Visszasírják az oroszok a szovjet rendszert?

Az orosz Levada Center legújabb közvélemény-kutatása szerint az orosz lakosság jelentős része ma is a szovjet politikai és gazdasági berendezkedést tekinti a legjobbnak. A „re-szovjetizálás” motívuma nemcsak a lakosság körében, de a külpolitikai diskurzusokban is egyre többször jelenik meg.

A Levada Center független közvélemény-kutató cég január 18. és 21. között 1 600 fő körében folytatott közvélemény-kutatást azzal kapcsolatban, hogy hogyan értékelik az oroszok államuk politikai és gazdasági rendszerét. A központ két határozott kérdést tett fel ennek megállapítására. Az első így hangzott: „Mit gondol, melyik politikai rendszer működött jobban: a szovjet (vagyis az, ami a ’90-es évekig létezett nálunk), a jelenlegi rendszer, vagy a nyugati demokratikus modell?” A második kérdés a gazdasági rendszerek értékelésére kérdezett rá, a válaszadóknak az állami tervezésen és elosztáson alapuló gazdaság, valamint a magántulajdonra épülő, piaci viszonyokra támaszkodó modell közül kellett választaniuk.

Az eredmények nem túl hízelgőek a putyini rendszer számára. A válaszadóknak ugyanis csupán 17%-a nyilatkozott úgy, hogy a jelenlegi politikai körülményekkel van a leginkább megelégedve. 22% inkább a nyugati mintájú demokráciát preferálja, míg 36% a szovjet típusú politikai rendszert tartja a legjobbnak. 9% más rendszer mellett tenné le voksát, a bizonytalanak aránya pedig 16% volt. A tavalyi adatokkal összehasonlítva a tendenciák is a putyini politika megítélésének romlását mutatják. 2012 januárjához képest ugyanis 3%-kal csökkent az aktuális rendszer támogatottsága. Egy másik fontos tendenciára világít rá az, hogy az elveszített támogatók nem a nyugati demokráciát pártolják, hiszen annak megítélése még többet, 7%-ot esett vissza az elmúlt egy évben. A szovjet politikai rendszert preferálók száma eközben 29%-ról 36%-ra emelkedett, a fennmaradó 3 százalékpont pedig a bizonytalanok és a más rendszer támogatók között oszlik meg. Egyértelmű tehát, hogy az orosz lakosság véleménye 2012 folyamán a szovjet politikai rendszer felé hajlott, mind a jelenlegi, mind a nyugati modellel szemben.

A gazdasági rendszerrel kapcsolatos kérdés nehezebben fordítható le az aktuális rendszer kritikájaként, a kapott eredmények azonban mindenképpen érdekes megoszlást és tendenciát mutatnak. A megkérdezettek 51%-a ugyanis a tervutasításos, állami elosztásra épülő modellt preferálja, míg csupán 29% választotta a piacgazdasági, magántulajdon-alapú rendszert. A fennmaradó 20% véleménye szerint a kérdés nehezen megválaszolható. A tavalyi adatokkal összehasonlítva a tervgazdaság támogatottsága 2%-kal nőtt, míg a piacgazdaságé 7%-kal csökkent. A bizonytalanok számában 5%-os növekedés volt megfigyelhető. Egyértelmű tehát, hogy a piacgazdaság megítélése romlik, nagy valószínűséggel a globális válsághelyzetnek is köszönhetően. Az viszont nem állítható, hogy a piacgazdaság hívei jelentős mértékben a szovjet jellegű tervgazdasághoz pártolnának, gazdasági szempontból inkább a bizonytalanság növekedése tekinthető jelentősnek.

Összességében viszont levonható a következtetés, hogy az orosz lakosság körében népszerű a szovjet nosztalgia – legalábbis a politikai és a gazdasági rendszer iránt. Az elmúlt hónapokban a külpolitikában is megjelent a szovjet rendszer visszahozatalának kérdése – vagy inkább vádja, ami az orosz kezdeményezéssel létrejövő és fejlődő posztszovjet vámunió és közös gazdasági tér miatt érte Moszkvát. Medvegyev miniszterelnök pár héttel ezelőtt Davosban nyíltan tiltakozott a vádak ellen a RIA Novosztyi tudósítása szerint.

Ez teljes képtelenség, nem vezet út vissza a múltba. Mi (az egykori szovjet köztársaságok) különböző utakon haladunk és képzeljük el jövőnket, továbbá letisztult elképzelésekkel rendelkezünk arról, hogy hogyan erősítsük meg együttműködésünket, úgy, hogy az mindenki számára kölcsönösen előnyös legyen.”

Tavaly decemberben maga Putyin is magyarázkodásra kényszerült az ország feltételezett „re-szovjetizálását,” vagyis a posztszovjet államok integrációs terveit illetően, amivel akkor maga Hillary Clinton vádolta meg.

Ez teljesen nonszensz. (…) Közös a nyelvünk, közös a mentalitásunk is egy pontig, közös az közlekedési hálózatunk és az energiahálózatunk” – indokolta Putyin az általa természetesnek nevezett, kölcsönös gazdasági érdekek által hajtott posztszovjet integráció alakulását.

A szovjet múlt tehát, legalábbis a folytonos felidézés szintjén, tovább kísérti az orosz vezetést és a lakosságot is egyaránt. A nosztalgia, különösen a politikai rendszer esetében, a jelenlegi rendszerrel való elégedetlenséget is mutat. Ez a tendencia azonban nem értelmezhető elsődlegesen a jelenlegi rendszerrel szembeni kritikus hangok gyarapodásaként, hanem főként (esetenként akár a jelenlegi rendszer szolgálatába állítva) a nyugati demokratikus modelltől való távolodást jelzi. A posztszovjet országokkal való együttműködés, ha a térség re-szovjetizálását nem is jelenti, mindenképpen arra utal, hogy Oroszország ezen államok támogatásával kívánja tovább szilárdítani pozícióit a világpolitikában és a világgazdaságban – amivel Putyin a szovjet nosztalgiára hajlamos állampolgárokat is meggyőzheti a jelenlegi rendszer pozitívumairól.