Az amerikai álom – Barack Obama portréja

Az Egyesült Államok negyvennegyedik  – egyben első afro-amerikai – elnökeként Barack Obama nem mindennapi politikai karriert tudhat magáénak, ráadásul már csak néhány nap választja el attól, hogy akár ismét történelmet írjon.

Közösségi szervezőből polgárjogi ügyvéd, polgárjogi ügyvédből szenátor, szenátorból az Egyesült Államok elnöke. Barack Obama portréja.

Gyermekkor

Barack Hussein Obama 1961. augusztus 4-én született Hawaii-on, Honoluluban. Szülei is a szigeten találkoztak, ahol Kenyából származó apja cserediákként tanult; anyja, Ann Dunham családja pedig a háború utáni újjáépítési program keretében települt át a kontinensről.

Obamának gyermekként nem volt kapcsolata apjával. Amikor még csecsemő volt, édesapja visszatért Massachusetts-be és a Harvard Egyetemen folytatta tovább Ph.D. tanulmányait. A szülők hivatalosan fiuk hároméves korában váltak el, 1965-ben pedig az idősebb Barack Obama visszatért Kenyába.

Még ebben az évben Obama édesanyja újból férjhez ment, ezt követően pedig az egész család Indonéziába, Obama mostohaapjának hazájába költözött. Számos incidens érte őket az országban, édesanyja pedig aggódott fia biztonságáért és azért, hogy nem részesül majd megfelelő oktatásban. 10 éves korában Barack visszaköltözött az Államokba, ahol anyai nagyszülei nevelték tovább. Édesanyja és féltestvére Maya később követték őt.

Tanulmányok

Miközben nagyszüleivel élt, Obama beiratkozott a rangos Punahou Academy magániskolába, ahol aktív tagja volt a kosárlabdacsapatnak. Kitüntetéssel végzett 1979-ben. Az iskola három fekete diákjának egyikeként Barack hamar megtanulta, hogy mi az a rasszizmus és mit jelent afro-amerikainak lenni. Nem csak a gyűlölködő megjegyzésekkel kellett azonban megküzdenie, hanem apja hiányával is, akivel mindössze egy alkalommal találkozott szülei válása után: 1971-ben, amikor apja Hawaii-ra látogatott. Tíz évvel később az idősebb Obama halálos autóbalesetet szenvedett Nairobiban, ekkor Barack 21 éves volt.

A középiskola után Obama két évig a Los Angeles-i Occidental College-ben tanult, ezt követően pedig a New York-i Columbia Egyetemre iratkozott be, ahol 1983-ban szerzett politikatudományi diplomát. Két évig az üzleti szektorban tevékenykedett, majd 1985-ben Chicagóban költözött. A városban közösségi szervezőként dolgozott és hátrányos helyzetű lakosokat segített. A fiatal Barack ebben az időszakban próbálta meghatározni saját helyét a világban. Felkereste rokonait Kenyában, az utazás során pedig meglátogatta édesapja és apai nagyapja sírját. Később elmondta, hogy ez hatalmas fordulópontot jelentett az életében. Rájött: ahhoz, hogy ténylegesen is segíteni tudjon a társadalom kirekesztett, perifériára szorult vagy szegénységben élő közösségeinek helyzetén, a nagypolitikában kell érvényesülnie.

1988-ban beiratkozott a Harvard jogi karára, egy évvel ezt követően pedig találkozott későbbi feleségével, Michelle-lel, aki egy chicagói ügyvédi iroda munkatársa volt akkoriban – a pár 1992-ben házasodott össze. Obamát a Harward Law Review első afro-amerikai főszerkesztőjévé választották. Az egyetemen 1991-ben szerzett jogi diplomát magna cum laude minősítéssel.

