Csigalassúsággal halad a fegyvertartás szabályozása

Lassú víz partot mos – vagy mégsem? Még mindig nincs igazi előrelépés a fegyvertartás szigorításában. A fegyveres atrocitások száma  viszont egyre nő.

Newtown után sokan úgy gondolták, ez volt az utolsó csepp a pohárban, 20 kisiskolás és hat tanár lemészárlása majd változást hoz a megakadt fegyvertartási vitában – azonban nem így történt. 

Richard Davis, a CNN munkatársa szerint a jelenlegi állás alapján nemcsak az tűnik valószínűtlennek, hogy a Kongresszus megszavazza a rohamfegyver-tilalom visszaállítását, hanem az is, hogy limitálják az árusítható lőszertárak kapacitását. 

A szigorítás ellenzői számára abszolút alapjognak számít a Második Alkotmány-kiegészítés által biztosított fegyverviselési jog, és semmilyen, esetleg ésszerű és szükséges változtatást nem látnak sem indokoltnak, sem megengedhetőnek. Sokan elfelejtik, hogy a sokat emlegetett 2008-as Legfelsőbb Bíróság által hozott határozat, mely kimondja, hogy katonai alakulaton kívül állók számára is alkotmányos jog a fegyvertartás, azt is leírja, hogy ésszerű korlátozások eszközölhetőek, ideértve a „veszélyes és szokatlan fegyverek tartását”. A szigorítás mértékében és mikéntjében azonban egyelőre nincs megegyezés. 

Néhány állam, mint például New York és Colorado a decemberi események hatására szigorított a szabályozáson, azonban problémát jelent az, hogy ezek a rendelkezések kijátszhatók azáltal, hogy az illető egy olyan államban vásárol fegyvert – amit aztán otthon tart és használ(hat) -, ahol a fegyvertartás szabályozása laza vagy nem is létezik, ezért az egységes szabályozásra is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni.

Chris Murphy, Connecticut állam szenátora szerint sajnos szükség volt egy Newtownra, enélkül esélytelen lett volna, hogy a Kongresszus elé kerüljön a szigorítással kapcsolatos törvényjavaslat. A szenátor tapasztalatai azt mutatják, a kongresszusi képviselők többsége, legyen az demokrata vagy republikánus, fél a döntéshozás következményeitől, attól, hogy mindennek a választásokon isszák majd meg a levét. 

Murphy nem tagadja az NRA (Nemzeti Lőfegyver Szövetség) erejét, tekintve, hogy az az utóbbi évtizedekben is sikeresen akadályozta meg a szigorítások bekövetkeztét, azonban keményen bírálja az NRA hozzáállását. Szerinte a Szövetség nem a józan ésszel bíró fegyvertartókat tömöríti, hanem a fegyvergyártók érdekképviseletét látja el, továbbá szándékosan igyekeznek táplálni az emberekben a paranoiát, miszerint a kormány elveszi az összes fegyvert, legyen az jogszerűen vagy illegálisan szerzett, holott erről eddig sehol sem volt szó. Obama is elmondta, elismeri, hogy a Második Alkotmány-kiegészítés értelmében alkotmányos jog a fegyvertartás.

A lövöldözésekről szóló rémhírek Sandy Hook után sem hagytak alább, elég csak Jimmy Lee Dykes, vagy Hadiya Pendleton esetére gondolnunk. Az USA-ban eddig is mindennaposak voltak a lövöldözések, azonban az utóbbi időben egyre több a tömeglövöldözés, illetve az olyan eset, melyben ártatlan, rosszkor-rossz-helyen tartózkodók vesztik életüket. 

Az idő múlása komoly faktor ebben a kérdésben. Már a newtowni eseményekkor is világos volt, gyorsan kell cselekedni, amíg az emberekben friss a tenni akarás. A decemberi felmérések szerint akkor a válaszadók 57%-a támogatta a szigorúbb szabályozást, ma már 10%-kal kevesebben gondolják így. 

Meddig lehet még halogatni a döntést? Az amerikai politikában nem példa nélküli az ún. filibuster eszközlése, vagyis hosszú beszédek tartásával akadályozni egy döntés megszületését. A közelmúlt tömeglövöldözéseiből tanulva szükségszerűnek tűnik egy, a jelenleginél ésszerűbb szabályozás, azonban úgy tűnik, a pénz és a koncentráltság hiánya (egyelőre) nagyobb úr. Obama többször hangsúlyozta, hogy elnöksége második ciklusában igyekezni fog az Államok belső rendjére fókuszálni, az USA figyelme azonban, akarva-akaratlan – tekintve például az Észak-Koreával kialakult feszült helyzetet – újra a külpolitikára terelődik.