Belga fegyverek a mali lázadók kezén?

Tovább kísérti Moammer Kadhafi öröksége a mali konfliktust: az iszlamista lázadók bizonyíthatóan az egykori líbiai diktátor által vásárolt fegyvereket használnak.

A Moammer Kadhafi megbuktatásával végződött líbiai háború óta számos, a fegyverek áramlását figyelő szakértő állítja, hogy az egykori ezredes raktárából ellopott fegyverek könnyen a fekete-afrikai térségben élő militánsok kezére kerülhetnek, írja a The New York Times.

Bár a fegyverek szállításáról kevés konkrét bizonyíték áll rendelkezésre, az elmúlt egy év során folyamatosan lehetett hallani olyan híreket, melyek szerint csempészett fegyverek áramlanak be a polgárháború sújtotta Maliba, de a korábban Líbiában használt fegyverek közül sokat Egyiptomban, a Gázai-övezetben, Csádban, Libanonban és Szíriában is felfedezni véltek.

De milyen fegyverekről van szó valójában? Nemrég egy Konnában készült fényképen enyhén sérült lövedékeket látni, amelyet a franciák által elűzött lázadók hagytak maguk mögött. Fegyverszakértők állítása szerint NR-160-as tankelhárító lövedékekről van szó, amelyeket egy ma már megszűnt belga cég gyártott, amely az 1970-es és 1980-as években nagy mennyiségben adott el fegyvereket Kadhafi ezredes hadseregének. Az amerikaiak által tervezett fegyverekkel kilőtt lövedékek a hidegháború elejétől megtalálhatóak voltak Líbiában, és most ezekre az ágyúkra kísértetiesen hasonlóakat dokumentáltak Maliban is. Ezek mellett persze a szovjet időkből megmaradt, egykor Líbiában használt fegyverek, mint például gépkarabélyok, rohamfegyverek és gránátok is előkerültek a mali harcokban.

Sokan azzal vádolják a nyugati világot, elsősorban az Egyesült Államokat, hogy gyakorlatilag ő fegyverezte fel a mali lázadókat, hozzájárulva ezzel az országban uralkodó instabilitáshoz. Ez bizonyos értelemben igaz is. Az 1951 és 1969 között uralkodó líbiai Idris király hatalmát megerősítendő az Egyesült Államok segített felfegyverezni és kiképezni az ország hadseregét. Ennek fejében egy Tripoli környéki légibázis használatát kérték cserébe. A történet váratlan fordulatot vett, amikor 1969-ben Kadhafi ezredes puccsot hajtott végre, és az amerikaiak által felfegyverzett hadseregre támaszkodva megbuktatta a királyt, valamint az említett légibázist is visszavette. Ezt követően Kadhafinak új ajtókon kellett kopogtatnia, hogy fegyverarzenálját bővítse. Itt jött képbe a Poudreries Réunies de Belgique, a már említett belga cég, amely 1973 és 1980 között számos alkalommal szállított nagy mennyiségben lőszereket a líbiai hadseregnek. Ezeket aztán évtizedekig elzárva tartották az országban, majd a 2011-es események alatt, a belga cég által gyártott 106 mm-es lőszerek látványosan kezdtek ismét megjelenni a harcokban. A Kadhafi oldalán harcoló tuaregek kezébe került fegyverek és lőszerek tömkelege pedig a harcok végével szépen kezdett kiáramlani az országból-például Maliba.

A szétszakadt ország hadserege afrikai viszonylatban sem számít fejlettnek, így nem volt meglepő, hogy a belga és szovjet fegyverekkel felszerelt lázadók könnyen ki tudták szorítani a kormányerőket az ország északi részéből. A napokban azonban Oroszország bejelentette, hogy fegyvereket ad el a mali kormánynak. A Rosororonexport vezetője, Anatoly Isaikin elmondta, hogy Moszkva könnyűfegyvereket szállít a kormányerőknek, akik a tervek szerint egy franciák által vezetett offenzívát hajtanának végre a lázadók ellen. A január 11-én bejelentett terv értelmében az iszlamisták elűzése után a franciák egy ENSZ békefenntartókból álló kontingensnek adnák át a helyüket. Barack Obama amerikai elnök 50 millió dollárt különített el a franciák légi szállítási költségeit fedezendő. Kanada is bejelentette, hogy támogatja a műveleteket. Bár a harcokban résztvevő katonákkal nem járul hozzá az offenzívához, az afrikai katonák szállítását, valamint kiképzőtisztek küldését vállalja.

A mali kormány malmára hajthatja a vizet továbbá egy nemrégi bejelentés, miszerint az ország keleti szomszédja, Niger hajlandó lenne egy légibázis létrehozására, ahol amerikai drónok állomásoznának. Ezek segítségével könnyebben nyomon lehetne követni az azawadi iszlamisták mozgását.

Washington az al-Kaida az Iszlám Maghrebben (Al-Qaeda in the Islamic Maghreb, AQIM) és szövetségesei tevékenységére fokozott aggodalommal tekint, ezért akarja megakadályozni, hogy azok a további szomszédos országokba exportálják eszméiket-globális veszélyforrássá változtatva a térséget. Az északi országrész határai Mauritániával, Algériával és Nigerrel már amúgy is veszélyforrásnak számítanak, hiszen virágzó az Európába irányuló kábítószer és emberkereskedelem.