A politikai karrier kezdete

A jogi egyetem után Obama visszatért Chicagóba, ahol polgárjogi ügyvédként kezdett praktizálni. Részidős tanári állást is vállalt a chicagói egyetem jogi karán 1992 és 2004 között – először előadóként majd később professzorként –, és Bill Clinton 1992-es kampányában is segédkezett. Ekkor került először kapcsolatba közvetlen módon is a politikával. Obama Clinton kampányában az afro-amerikaiaknak szóló választási regisztrációt szervezte, amely során közel 150 ezer embert sikerült elérni.

Barack Obama politikai ambíció egyre inkább erősödtek. Feleségével Chicago South Side nevű városrészébe költözött, Obama pedig ebből a választókörzetből került be 1996-ban demokrata színekben Illinois állam szenátusába. Az egészségügyi bizottság élén ezekben az években mind a demokratákkal, mind pedig a republikánusokkal együtt dolgozott annak érdekében, hogy kibővítsék az egészségügyi szolgálatásra jogosultak körét, valamint hogy kora gyermekkori oktatási programot dolgozzanak ki a rászorulóknak.

A 2001-es terrortámadásokat követően Obama az egyik legaktívabb tiltakozó volt George W. Bush iraki háborúja ellen. „Nem minden háborút ellenzek. Az ostoba háborúkat ellenzem.” – mondta egy alkalommal.

2000-ben a képviselőházba szeretett volna bejutni – sikertelenül, 2002-ben azonban ismét bekerült Illinois állam szenátusába. Obama viszont nem elégedett meg ennyivel, egyre nagyobb célokat tűzött ki maga elé: a számára kedvező közvélemény-kutatási adatokon felbátorodva 2003-ban bejelentette, hogy a Kongresszus felsőházába, a Szenátusba jelölteti magát. Obama már az előválasztások során hatalmas népszerűségre tett szert, végül pedig elsöprő többséggel, 70 százalékos támogatottsággal választották meg, ami a legnagyobb arányú győzelem volt Illionis állam történetében. A 2004-es év egy másik szempontból is mérföldkő volt Barack Obama életében: a Demokrata Párt konvencióján központi beszédet tartott. A pártban ekkor figyeltek fel igazán a tehetséges, fiatal politikusra.

Obama 2005. január 4-én lépett hivatalba a Szenátusban. Munkája során szorosan együttműködött nem csak demokrata, hanem republikánus politikusokkal is. Richard Lugarral, Indiana állam szenátorával együtt törvényjavaslatot dolgozott ki, amelyben azt indítványozták, hogy semmisítsenek meg minden tömegpusztító fegyvert Kelet-Európa és Oroszország területén.

Az elnöki szék

Obama 2007-ben jelentette be, hogy indul a 2008-as elnökválasztáson: legfőbb célkitűzéseiként az iraki háború gyors befejezését, az energiafüggetlenség mielőbbi elérését és az egészségügy reformját jelölte meg. A Demokrata Párt előválasztási folyamatának kezdetén bizonyossá vált, hogy a küzdelem végül a későbbi elnök és Hillary Clinton szenátor, a volt first lady között dől majd el. Sokáig fej-fej mellett haladtak azonos számú delegált támogatását élvezve, míg Obama végül júniusban megfordította a verseny állását. Hillary Clinton szinte azonnal biztosította támogatásáról Obamát, aki ettől kezdve már csak a republikánus elnökjelölt, John McCain elleni harca koncentrált.

A két elnökjelölt három televíziós vitában csapott össze egymással, a november 4-i választásokon pedig Obama diadalmaskodott: a voksok 53 százalékát és 365 elektori szavazot szerezve nyerte el az elnöki címet, így az Egyesült Államok soron következő negyvennegyedik, de egyben első afro-amerikai elnöke lett.

Obama a pénzügyi reform ambíciózus ígéretével, az energiafüggőség kérdésének megoldásával, valamint az oktatás és az egészségügy reformjával kampányolt; az elnöki székkel azonban globális gazdasági válságot és két folyamatban lévő háborút örökölt. 2009. január 8-i beiktatási beszédében Obama így foglalt össze a helyzetet: „Azok a kihívások, amelyekkel ma szembenézünk, valódiak. Komolyak és sok van belőlük.”

