Újra Gomában a kongói hadsereg

Két héttel az után, hogy az M23 lázadó csoport fegyveresei elfoglalták a kelet-kongói Gomát, a város újra a hadsereg ellenőrzése alatt áll. Ugyan a kivonulás az elmúlt időszak tárgyalásainak sikerét bizonyítja, korántsem biztos, hogy az M23 sokáig marad távol.

Két nappal az M23 kivonulása után már a Kongói Demokratikus Köztársaság hadseregének járműveivel vannak tele Goma utcái, de folyamatosan újabb és újabb teherautók érkeznek: egy összesen 600 fős zászlóaljat vezényeltek a városba a pozíciók biztosítására. A lázadó fegyveresek 12 nap után, szombaton hagyták el Gomát, de a döntést sokáig bizonytalanság övezte, még aznap is ellentmondó híradások érkeztek arról, hogy a szervezet hajlandó-e engedni a kongói kormány és a nemzetközi közösség nyomásának.

A város elfoglalása után az érintett felek gőzerővel vetették bele magukat a diplomatikus megoldás keresésébe, a Kongói Demokratikus Köztársaság, az M23 és a gyanú szerint a szervezetet támogató Ruanda képviselői Ugandában folytattak tárgyalásokat a helyzet megoldása érdekében. A megbeszélések pozitív kimenetelét Sultani Makenga, a lázadók vezetője egyértelműen az ugandai közvetítésnek tulajdonítja, elmondása szerint Yoweri Museveni elnök kérésére szánták rá magukat a kivonulásra.

Máris hiányoznak

Hiába fejezte ki az M23 akcióját korábban elítélő ENSZ örömét a fegyveresek távozása miatt, a megszállás valójában egy rövid stabil időszakot jelentett a helyieknek, amelyet most újból bizonytalanság követ. Nelson, egy helyi lakos az IPS-nek úgy fogalmazott, hogy ugyan nem tudja, hogy a lázadók vagy a hadsereg rosszabb-e, annyi biztos, hogy „hosszú idő óta először semmit sem loptak el tőlünk”. „Nagyon nem szeretnénk, hogy az M23 elmenjen” – tette hozzá.

Azoknak, akik felszabadítóként tekintettek az M23-ra, lehet, hogy nem is kell sokáig nélkülözniük őket. Beszámolók szerint napokkal a kivonulása a csoport több fegyverese még mindig a Gomától 20 kilométerre északra kijelölt demarkációs vonaltól délre tartózkodik. A lázadók indoklása szerint ez pusztán logisztikai okokból van így, mivel – ahogy azt szokás – nem egy hullámban, hanem fokozatosan kívánják elhagyni a várost. A helyzet alakulása többekben is kétségeket ébresztett azzal kapcsolatban, hogy az M23 vajon minden fegyveres erejét ki fogja-e vonni a térségből.

Menjetek, csak menjetek

A távozó fegyveresek után szomorúan vágyakozók mellett akad a gomaiaknak olyan rétege is, akiknek nem fognak hiányozni a város megszállói. Helyi emberi jogi szervezetek szerint az M23 tagjai előszeretettel zaklatják, erőszakolják meg vagy végzik ki vélt vagy valós ellenzőiket, emiatt már bevonulásukkor is sokan igyekeztek minél óvatosabban hangot adni valós érzelmeiknek.

Ugyan sokan a közbiztonság javulását figyelték meg a megszállás alatt, szemtanúk beszámolói szerint bőven volt példa betörésekre, fosztogatásra és lopásra. A Radio Okapi jelentése szerint a fegyveresek november végén több lakóházba is betörtek, a zsákmányt pedig a csoport kibumbai támaszpontjára szállították.

A fegyveresek kelet-kongói terjeszkedése emellett csak tovább rontotta a térség amúgy is aggasztó humanitárius helyzetét. Annak ellenére, hogy a hadsereg rövid harcok után adta fel a várost, az Orvosok Határok Nélkül (Médecins sans Frontičres, MSF) számos harci sérülésről számolt be Gomából és a környező településekről egyaránt. A sérültek mellett aggasztóan magas a nemi erőszak áldozatainak száma is. Tovább rontja a helyzetet, hogy az ENSZ becslése szerint nagyjából 130 ezer kongói hagyta el otthonát a térségben folyó harcok miatt, közülük sokaknak még alapvető szükségleteik ellátása is nehézséget jelent.

Ruanda továbbra is tagad

Az M23 november 20-án, egy rövid kelet-kongói offenzívát követően foglalta el a ruandai határ közelében fekvő Gomát. Az eset kapcsán újra a figyelem középpontjába került a csoport esetleges támogatóinak kiléte. Egy idei, nagy port kavaró ENSZ-jelentés szerint Ruanda áll a lázadók mögött, ezt a véleményt a kongói kormány is osztja. Ugyan a kigali kormány mindent tagad és saját bevallásuk szerint a helyzet mielőbbi megoldására törekszenek, valamint felszólították az érintett feleket az erőszak mielőbbi beszüntetésére, az Egyesült Királyság befagyasztotta az országnak folyósítandó (nagyjából 21 millió font összértékű) segélyeit. Ruanda részéről több szervezet képviselői is csalódottságukat fejezték ki az „elhibázott döntés” miatt, hangsúlyozva, hogy az valójában azokat a mélyszegénységben élőket sújtja, akik nem tehetnek semmiről.