Mi húzunk hasznot a németekből

Közép- és Kelet-Európa országai jobban profitálnak a német belső kereslet élénkítéséből, mint azok a deficites déli tagállamok, amelyek azt várják Berlintől, hogy járuljon hozzá a valutaövezeten belül létrejött egyensúlytalanságok megszüntetéséhez –állapítja meg egy kedden közzétett bizottsági jelentés.

Az euróövezeten és az Európai Unión belül kezd helyreállni a nagy folyó fizetési mérleg többlettel illetve hiánnyal rendelkező országok között felborult egyensúly, de ennek a folyamatnak a deficites országok gazdasági tevékenységére gyakorolt hatását nem szabad túlbecsülni, mert a többletet felhalmozó tagállamok növekvő behozatala szmáos kereskedelmi partner között oszlik meg. Ez az egyik fő következtetése annak a jelentésnek, amit az Európai Bizottság tett közzé kedden az EU-n belüli pozitív folyó fizetési egyenlegekről.

Olli Rehn, gazdasági és pénzügyi biztos sajtótájékoztatóján közölte, hogy a német belföldi kereslet 1 százalékos növekedése csak nagyon korlátozott hatást gyakorolt a Németországba irányuló spanyol kivitelre és általában a spanyol kereskedelmi egyenlegre. A Bizottság alelnöke szerint félreértés látható a tekintetben, hogy az eurózónában a belő kiegyensúlyozásnak mennyi a hozadéka. „Nem beszélhetünk egyszerű transzferről a folyó fizetési mérleg többletet és hiányt produkáló országok között, hiszen az euróövezet és az EU egy nagy nyitott gazdaság, amely intenzív kereskedelmet folytat a világ más részeivel” – mutatott rá a biztos.

A jelentés szerint a belső kereslet élénkítése egy olyan nagy pozitív egyenleggel rendelkező országban, mint Németország a szomszédos országokra sokkal nagyobb hatást gyakorol, a hasonló helyzetben lévőkre is, mint az euna perifériáján elhelyezkedőkre. Rehn sajtótájékoztatóján külön is megjegyezte, hogy a közép- és kelet-európai országok jobban profitálnak a német belső kereslet élénkítéséből, mint a közösség déli tagjai.

A jelentés azt a nyolc uniós tagállamot elemzi, Németországot, Hollandiát, belgiumot, Finnországot, Ausztriát, Luxemburgot, Dániát és Svédországot, amelyek egyes esetekben jelentős folyó fizetési mérleg többletükből máso országok hiányát „finanszírozzák”. Ezen országok átlagos pozitív kereskedelmi szaldója 2007-ben a GDP 5 százaléka volt, és jóllehet 2008 óta valamelyest csökkent, a Bizottság szerint még mindig elég magas: az előrejelzések szerint 2012-ben 4 százalék körül alakul majd.

A csoporton belül azonban számotevő eltérések láthatók. Miközben a válság kezdete óta Ausztriában, Belgiumban és Finnországban jelentősen csökkent a folyó fizetési mérleg többlete (Finnország főleg a Nokia zuhanása miatt 2011-ben egyenesen deficites lett), addig Németországban, Luxemburgban és Svédországban továbbra is magas, Dániában és Hollandiában pedig még nőtt is. Hollandiában a Bizottság őszi előrejelzésének rételmében 2012-ben 9,2 százalék is lehet.

Bár a Bizottság szerint a túlzott többlet felhalmozódása bizonyos esetekben belső szerkezeti problémákat, így szabályozói akadályok meglététét is tükrözheti, nincs bizonyíték arra, hogy a többletes országok exportteljesítménye akadályozná a deficitországok exportját.

Az eurózónán belüli kiegyenlítődési folyamat ugyanakkor elsősorban a deficites országok térfelén történt kiigazításoknak, például kedvezpő versenyképességi reformoknak köszönhető.

Brüsszel szerint arra is bizonyíték van, hogy a többletes országok belső kiigazításai és az eurózónán belül ennek következtében létrejövő kiegyensúlyozottabb állapot nem rontja ezen országok nemzetközi versenyképességét.

De vajon kívánatos-e a valutaövezeten belül, hogy minden ország folyó fizetési mérlege többletet mutasson és Németországéra hasonlítson? – tették fel a kérdést Olli Rehnnek. A biztos szerint az euróövezet szerkezetei jellemzői, a demográfiát és a jólét viszonylagos fokát is ideértve azt sugallja, hogy az eurózóna egészének mérsékelt többlete lehet. Az euróövezet nem zárt gazdaság, és a folyó fizetési mérlegek egyenlege jelentpsen eltérhet a nullától – áll a jelentésben.