Sikerek és kudarcok

Az Obamacare néven elhíresült egészségügyi reformja kapcsán széles körben támadták, hiszen kiterjeszti ugyan a biztosított amerikaiak körét, azonban az ország hosszútávú költségvetési problémáit még tovább tetézi. 2009-ben 787 milliárd dolláros csomaggal ösztönözte az amerikai gazdaságot a növekedés és a munkahelyteremtés reményében, az autóipar újjáélesztéséhez pedig 62 milliárdos szövetségi támogatással járult hozzá. Kiterjesztette az egészségügyi ellátásra jogosult gyermekek körét, mindezt pedig a dohánytermékekre kivetett magasabb adókból finanszírozta. Végigvitte a „Wall Street-i reformot” is, amely szigorított a pénzintézetek működési keretein, hogy „ne folytathassanak a rendszert veszélyeztető kockázatos műveleteket”, amely a válságot okozta.

Az emberi jogok kapcsán is sokat tett, eltörölte a „Dont Ask, Don’t Tell” törvényt, amely megtiltotta, hogy az amerikai fegyveres erők tagjai nyíltan felvállalják homoszexualitásukat. Kiállt a háborúból hazatérő veteránok anyagi támogatása mellett is, valamint kiszélesítette a korábbi gyűlölet-bűncselekmény törvényt. Az „Álom-törvény” értelmében pedig fiatal illegális bevándorlók folyamodhatnak a hatóságokhoz, hogy két évig legálisan tartózkodhassanak az USA-ban és elkerüljék a kitoloncolást.

Sokat fektetett a megújuló energiába is: a 2009-es gazdaságösztönző csomag részeként 90 milliárd dollárt invesztált – minden addigi kormányzatnál többet – az intelligens hálózatok, elektromos autók, az energiahatékonyság és a bioüzemanyagok kutatásába, és indítványozta a leginkább környezetszennyező erőművek bezárását is.

Külpolitikája legjelentősebb teljesítménye az volt, hogy véget vetett az iraki háborúnak 2011-ben és likvidálta Oszama bin Ladent, az afganisztáni háborút azonban nem tudta befejezni.

A 2012-es kampány

Ahogyan 2008-ban, Obama 2012-ben is nagyban támaszkodott kampánya során az adományokra. Számos híresség és prominens személyiség szervezett számára adománygyűjtést.

A kampány kezdetekor még teljesen ellentétes vélemények láttak napvilágot azzal kapcsolatban, hogy szoros lesz-e a küzdelem vagy sem; Obama azonban magabiztosan vágott bele a versenybe. Egy 2012. júniusi marylandi kampányeseményen Obama így szólt híveihez: „Ha velem maradtok, és velem harcoltok… garantálom, hogy előremozdítjuk az országot. Befejezzük azt, amit elkezdtünk. És emlékeztetjük majd a világot arra, hogy miért az Egyesült Államok a legnagyszerűbb nemzet a világon.”

Obama a kampány kezdetén mért előnye az elnökjelöltek első televíziós vitáját és Mitt Romney kiváló szereplését követően szinte semmivé foszlott. A másik két összecsapásban az elnök hiába volt jobb republikánus ellenfelénél, csak felzárkózni tudott hozzá, ismét átvenni a vezetést már nem sikerült neki. A Sandy hurrikán pusztítását követő közvélemény-kutatások szerint a valószínűleg szavazók Obamában látták az Egyesült Államok hitelesebb főparancsnokát, az elnök azonban ezt sem tudta saját javára fordítani.

Néhány nappal a választások előtt is szinte teljesen azonos az elnökjelöltek támogatottsága a Real Clear Politics adatai szerint. Ismét olyan szoros versenyre van tehát kilátás, ahol akár néhány száz szavazat dönthet az elnök személyéről: arról, hogy republikánus, vagy ismét demokrata vezetője lesz majd az Egyesült Államoknak.