Vészesen közelednek a kenyai választások

Március elején Kenya választásokat tart, aminek legfőbb kérdése nem is a győztes kiléte, hanem hogy el lehet-e kerülni a legutóbbi voksolás utánihoz hasonló vérengzést. Nem tesz jót a feszült légkör enyhítésének, hogy mindkét elnökjelöltnek nagy szerepe volt a 2007-2008-as atrocitásokban, egyikük ellen még a Nemzetközi Büntetőbíróság is vádat emelt emberiesség elleni bűntett miatt.

2008 árnyéka vetül 2013-ra

Néhány hónap múlva elnököt, parlamenti képviselőket és helyi képviselőket választ Kenya 14 millió regisztrált állampolgára. Az országnak van mit javítania a renoméján, a legutóbbi voksolás eredményhirdetése után ugyanis több mint ezer halottat követelő erőszakhullám robbant ki, a kezdetben politikai indíttatású, ám később etnikai dimenziót is kapó konfliktusban több százezren kényszerültek elhagyni otthonukat.

Az erőszakos cselekmények lezárására végül a politikai elit – nemzetközi nyomásra – kompromisszumot kötött: az elnökválasztáson győztes Mwai Kibaki bevette a kormányzatba az ellenzék vezérét, Raila Odingát, megtéve őt miniszterelnöknek. A kezelés azonban csak tünetinek bizonyult, a pártok (és ezzel az etnikumok) közötti feszültség nem hagyott alább az utóbbi években.

Két üzletember verseng

Mwai Kibaki két terminusa lejártával – az alkotmány értelmében – távozik az államfői székből. Helyére jelen állás szerint ketten pályáznak, a sors fura fintoraként Kenya első elnökének (Jomo Kenyatta) és első alelnökének (Oginga Odinga) fiai, Raila Odinga és Uhuru Kenyatta személyében. Sokak nagy bánatára mindketten régi arcok, akik így vagy úgy, de kapcsolódnak a 2007-es zavargásokhoz, így nem szeplőtelen a politikai múltjuk. Az akkori vesztes elnökjelölt, Odinga szabadította ki a szellemet a palackból azzal, hogy megkérdőjelezte a szavazás tisztaságát (és bátorította híveit, hogy vonuljanak az utcára), Kenyatta pedig a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) szerint személyesen szervezte meg és pénzelte a Mungiki nevű hírhedt fegyveres banda – ellenzéki etnikumok ellen irányuló – akcióit. Az ICC Kenyattát ezért három társával együtt perbe fogta emberiesség elleni bűntett vádjával, eljárásuk áprilisban kezdődik Hágában.

Odinga luo, Kenyatta pedig kikuyu etnikumú, ami újfent etnikai küzdelemmé alakítja át az elnökválasztást. Nem véletlen, hogy a kampány során nem sokat hallani arról, hogy mikor hozzák haza a Szomáliában ragadt kenyai hadsereget, vagy hogy miként képzelik el a jelöltek a kenyai egészségügy átalakítását – a kenyai állampolgárok 99 százaléka, ahogy ez a legtöbb afrikai állam esetében ugyanígy elmondható, nem programok, hanem etnikai hovatartozás alapján választ.

A kelet-afrikai országban nagyjából 40 etnikum él egymás mellett, a nagyobbak ezek közül a kikuyu (22%), a luhya (14%), a luo (13%) és a kalenjin (12%). A politikai életet hagyományosan a kikuyuk és a kalenjinek irányították, a luók és a luhyák a függetlenedés óta ki voltak szorítva a hatalomból: a kikuyu Jomo Kenyatta (1964-1978) után egy kalenjin (Daniel arap Moi, 1978-2002), majd ismét egy kikuyu (Mwai Kibaki, 2002-) vezette az országot.

Aggasztó jelek

Habár az ország stabilitása leginkább az elnökjelöltek és a hatóságok határozott és hatékony fellépésén múlik majd, aggasztó jelek mutatják, hogy ez sem lehet elég a béke megőrzésére. Helyi emberi jogi szervezetek ugyanis arról számolnak be, hogy Rift Valley tartományban már most fegyverkeznek a kikuyuk és a kalenjinek – ráadásul míg 2007-ben ezen a területen főleg macsétával és nyíllal-íjjal ment az öldöklés, azóta ezeket a fegyvereket nagyrészt felvátotta a kézigránát és a géppisztoly, potenciálisan még halálosabbá téve egy kirobbanó harcot.

Persze a macséta is tud rengeteg áldozatot szedni, ezt jelzik a Tana folyó deltájában (az ország délkeleti részén) folyó erőszakos cselekmények is: augusztus óta több hullámban több mint százan haltak meg a nomád állattartásból élő ormák és a földművelő pokomók közötti, a vízforrás és a legelők fölötti harcokban.

Politikai erőszaktól sem mentes az ország: a legutóbbi zavargásokban is központi szerepet kapó, nyugat-kenyai Kisumu városában október végén erőszakos tiltakozás robbant ki, miután tisztázatlan körülmények között megöltek egy befolyásos helyi politikust. A hatóságok szerint fegyveres rablók végeztek vele, mások azonban politikai motivációt sejtenek a háttérben.

Néhány héttel korábban pedig arról szóltak a hírek, hogy a tengerparti Mombasa városában aktivizálódott a szeparatista törekvéseiről ismert Mombasa Köztársasági Tanács (MRC), a választások bojkottjára szólítva fel híveit, mivel szerintük a központi kormány teljes mértékben elhanyagolja a tengerparti területeket. A földkérdés a függetlenség óta nincs megoldva (a lakosok nem tulajdonosai saját földjüknek, így bármikor kipenderíthetők onnan), a turizmusból származó bevételből pedig semmit nem látnak, panaszkodnak a helyiek. A hatóságok az MRC mozgolódására – erőszakra való felbujtás vádjával – a szervezet egy sor képviselőjét letartóztatta, ami valóban erőszakhoz vezetett.