg átvenni a hatalmat az ország összes „függetlenebb” intézménye fölött és kiiktatni a jobboldal időközben teljesen kiégett messiását, Traian Băsescu államfőt. Az erősen brutális intermezzóból ugyan vesztesen jött ki, a pártszövetség mégis kétharmados győzelmet aratott a decemberi parlamenti választásokon. Az azóta „nyugodt erőként” kormányzó tömörülés az elmúlt időben elég sok kudarccal szembesült ahhoz, hogy rájöjjön: még kétharmaddal sem leányálom Romániát kormányozni.

Koalíciós csörték, korrupciós botrányok, a beharangozott gazdasági sikerek elmaradása, illetve a legnagyobb politikai projektek – az alkotmánymódosítás és a közigazgatási reform – megrekedése: nagy vonalakban így írható le az a picivel több, mint fél év, amelyben Romániát kétharmados többség kormányozza. A második Ponta-kabinet, tavalyi elődjéhez képest próbál felelősségteljes, demokratikus és européer erőként feltűnni, a 2012-es jogállamellenes villámháború kudarcát és a nemzetközi hitelesség elvesztését csak így látja visszaszerezhetőnek. A szabályok szerint való játék (a „playing by the rules”) egyetlen román kormánynak sem volt erőssége, de megkísérelték mímelni ezt a fajta viselkedésmódot. Sok esetben, ahogy ez most is történik, már ez a hamis mímelés is komoly nehézségeket okoz a bukaresti döntéshozóknak.

Az elmúlt bő fél évben Victor Ponta miniszterelnöknek a mímelés jegyében „együttkormányzási egyezményt” kellett kötnie az ősellenségnek számító államfővel, Traian Băsescuval, illetve bele kellett egyeznie, hogy a legfontosabb ügyészségek élére ne csak kormány közeli vezetők kerüljenek, hanem az elnökhöz közeliek is. Egy májusban készült összeállításban az ország vezető gazdasági napilapja, a Ziarul Financiar arra is rámutatott, hogy a szociálliberálisok ugyanazokat a gazdasági hibákat követik el, amelyeket még ellenzékben felróttak az akkori jobboldali kabinetnek. Példaértékű ilyen szempontból a verespataki bányaprojekt valamint a palagáz-kitermelés ötlete: az USL ellenzékben fennhangon támadta mindkét projektet, azonban amióta hatalomra került száznyolcvan fokos fordulatot vett.

Az uniós források lehívásának mértéke sem ugrott meg hirtelen, ahogyan a külföldi befektetéseké sem. A minap a miniszterelnök egy újabb ambíciós, ám teljesen irreális tervet tárt az ország elé: év végéig tízmilliárd eurónyi külföldi befektetést szándékszik Romániába csábítani. Ezt a számot még a gazdaságilag legsikeresebb 2008-as évben is csak alulról sikerült súrolni, azóta pedig folyamatosan csak csökkent.

Elnapolt alkotmánymódosítás

A legnagyobb kudarcot eddig mégis az alkotmánymódosítási és régiósítási folyamat megrekedése jelenti. Mindkét projekt az USL zászlóshajójának számít, a szövetség vezetői az idei év végére mindkettő be szerették volna fejezni. Szerencsétlenségükre azonban az alkotmánybíróság mindkettő elé komoly akadályokat gördített. Néhány hónappal ezelőtt a parlamenti többség elfogadta a népszavazási törvény módosítását, amely révén ötvenről harminc százalékra csökkentették a referendumok érvényességéhez szükséges részvételi arányt. A kormányerők így próbálták bebiztosítani az alkotmánymódosítást szentesítő referendum sikerét, hiszen az ötven százalékos érvényességi küszöb már tavaly is keresztbe tett nekik. Az államfő eltávolításáról szóló tavalyi referendumon bár elsöprő volt a támogatók aránya, mégsem sikerült átlépni a küszöböt, s így meghiúsult az USL legfőbb vágya, és hasztalanná vált az egész jogállamellenes villámháború is.

Június 25-i döntésében azonban az alkotmánybíróság leszögezte, a részvételi küszöb leszállítása csak a törvény elfogadása után egy évvel, azaz 2014 júniusában léphet érvénybe, mert csak így biztosítható a voksolás tisztasága és kiszámíthatósága. A taláros testület a Velencei Bizottság azon ajánlására hivatkozott, amely szerint a választások előtt egy évvel nem módosíthatóak a fordulóra érvényes szabályok. Ennek értelmében, enyhén megcsavart logikával a bírák úgy okoskodtak: a mostani módosítás csak egy év múlva alkalmazható, az addig megrendezendő referendumokra továbbra is az ötven százalékos küszöbnek kell vonatkoznia.

A döntés nemcsak magának az alkotmánymódosításnak tesz keresztbe, hanem a közigazgatási átszervezésnek is, a kormány ugyanis új, ún. régiós közigazgatási szintet akar létrehozni, amely még nem szerepel az alaptörvény jelenlegi változatában. A régiósítás elnapolása persze jót tesz az egész országnak, hiszen nagyobb esély van a vita kiteljesedésére, és arra, hogy az alulról érkező impulzusok tényleg hatással legyenek a kormányzati régiótérképekre. (Múlt pénteken, például, Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes, a reformért felelős közigazgatási és fejlesztési miniszter Bálványoson tárgyalt a székelyföldi elöljárókkal, és nem zárkózott el teljesen attól, hogy a székely szempont is helyet kapjon a jövőbeli régiók megrajzolásánál.)

A kormányfő egyébként múlt hétfőn úgy nyilatkozott, augusztus végén vagy szeptember elején döntenek az alkotmánymódosítás sorsáról. Három lehetséges forgatókönyvet is felvázolt: 1. a módosítást szentesítő referendumot még az idén, ötven százalékos küszöb mellett megrendezésre kerül, ám a szavazást több naposra nyújtják, 2. a jövő tavasszal esedékes európai parlamenti választásokkal egyidőben, szintén ötven százalékos küszöb mellett kerül sor a népszavazásra, vagy 3. megvárják az egy év leteltét, és csak jövő nyáron, már csökkentett érvényességi küszöb mellett konzultálnak a polgárokkal.

Bárhogy is legyen, a szociálliberális koalíciónak nemcsak az alkotmánybíróság döntéseit kell tiszteletben tartania, de a többi bíróságét is. Románia posztkommunista történelmében először, pénteken egy hivatalban lévő minisztert ítélt letöltendő börtönbüntetésre a Legfelsőbb Bíróság. Bár az öt év letöltendőt kiszabó ítélet még nem jogerős, Relu Fenechiu közlekedésügyi miniszter még aznap lemondásra kényszerült, komoly hitelességbeli problémákat okozva a miniszterelnöknek, aki még az ítélet kihirdetése előtti órákban is támogatásáról biztosította korrupt beosztottját.

2014 az elnökválasztások éve is lesz, amely még jobban kiélezheti a koalíción belüli feszültségeket, akár szakításhoz is vezetve. Nem csoda hát, hogy mind a szociáldemokraták, mind a nemzeti liberálisok még az idén le szeretnék zavarni a legfontosabb reformokat, hiszen jövőben már nem biztos, hogy rendelkezésre áll a szükséges kétharmad. Ám az is végzetes csapás lenne, ha nem sikerülne egy esetleges idei referendum során a szavazók felét az urnákhoz csalogatni. Összességében tehát a kétharmados szupertöbbség és szinte teljhatalom sem bizonyul annyira könnyűnek és élvezetesnek, ahogy azt a szociálliberálisok ellenzékben elképzelték.